Katona volt, meggyilkolták. A technológia feltámasztotta, erősebbé tette, ő pedig bosszút akar állni. Nem jó az útjába kerülni, pláne, ha át is verik. Ezt egyeseknek még meg kell tanulnia...
Eredetileg képregény volt. Film lett belőle. Majd regény is.
Bloodshot.
5: Martin (szerk.): Wild Cards - alternatív történelem és fantasy keveréke. Egy vírus miatt az emberiség DNS-e örökre megváltozik. Lesz, akin nem látszik semmi, normál ember marad. Mások olyan képességeket kapnak, mint a gondolatolvasás és -befolyásolás, sebezhetetlenség, nagy erő, stb. De lesz egy csoport, akik fizikailag változnak meg, torzulnak. Lesznek köztük hősök és bűnözők is. Magyarul két széria fut - az első megváltozottakról, majd az őket váltó újabb nemzedékről.
4: Shan: Város – trilógia - Capac Raimi a Városba költözik, ahol az élete gyorsan szédületesen megváltozik. A 
Kardinális embere lesz, aki a Várost és lakóit madzagon rángatott bábukat mozgatja és irányítja. Capac egyre magasabbra emelkedik, és egyre jobban belelát a Város igazi természetébe. Milyen mágiával ural mindenkit a Kardinális, és ehhez mi köze az ősi inkáknak? Közben mások is sötét titkok nyomára akadnak - Al, aki testőrből kell, hogy nyomozóvá váljon és Wami, a rejtélyes 
bérgyilkos.
3: Szélesi: Az ellopott troll - a természetfeletti lények a mindennapok részei lettek, de van, amiben másként kell kezelni kell őket. Így a rendőrségen külön ügyosztály foglalkozik az ő ügyeikkel. Itt egyetlen ember dolgozik, Bercel, ő is büntetésből. A férfi azonban feltalálja magát, és felfigyel egy különös esetre. Eltűnt a Margit-híd trollja - ki vitte el és miért? A trollok nem szeretnek költözni. A francia kolléganővel kiegészülve a rejtély nyomába ered, és hamarosan egy országszintű összeesküvésbe bonyolódnak...
2: Hamilton: Anita Blake kezdő kötetek - Anita Blake különös képességgel született, halottkeltő. Erre építette a szakmáját, mellette pedig a természetfeletti lények hóhéra, aki vámpírt is kivégez, ha az embereket veszélyeztet. A rendőrbíróra sokan felfigyelnek: a város egyik leghatalmasabb vámpírja, de egy helyes középiskolai tanár is, aki messze több, mint aminek 
látszik, Anita szívére pályázik. Ez a sorozat krimi és horror elemekkel indult - a kezdetekkor pl. egy vámpírgyilkos nyomába járt. Az első 5 rész még ilyen, aztán elindult az erotika felé, sajnos.
1: Bishop: Vörös betűkkel - a Föld csúcsragadozói nem az emberek, hanem a Mások. Természetfeletti lények, akik az utóbbi időben hajlandóak nyitni az emberiség felé. Közös területeket hoztak létre. Meggie egy ilyen Udvarba menekül, és vállal állást. A lány ugyan ember, de benne is van természetfeletti. Vérpróféta, akinek elég egy vágás a testén, hogy jóslatot mondjon. Meggie az egyik legjobb a szakmában, ami örök rabszolgasággal járt. A lány megszökött, és új otthonra lelt a Mások között. A képességeivel nekik akar segíteni, akik cserébe megvédik egykori birtokosaitól. De milyen érzelmei lehetnek, pl. az Udvart irányító megnyerő alakváltó iránt?
Titkos szövetséges, mágikus, harcos, istenes.
Negin vonzó és fiatal nő, aki különleges képességgel rendelkezik. Érzékeli a szellemeket, és képes őket átengedni a túlvilágra. Amikor a képessége jelentkezett, egy titokzatos szervezet kereste meg, akik az egyházzal együttdolgozva, de önállóan küzdenek a démonokkal, és segítenek a nyugtalan szellemeknek továbblépni. A lány 
velük nő fel, tanulja meg használni egyre növekvő erejét. Amikor egyikükkel démonok végeznek, egy mesterlövész érkezik a helyére, George. Egy másik feladatot is kap a férfi: Negin testőre lesz. A lány eleinte utálni akarja a barátja helyére érkező vonzó férfit, de olyan vonzalom van közöttük, amit nem vehet semmibe. Amikor pedig az eddig ismeretlen apja és isteni erők is színre lépnek, George lesz az egyetlen, akiben bízhat az egyre veszélyesebb helyzetben egyensúlyozó Negin.
E kötettel Carrigan letette egy új sorozat alapjait. Örömmel tapasztaltam, hogy ez nem a szerelemre épül. Rendben, van benne az is, fontos is, de mellette sok minden más is helyet kapott benne és urban fantasy zsánerben is megállja a helyét.
Izgalmas benne, hogy nem a gyakran feldolgozott mitológiák szerepelnek benne. A görög-római, a viking és valamivel kisebb mértékben az egyiptomi mítoszok sűrűbben kerülnek a regényekbe, itt viszont Mezopotámia istenei lépnek színre. Egzotikusak, érdekesek és abban emlékeztetnek a görögökre, hogy nagyon is emberi érzelmek és intrikák hatják át a világukat. Szerelmesek, félrelépnek, bosszút állnak, átkot szórnak – mint egy szappanopera szereplői, csak éppen nekik mágikus hatalmuk is van. Abban még humort is láttam, hogy Negin eleinte nem is hisz az istenekben, a végére meg mik ki nem derülnek még róla is…
Szerettem azokat a részeket, amikor szellemekre vadásznak vagy démonokkal küzdenek. A szervezetnek van ugyan más és titkos, sötétebb tevékenysége is, de Negin kezdetben csak a felszínt látja. Ez pedig kalandos, mágikus, szellemvadászattal teli rész, aminek megvan a sajátos zamata. Cseppet zavart, hogy mennyire amatőrnek tűnik a csapat a hátterük és a speciális tagok ellenére is, de még van reményem, hogy ez a fele fejlődik a történetnek, ahogy Negin előtt kevesebb a titok magáról a szervezetről és a képességeit is jobban használja.
Abban is van még lehetőség, hogy igazából ki milyen oldalon áll. Még nem tiszta, ki lesz ebben a történetben a jó vagy a rossz. Az Oroszlán és az istenek is bővelkednek olyan titokban, ami miatt mindkét szerepre alkalmasak. Még akár jó kis stratégiai háború is lehet a felek között…
Végül, a szerelmi szál, amit direkt hagytam a végére. Mert ez az, amiért nem tudok lelkesedni. Ugyanaz a tucat történet, amit milliószor olvastam már. Dögös, helyes szereplők, akik azonnal elemien vonzódnak egymáshoz, minden logika és ismerkedés nélkül. Legalább nem esnek azonnal ágyba, mert Negin eleinte gyászolja a halott társukat, de aztán George hamar áttöri az ellenállását. Annyira fáraszt már, amikor ismerik egymást 2-3 napja, lefeküdtek egyszer vagy kétszer, aztán máris az örökkévalóságot tervezik egymással és olyan nagyon szerelmesek! Ez pont ilyen, még mágikus magyarázattal is, miért tudtak ilyen gyorsan egymásra kattanni. Mondjuk, azért az vicces, amikor egyszerre bizonygatják azt, hogy a múltjuk miatt már nem újdonság a szerelmük, miközben Negin mégiscsak most Negin, más nő és George ezt a lényét szereti most, nem akit ismert egykoron. Most akkor melyik?
A karakterek – sok van belőlük, de Carrigan igazából csak kettőt ábrázol alaposabban. Negin és George a kiemelt szereplők, kiemelten Negin. Ugyan az istenek majd megkapják a maguk szerepét, de az töredéke a szerelmespár játékidejének és ábrázolásának.
Összességében sorozatnyitánynak tökéletesen megállta a helyét: volt benne kaland, rejtély és szerelem is, éppen elég nyitott szállal és további titkokkal.
Carrigan: Az oroszlán árnyékában – Mint fantasy: 70% érdekes mitológiát használt fel, egyszerre szerelmes és kalandos történet.
Szubjektíven: 65% szórakoztatott, lekötött, bár a szerelmi szál tipikus. Van benne potenciál.
Június
1. Greaves: Dolgozó kutyák - ismeretterjesztő 3
Hobb: A király orgyilkosa - fantasy 4
2. Doctorow: Radikálisok - sci-fi 5
3. Robb: A halál fényében - krimi 4
4. Leiner: Emlékezz rám! - ifjúsági 5
5. Kling: QualityLand - sci-fi 5
6. King: Emelkedés - fantasy 3
Campbell: Mindig a férj a tettes... - krimi 4
7. Petit: Abel szava - ifjúsági 4
Gilbert: A lélek botanikája - női 4
Hello, nyár! Papíron már megérkeztél, jöhetne egy kicsit jobb idő is :)
Útkereső, tudományos felfedezős, családi, kosztümös.
Henry Whittaker egy szegény, de tehetséges és elhivatott kertész fia, aki mindent megtanul a szakmáról, és fel akar emelkedni. Egy nemes lát benne fantáziát, és felfogadja, hogy mintákat gyűjtsön neki egzotikus helyekről. 
Henry ott van James Cook utolsó útján, és bejárja Dél-Amerikát is. Majd, miután azon álmát elveszti, hogy úriember legyen, gazdag akar lenni. Az Államok egyik leggazdagabb emberévé küzdi fel magát, oldalán holland feleségével, aki egy kislányt szül neki. Alma nem csak az apja vagyonát, de az eszét is örökli. Képességeit a mohák tanulmányozásában kamatoztatja, és forradalmi megfigyeléseket tesz. Ám az élet ás területein nem ilyen szerencsét: túl későn ismeri fel, hogy milyen áldozatot hozott érte a fogadott húga, és a férjének mire lenne szüksége.
Elizabeth Gilbert az Ízek, imák, szerelmek szerzőjeként lett bestseller szerző. Nem egykönyves szerző, bár ama bizonyos kötet sikerét nem sikerült későbbi regényeivel megismételnie. Nem feltétlenül azért, mert gyengébb kötetek lennének, csak mások.
A lélek botanikája tulajdonképpen két történet egyben. Egy családregény, amiben összesen négy generáció tűnik fel, de a középső kettő története a releváns. Henry története kalandregényes. Annak az izgalmas története, hogy egy tehetséges, de kilátások nélküli fiatalember hogyan építi fel magát, és él át meghatározó eseményeket. Vannak történelmi vonatkozásai is, így ez a rész még tanulságos is. Életközelivé hozza, milyen lehetett felfedezőként a tengert járni, új fajokat meglelni, és kapcsolatot létesíteni az őslakosokkal. Mesélősen, de emlékezetesen mondja el, pl. azt is, hogy miért ért erőszakos véget Cook élete, vagy hogyan vált olyan sikeressé és gazdaggá a holland kereskedők szövetsége.
Majd megszületik Alma, Henry más sikerember erre az időszakra. Alma válik hősnővé, és nagyon megváltozik a regény is. Ami eddig történelmi kalandregény, most lélektani női regénnyé válik. Jobban is emlékeztet Gilbert korábbi regényére, mint az eleje.
Sajnáltam is a váltást, mert ez a fele tudott a történetnek kevésbé lekötni.
Alma nem kalandozik, a laborban tesz felfedezéseket. Okos lány, tanult, de ez marad a terepe. A ház, a könyvtár, a kert és a labor. Ugyan Gilbert beletesz olyan témákat, mint a szexualitásának felfedezése, a szerelem – elég szerencsétlen házasságot sikerül kötnie egy fiatalabb, jóképű grafikussal, aki a nő munkáit illusztrálta. Csak éppen Alma azt hitte, nőként is kell a férjének, aki meg azt gondolta, hogy ez inkább testvéri szövetség lesz, mint igazi házasság. Mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni? Semmi jót, nem is lehet elkerülni a tragédiát.
Nem tudtam úgy kedvelni Almát, mint az apját. Benne nem látok ambíciót, és nagyon nem bírtam azt sem, ahogy szenved az életétől, másokat tud hibáztatni, közben meg nem vette észre, milyen áldozatokat hoztak érte a többiek. Túl későn vesz észre dolgokat, amire már nincs lehetőség változtatni a történteken. Amilyen sikeres az apa, annyira lesz szerencsétlen a lánya és a nevelt lánya is.
A végére nem is kicsit válik merengővé, borongóssá a hangulat. Nem szomorúan, tragédiának lett megírva, de nem is happy end. Keserédes.
Ami viszont zavart, ahogy a feminizmus nevében Alma, mint női tudós megjelenik. Gilbert úgy írta meg a történetet, hogy Almának tulajdonítja az elsőséget az evolúció elméletben. Azért ez elég súlyos, akkor is, ha Alma regénybeli hozzáállása rendben is volt. Ő nem publikált, nem rendezett műsort sem, amikor A fajok eredete megjelent, és Darwin lett tudományos körökben az első. Valahol a mögötte szándék nem tetszik, ahogy Gilbert kikacsint ránk: ok, a történelem szerint Darwin az első, de mi tudjuk, hogy igazából egy nő!
Az első felét szerettem, a végére azonban elvesztett a szerző. Kár érte…
Gilbert: A lélek botanikája - Mint női: 70% kosztümös, de feminista tartalommal és nagyon belülről megfogva.
Szubjektíven: 60% az első fele megfogott. Kalandos és érdekes. Nem tetszett az irányváltás.
Életet meghatározó szavas, útkereső, kamaszos.
Mindenkinek van egy szava: egy szó, amely kifejezi legbelső valóját. Meghatározza, mivel kell foglalkoznia az életében. Kamaszok, 12-14 évesek az emberek, amikor ráébrednek, mi ez a szó. Titkos, senkinek sem kell elmondaniuk. Az állam beregisztrálja, de csak a haláluk után lehet nyilvánosságra hozni. Abel már nagyon várja, hogy ráébredjen a szavára. Életeket akar menteni, tűzoltónak tanul egy tanfolyamon. Az életét felkavarja, amikor 
Clara, az iskola legmenőbb lányának szavát nyilvánosságra hozzák. A lánynak jelentéktelen szava van, elfordul tőle minden barátja. Abel, aki titokban szereti őt, lesz az egyetlen, aki kiáll mellette. Majd Abel is ráébred a szavára, és még nagyobb teher kerül rá. A szava a gyáva – hogy legyen így tűzoltó? Most Clara lesz az, aki segít a fiúnak, és ad neki egy esélyt, hogy másképpen értelmezze a szavát.
Pont most láttam a Macskákat, amiben van egy rész, ami arról szól, hogy a macskáknak három nevük van. Egy emberek által adott, hétköznapi. Egy saját név, amivel kifejezik magukat. És van egy titkos nevük is, a legbelső lényüket kifejező, amit egész életükben keresnek és igyekeznek rátalálni. Petit regényében az embereknek is van egy ilyen szavuk, és e körül bonyolódnak az események.
Két fiatal történetén keresztül érthetjük meg, mit jelentenek ezek a szavak. Clara, akitől mindenki sokat várt, akit mindenki szeretett és felnézett rá, egyszerre zuhan hatalmasat annyitól, hogy a szava jelentéktelen. Pedig ő ugyanaz a lány maradt: nem lett se rondább, se butább. Mégis elfordulnak tőle. Ő kívülről kapja a támadást.
Abel, akinek a gyáva lett a szava, belülről emészti fel magát. Mit kezdhet ezzel a szóval? Örök bukásra van vele ítélve. Az ő számára belső a támadás.
Ketten együtt azonban egy harmadik lehetőség felé viszik az értelmezést. Mert mindenki maga töltheti meg értelemmel a szavát. Miért ne lehetne éppen az ellentéte annak, ami a szó szerinti jelentése? Miért ne jelenthetné azt, hogy Abel legyőzi a gyávaságot? Az igazi veszélyt nem a szó jelenti, hanem az, ahogy az emberek leragadnak egy értelmezésnél, és ezzel lehetetlenné teszik, hogy más legyen az ember. Clara rávilágít, hogy pl. a gyilkos szóval sem kell sorozatgyilkosnak állni – volt bíró, aki ezzel a szóval a bűn legnagyobb ellensége lett.
Nagyon tetszett, ahogy e szavas módszerrel a történelmet is átfogalmazza a szerző. Nem egy példa van benne, milyen nagyságoknak milyen szavai voltak. Olyan egyértelműek, mint Mozart és a zongora. De olyan is, mint Pasteur és az aprócska. Még Abel családján belül is van példa: az anyja író volt a felhő szóval. (Álmok felhőjén lebegett.)
A személyes küzdelem, hogyan töltsék meg a szavukat értelmesen, talán kicsit direkten van megírva. Nem az olvasó vonja le a következtetést, hanem többszörösen a szánkba van rágva. Ettől a tartalom még releváns, csak nem olyan élmény felfedezni.
Viszont, ugyanezt társadalmi szintű problémává is emelte Petit. Van egy olyan politikai irányzat, ami azt szeretné elérni, hogy a sötét szavak birtokosai nyilvánosság elé álljanak. Ezzel témává válik a rasszizmus, csak egy fantasy formában. Hiszen könnyen behelyettesíthető a szó valami olyasmiről, ami nálunk is probléma. A bőrszínre, vallásra. Ebben a formában nem szájbarágósan, értelmesen dolgozható fel egy releváns probléma.
A regény stílusa könnyed is, kamaszos. Van benne cselekmény, de nem túlzsúfolt. A szereplők érzelmi szinten dolgozzák fel a történéseket, a karakterek a fontosak. Könnyű azonosulni velük, és bár kicsit másképpen, de hasonló problémákkal küzdenek, mint a valóságban. Mi legyen belőlük, milyen legyen a jövő, a munkájuk?
Annyira nem tetszett, hogy újra is olvassam, de egyszer érdekes volt.
Petit: Abel szava - Mint ifjúsági: 75% egy egyszerű, de kreatív ötletből épít mesét választásokról, empátiáról.
Szubjektíven: 65% tetszett az alapötlet, a szereplői is szimpatikusak. Ám túlzottan példázat.
- ENGEDÉLYEZETLEN KENYÉR
Amikor felsőbb körökből megsúgják a lánynak, hogy a kormány vizsgálni fogja a fogyasztást, elkezdi visszaállítani az eredeti beállításokra a gépekre. A gyerekek, kamaszok, akiket már megtanított a csalásra, azonban 
visszacsinálják, amit ő tett. Egy ideig próbál tisztességes lenni, de mivel velük sem azok, hallgat a barátnője tanácsára, és magasabbra szintre emeli a csalást. Beállítanak egy gépet, ami elfedi a csalásaikat, így továbbra is meg tudják kerülni a hivatalos rendszert.
- MINTASZERŰ KISEBBSÉG
Sas kiáll a férfi mellett, akit indokolatlanul vert meg a rendőrség, csak azért, mert fekete. A tárgyaláson is tanúskodik mellette. Erre mindenki Sas ellen fordul. A barátai eltávolodnak tőle, és Bruce is azt mondja neki, a rasszizmust nem lehet erővel legyűrni. Amikor a börtönben felkeresi a néger férfit, ő is azt mondja, ha felveszi az egészet videóra és feltölti, azzal többet segített volna, mint ezzel. Lois Oroszországban kap állást, Sasnak pedig el kell mennie. Már nem a segítőt látják benne, ha nem egy földönkívülit, aki csak embernek álcázza magát.
- RADIKÁLISOK
A kormány üldözni kezdi a merénylőket, és lenyomozza a honlapon posztolókat. A főhős is börtönbe kerül bűnpártolásért, de közben egy tűzoltóval is nagyon kiszúrnak a biztosítók. A férfi erre bombát épít, és minden eddiginél nagyobb pusztítást visz végbe. Erre már átmegy a törvényhozáson a komolyabb egészségügyi program.
- A VÖRÖS HALÁL ÁLARCÁBAN
Az emberek unatkoznak a bunkerban, kimennek és súlyos harcba keverednek. Van, aki már nem is tér haza. Elrejtőznek, visszavonulnak, de a fertőzést már behozták magukkal. Sorra halnak meg. Mikor visszatér a nő, akit nem engedtek be a családjával (már csak ő él, de talált új társakat) már csak hullákat találnak, akiket elégetnek. A milliárdos haldokolva bujkál előlük, nem is találják meg, kivárja, amíg elmennek. Már egyedül van, és valószínűleg így is fog meghalni.
Baráti társaságos, titkot őrző, gyilkosságos.
Három lány kezdte meg az egyetemet, és lettek szobatársak. Jobban nem is különbözhettek volna egymástól: Kate volt az aranylány. Gazdag család, remek külső, akinek minden az ölébe hullik, és azt kap meg, akit csak akar. Aubrey a szegénységből küzdötte fel magát, és az ösztöndíja a lehetősége, hogy többre vigye, mint az 
anyja. Félénk, csendes lány, aki a barátnői mellett esélyt kap feltűnni is. Jenny, aki sikerre éhes. Karrierista, akinek a legjobbnak kell lennie. Ám még abban az első évben történik egy végzetes tett. Egy fiú meghal, aki mindannyiuk életében szerepet játszott. Mi történt? 20 évvel később a lányok közül az egyik halott, ugyanolyan rejtélyes körülmények között, mint Lucas halálakor, még az egyetemen. Ahogy a rendőrség a férjet gyanúsítja, az egykori barátnők is megteszik a maguk lépéseit. Hiszen mindenkinek van titka, amit el akar rejteni. Több indíték is lehetséges. Vajon valóban a klisé szerint, a férj tette, vagy ez a történet többről szól?
Ez a regény egy kriminek álcázott női regény. Igen, van benne bűnügy és hozzá kapcsolódó nyomozás, de nagyon nem az benne a lényeg. Hanem a három nő, akiknek az életében két rejtélyes haláleset is kapcsolatot hoz létre.
A történet alapvetően két idősíkon van elmesélve. Az elején a múltbeli részből van több, amikor a lányok megismerkedésétől jutunk el Lucas haláláig. Mindegyik alapos bemutatást kap, és kissé ifjúsági regényesen kiemelten fontosak benne a szerelmi szálak. Főleg Kate és Jenny között van feszültség, hiszen Lucas az egyiknek a középiskolai szerelme, a másiknak a jelenben a szeretője. De, hogy a harmadik lány se maradjon ki a bonyodalmakból, ő meg azzal a sráccal kerül közelebbi kapcsolatba, aki az egyik szobatársának a hivatalos barátja. Nem is tudom, hány oldalú már ez a szerelmi sokszög… 5? Van bőven benne feszültség, elfojtott indulat és titok, melyek elvezetnek a tragédiáig.
Közben a jelenben is haladnak az események. Az egyik barátnő halott, és mindenkinek lett volna oka, hogy holtan szeretné látni. Ráadásul, tulajdonképpen minden a múltra vezethető vissza. Van, ami közvetlenül, hiszen a halott olyan titkot is őrzött, amit az egyik barátnője nagyon nem akarta, hogy mások is megtudjanak. De közvetve is, hiszen Lucas halála miatt lett Kate olyan, amilyen. Azért hozott a jelenben olyan döntéseket, mellyel bántotta a másik barátnőjét, akinek így szintén lett oka gyűlölni őt.
A nyomozás a háttérben zajlik, ők meg ilyen-olyan játszmákba bonyolódnak, hogy a titkaik biztonságba legyenek. Nem mindegyiket sikerül megőrizni, de azért van, amit igen.
Belülről van megfogva az egész, ez a három lány/nő mikor hogyan érzett, és miért tette, amit. Az emberi mozgatórugók viszik előre a történetet, nem a krimi.
Ami nehezítette az olvasást, hogy nem találtam benne szimpatikus szereplőt. Mindhárom nőnek megvan a maga bűne, a jellemében egy olyan hiba, ami miatt nem tudtam megkedvelni. Még talán Lucas állt hozzám a legközelebb, jellemző módon – aki már a könyv első felében meghal.
Amit viszont nagyon tudtam díjazni benne: a záró fejezetbe a szerző egy plusz poént adagolt. Addig voltak tippjeim, mi és hogyan történt igazából, de az felrakta a koronát az egész cselekményre. Meglepett, és új értelmet adott a címnek. Ami ettől a csavartól lett igazán ütős, de ennél többet nem mondok róla!
Ha a női krimik és thrillerek között kell elhelyezni, egyértelmű, hogy a Lány a vonaton irányvonalába illik. Erősen lelki oldalról megfogott történet, amiben a családon belül a nő kihasznált helyzete is szerepet kap – pl. Aubrey házassága ilyen.
Nekem a keményebb vonal jobban fekszik, de egyszer el lehetett olvasni ezt is.
Campbell: Mindig a férj a tettes… - Mint krimi: 65% erősen nő regény is, három más-más nő kálváriát is áthatóan megelevenítve.
Szubjektíven: 60% egy fokkal több volt benne az érzelem, mint jól esett. De a végét bírtam.
Életet megváltoztató, barátkozó, szemléletet váltó.
Scott középkorú, nagydarab férfi, aki éppen igyekszik túltenni magát a házassága kudarcán. Közben azonban valami különöst vesz észre magán: miközben ugyanolyan jó húsban van, a mérleg egyre kevesebbet mutat. Könnyedebben is mozog, mintha valóban fogyott volna. A fogyás azonban nem áll, és Scott lassan ráébred, hogy egy napon teljesen súlytalanná válik majd. Csak egy nyugdíjas orvos barátját avatja be, aki kórházi vizsgálatokra 
küldené. Ő azonban még valamit helyre akar hozni, amíg a Földön járhat. A házasságához már kevés az idő, de a szomszédjában lakó meleg párnak még segíthet. A gyep miatt többet veszekedtek, de lehetnének barátok is. Scott nyitni kezd feléjük, és segíteni akar az éttermük megmentésében is. Egy futóverseny lehet az esély, ahol a dolgok jó irányba fordulhatnak.
Mit vár az ember egy Stephen King történettől, ha azt vesz le a polcról? Borzongást, valami ijesztőt a hétköznapi díszletek között megbújva. Pláne, ha a helyszín Castle Rock. Nem csak a sorozat miatt, ami oda összpontosítja King karaktereit, de a regényeiben is visszatérő helyszín, ahol jó sok borzalom megesett már.
Ehhez képest az Emelkedés valami egészen más. Még akkor is, ha vannak olyan elemek benne, amelyekre rá tudok vágni másik King címet. Futóverseny? A hosszú menetelés, mely szó szerint értelmezi a halálig tartó rohanást. Disztópia, ifjúsági, szerettem azt a sztorit, és abban megvan a borzongás. Castle Rock? Hosszú felsorolást lehetne írni. Cujo, A remény rabjai, Újjászületés… Egyre fogyó súly? Sorvadj el!
Itt azonban más a recept. Megint van egy látszólag teljesen normális kisváros, ahol a felszín alatt valami különös történik. Scott fogyni kezd, de csak súlyban, küllemben nem. (Ebben más többek között, mint a Sorvadj el.) Itt fordít egyet King a dolgokon, és a pozitív hangot emeli ki. Ahogy Scott fogy, az előítéleteket és a mindennapi stresszt veti le, lélekben is felszabadul, hogy a címre utaljak vissza, emelkedni kezd, jobb ember lesz.
Annak a példázata lenne mindez, hogy saját magunkat és a világunkat mi magunk kötjük röghöz? Mennyivel boldogabb és jobb élet lehetne, ha le tudnánk ezeket dobni és mi is lebeghetnénk, ha nem is éppen Az receptje szerint. (Azt különben külön díjaztam, hogy az előítéletek itt kétoldalúak. Oda-vissza működnek, ezért olyan nehéz egy ember változása által hatni a teljes rendszerre. Ennél több összetevője van.)
Jó a kisregény üzenete, és olvasni is kellemes volt. Reményteli, hit van benne és annak az üzenete, hogy lehet a jövő jobb, ha képesek leszünk túllépni a saját szűk látókörünkön. Abszolút tudom díjazni, csak éppen nem ez az, amit egy King kötetben olvasni szerettem volna. Ha ugyanehhez hozzátesz valami borzongató elemet is, ha a súly elvesztése mellé társult volna félelem is, nem csak a felszabadulás érzete, akkor nem lenne hiányérzetem. Így viszont van.
A történetnek jó a sodrása, és nagyon könnyen végig is tudtam olvasni. Könnyed, szórakoztató és könnyen feldolgozható.
A karakterek is elég változatosak, és komoly dilemmákat fogalmazott meg bennük King, még egy kisregényen belül is. Jól áll neki, ha nem 6-700 oldalas monstrumokat épít.
A kötetben különben helyet kapott egy kóstoló a következő regényből. Ahhoz túl kevés, hogy bármit is lehessen mondani Az Intézetről. Ha gonosz akarnék lenni, azért kellett, hogy valamivel megnöveljék az oldalszámot. Így is botrányos, hogy milyen betűmérettel és sortávval készült a könyv. Egy normál szedéssel vékony füzetnél nem lett volna több…
De maradva az Emelkedésnél, ha nem is a szerző legjobb kisregénye, egyszer érdekes volt elolvasni. Meg nem bántam, ha nem is ezt vártam.
King: Emelkedés - Mint fantasy: 50% a megszokottól eltérő King-történet, csendesebb és sokkal boldogabb is.
Szubjektíven: 55% értékelem a szándékot, jól pörög a sztori is, de hol a feszültség és félelem?