Első mondatok. De melyik regényé?

1. Arnold vagyok. A világ leghíresebb törpéje lehettem volna.

2. Akkor kezdődhetett, amikor az én almafám kiterebélyesedett, Sofiáé pedig elszáradt és elpusztult.

3. Egy távcsővel a parton pár száz méterre tőlem horgonyzó szép, több mint negyven láb hosszú jachtot néztem.

A: DeMille: Szilva-sziget

B: Farrand: Farkasország

C: Gárdos: Királyi játék

Megoldás: Tovább!

Romantikus, űrutazásos, házasságos, túlélésért küzdős.

May álma az volt, hogy kijusson az űrbe. Mindent erre tett fel, és céltudatosan haladt a cél felé. Egy volt, amire nem volt felkészülve: szerelmes lett az egyik tudósba, aki a gépen és a küldetésen dolgozott a NASA-nak. Stephen lesz a férje, akiért egy olyan döntésre is kész, amit korábban elképzelhetetlennek tartott volna. Ám egy tragédia éket ver közéjük: May újra az álma után veti magát, ami egyben a házassága végét is jelenti. Ám a küldetésen katasztrófa történik: a teljes legénység meghal, csak May marad életben egy szétesőben levő űrhajón végtelenül messze és amnéziásan. A Földön a megmentésén dolgozó Stephen az egyetlen reménye, miközben nem is sejti, milyen fontos dolgokat felejtett el az utolsó perceikről.

Soha nem vezet jóra a hasonlítgatás. A legtöbbször egy gyengébb terméket igyekeznek eladni azzal, hogy hasonlítják valami nála sokkal jobbhoz. Ez abszolút igaz a Közöttünk a végtelenre is. Nézzétek csak a borítót! Az Érkezés és a Mentőexpedíció rajongóinak.

Nos, én még szerettem is volna ezt a regényt, ha ezt a két kedvencem nem juttatják eszembe. Mert látom a hasonlóságot, van, amiért ide lehet őket citálni, de ez a regény jön ki rosszul az összehasonlításból minden téren.

Az Érkezéssel a házasság anatómiája és a gyerekvállalás és tragédia a közös pont. Csak éppen az Érkezés ezek mellett filozófiai mélységet mutat olyan témákban, mint a végzet, eleve elrendelés, nyelv és gondolkodás kapcsolata. Igen, megvan a közös metszet, csak az egyik nagyon alul marad a másikkal szemben. A Közöttünk a végtelen sokkal részletesebben mesél a házasságról, két ember mély kapcsolatáról, szerelembe eséséről és a szakításról, de nem vennék rá mérget, hogy többet is mondana, mint az Érkezés ugyanerről.

A marsi (a film után Mentőexpedíció, de az eredeti címe közelebb áll a szívemhez) egy bravúros, technikailag nagyon hiteles történet az emberi találékonyságról, egy űrhajósról, aki képes egyedül életben maradni a Marson, amíg megérkezik a mentőexpedíció érte. Mark és May nagyon nem egy karakter. Egyrészt, a nőnek elég sokat súgnak a Földről, a kezdetektől. Másrészt, Mark esetében részletesen ott volt minden folyamat. Ha krumplit ültetett, alaposan láttuk, honnan szerzi a földet, a trágyát, a krumplit és az egész növési szakaszt a vetéstől kezdve. Ugyanez állt a technikai részekre is, miközben Weir stílusát is lehetett élvezni. Ezzel szemben itt gyakran nagy ugrások vannak. Felmerül egy ötlet, és se a kivitelezés, se semmi részlet, már azt látjuk, hogy May szeli az űrt az elkészült napvitorlákkal. Hogy készítette el őket? Azt elnyelte az űr csendje.

Ha nem kellene ezeken merengenem, ha nem juttatják eszembe, még szerettem is volna a kötetet. Mert a házasság és a gyerekvállalás kérdése szépen ki van fejtve, szerethető May és Stephen kapcsolata is. Akad egy-egy, bár néha szappanoperás fordulat, ami a cselekményt is pörgeti. Még a technikai részekkel se lett volna bajom, nem vagyok amúgy sem a technikai részekben penge. De! A PR nem engedte így olvasnom.

Kb. olyan volt egymás mellé tenni ezeket a regényeket, mint az Yves Saint-Laurent parfüm mellé az Avon illatokat. Parfüm mind a kettő, még hasonlóság is akad, de nagyon nem egy szintet képvisel a kettő.

Vaughn: Közöttünk a végtelen - Mint sci-fi: 70% hihető űrkalandok és egy kapcsolati dráma – ilyen lenne a női sci-fi?

Szubjektíven: 50% a reklámszövegek nagyon eszembe juttatták az ennél jobbakat, kár érte.

Cím: Vér a síneken

Szerző: Barbara Nickless – ezzel a kötettel debütál magyarul.

Műfaj: thriller

Cselekmény: brutálisan meggyilkolt nő tetemére bukkannak a sínek mellett. Az ügyet a vasúti rendőrség nyomozója, Sidney Rose Parnell kapja. Az első számú gyanúsított az áldozat vőlegénye, a súlyos traumákat elszenvedett iraki veterán. Sidney máshogy gondolja, és együttdolgozva a férfival egy iszonyatos világba csöppennek, a neonáci bandák poklába.

Várható megjelenés: jövőre, talán.

Miért várós?

• A fülszöveg alapján érdekel a cselekmény.
• Még talán horror elemek is lesznek benne.
• Kemény témákat fog előszedni, elég kevés neonácis sztori jut most eszembe, azok is inkább filmek.
• A thriller az egyik kedvenc műfajom, ez sorozatnyitó, vagyis, ha jó és sikeres, lesz egy újabb sorozat, aminek várhatom a részeit.

Tévéműsoros, nézettségért küzdős, családi, átverős.

A Royce család anyából, két lányából és a fiából áll. Évek óta egy valóságshow főszereplői, sokáig ők voltak a csatorna NO1 műsora. A kisebb lány, Bentley titokban normális életre vágyik: már unja a lázadó lány szerepét, amikor ő igazából főiskolára szeretne járni. A terveinek azonban várnia kell, mert nem biztos, hogy újabb évadra berendelik a család történetét. A lány pedig felméri, abba az anyja és a nővére beletörnek. Valahogy műsoron kell maradni! A nővére, Porsche képes lenne egy kamuházasságra. Az öccsének súlyosbítani akarják a játékszenvedélyét. Az anyjuk meg szokás szerint vasmarokkal szorítja a gyerekeit. Ideje, hogy Bentley kézbe vegye az irányítást, mielőtt a nővére beleszeret a kamu pasijába, az öccsét lecsukják illegális szerencsejátékért és az anyjuk kikaparja valakinek a szemét. Közben az egyetlen helyes srácra is rábukkanhat, aki nem a kamu szerepét kedveli…

A valóságshow napjaink egyik menő, tévés ágazata. Sok típusa van már, el is tudok szörnyedni, mennyi. Ide tartoznak a zenés és egyéb tehetségkutatók, a párkeresők, a túlélő show, meg a házba költözéses förmedvények, de már magyarul is volt több olyan, hogy híres párok, családok produkálták magukat a kamerák előtt.

Nem ezzel a regénnyel fejtem meg, miért nézik olyan sokan ezeket. De azt abszolút jól megmutatja Stohl, hogy mennyire mű ez a világ. Ugyanúgy forgatókönyvekkel dolgoznak, és valóságot ezek a műsorok csak nyomokban tartalmaznak. Erősen befolyásolva vannak az események, a szereplők és annyira mű fordulatokkal dolgoznak…

Stohl, ha olyan mértékben nem is, mint Ben Elton a maga, hasonló regényében, lerántja a leplet jó pár átverésről, amit a tévé sugároz. Aki elolvassa ezt a könyvet, így több lehet azzal, hogy nem csak jól szórakozik olvasás közben, de utána más szemmel néz a tévé műsoraira. Már azt kérdezi magában, hogy ki volt a szerző, és milyen hatást akarnak ezzel elérni, és nem hisz el mindent gondolkodás nélkül.

Tetszett a kötetben, hogy nem nyálas irányba halad a cselekmény. Ugyan némi romantikus szálat tartalmaz, de az tényleg csak csepp fűszer az amúgy a show háttérét feltáró ifjúsági történetben. Bentley szerelmi szála elég vérszegény alapból, Porsche ál-jegyessége és házassága… az már egy egészen más történet. A háttérben van ez is, több benne a romantikus vonás, de azért az a csavar a végére… Maradjunk annyiban, ez sem egy szokványos YA kompatibilis szerelmi történet.

Eltalált a hangulat. Van benne bulváros rész, de annak kicsit a fricskája is. Van humora. Van tipikusan kamaszos felütés benne, lelki gyötrelmeket is boncolgatva.

Alapvetően cselekményközpontú regény, de a karakterekre is odafigyelt a szerző. Bentley a kiemelt szereplője, de fokozatosan építi a családja alakjait is a szerző. Szerettem, hogy itt nagyon nem hősökről van szó. Mindenkinek, még a főszereplőnek is megvannak a maga hibái, és messze van a tökéletestől bármelyik szereplő. De így képesek fejlődni is: Mercedes menedzser helyett felfedezi magában az anyát, Porsche rálel a szerelemre…

Igen, kicsit annak ellenére is mese, hogy a kulisszák és a látszatok mögé visz be. De egy szórakoztató, tanulságos mese, ami megnevettetett. Bírtam ezt a könyvet!

Stohl: Royce tarol - Mint YA: 90% a csavar kissé erőltetett, de jó a leleplezős vonal, érdekesek a szereplők is.

Szubjektíven: 95% jókat nevettem rajta, a legtöbb szereplő még hozzám is kezdett nőni.

Kamaszos, gyászolós, barátnős.

Zsófi 17 éves és a halál gondolatával játszik. Ám elborzad arra a gondolatra, milyen traumát okozna a húgának, ha minden magyarázat nélkül véget vetne az életének. Így levelet kezd el neki írni, melyben igyekszik elmagyarázni, miért hozta meg ezt a döntést. Az egész az anyjuk halálával kezdődött. Ahogy már a nagyanyja is kifejtette, Zsófinak erősnek kellett lennie az apjáért és a testvéréért. A gyászát magába zárta, játszotta, hogy rendben van. Ha mégis szomorúnak mutatta magát, ha nem volt a régi önmaga, a barátai megjegyezték, hogy nem normális, hogy még mindig ennyire maga alatt van. De bármibe vág is, bármilyen barátok is csapódnak mellé, a lány egyedül érzi magát és némán szenved. Amíg úgy nem érzi, már nem bírja tovább.

Kamaszos fájdalmas regény, amin most kicsit el is gondolkoztam, mit jelöljek meg témaként. Lehetne a depresszió – hiszen Zsófi ebben szenved. Az anyja meghalt, és ő rosszul van, szenved, egyszerűen képtelen bárminek is örülni, kiürült körötte a világ. Ugyanakkor a gyász regényének is érzem – ahogy Zsófi megreked a fájdalom fázisában, és a veszteség rátelepül az egész életére. Összefügg a kettő, nem is biztos, hogy el akarom dönteni, melyik van meg erősebben a történetben.

Zsófi lelki világa, főleg ebben a gyászolós, beteg verzióban tőlem elég távol esik, így beleélni nem tudtam magam a történetbe. Pedig korrekten le van írva, érzelmileg mi történik a lánnyal. Nyáry Luca abszolút hozza szereplője hangját, és a leveleken keresztül nem csak a húgához, hozzánk is szól. Kamaszos fájdalmas regénynek így ok, az a szubjektív kínom, hogy se magam nem találtam meg benne, se elképzelni nem tudtam ez alapján Zsófi világát.

Nagyon karakterközpontú a történet, ami a fentiek alapján következik is. Alapvetően úgy éreztem, hogy a tényleges történések a cselekményben kicsik, ám a hozzájuk kapcsolódó érzelmek és gyötrelmek hatalmas jéghegynyiek. Mivel nekem a cselekményközpontú történetek jobban tetszenek, így ez tőlem még kicsit távolabb lökte a történetet.

Nem egyszer azon kaptam magam, hogy Zsófi óriásivá növelt traumáit én aprónak érzem. Nem is tudtam mit kezdeni azzal, hogy milyen helyzetek milyen mély sebeket ejtenek rajta. Olyasmik, amelyek józanul gondolkodva pillanatok alatt orvosolhatóak, itt csak nőnek és terebélyesednek, lassan felemésztve a hősnőt.

Távolabb volt tőlem a regény nyelvezete is. Ok, fiatalos – a szerző is az, és a célközönsége is ez a korosztály. Ezt érezni, értékelem is. A gondom az, hogy ha nem indokolja a cselekmény, nem bírom a káromkodásokat és a köznyelv alatti nyelvsíkokat. Valahol tisztában vagyok vele, hogy a 17-18 évesek nem ugyanazt érzik pongyola nyelvhasználatnak, mint én, de akkor se tolerálom jól az én olvasatomban indokolatlan durva nyelvhasználatot.

Amit azonban szeretek az ilyen regényekben: alkalmat adnak arra, hogy beszéljünk ilyen kérdésekről. Mint a depresszió, az öngyilkosság, a gyász. Félig még tabutémák, pedig nem kellene azoknak lenniük. Tanulni kell őket kezelni, segítséget kell tudni kérni.

Ugyan az alaphelyzetben éreztem a 13 okom volt örökségét is, ez azért más történet. Nem igazán az én ízlésemre van szabva, de zsánerében korrekt.

Nyáry: Vigyázat, törékeny! - Mint ifjúsági: 60% a depresszió alapos körüljárás, nagyon személyes, a hangneme a fiataloké.

Szubjektíven: 40% nem volt azonosulási ponton. Helyenként untam, túl érzelmes nekem.

Ha a valóság a legvadabb álmaidat is túlszárnyalja, nem szabad letörni, mikor véget ér az élet. (Meyer: Egy életem, egy halálom)

Időnként meg kell állni, hogy harcolj. Néha nem lehet elfutni. (Paolini: A villa, a boszorkány és a sárkány)

– Férfiként könnyű viccelődni! Az ön testében nem ketyeg a vekker, önnek nem időre kell maradandót alkotnia.
– De magát egyáltalán nem a gyermeknemző képessége minősíti, Steris.
– Ez igaz. Ott a pénzem is.
– Én pedig kizárólag a címemet tudom felmutatni ebben a kapcsolatban – felelte Wax. – Ez kétirányú utca.
Steris ettől megnyugodott kissé. Ellazult, de még mindig szorosan zárta a fogait, és sziszegve fújta ki a levegőt. Kinyitotta az egyik szemét.
– Lőni is tud.
– Olyan erény, melyre minden tisztességes nő vágyik.
– A gyilkolásnak nagy kulturális hagyománya van. Végigkíséri a történelmünket. (Sanderson: Az Elmúlás Pántjai)

Kimondatlan társadalmi igazság, hogy a jó hírnéven esett folt közel sem olyan rossz, mint amilyennek beállítják. Szabadság jár vele. (MacLean: Hozományvadászok kíméljenek!)

Volt abban valami roppant kielégítő, ha az ember végigvitt egy küldetést. Ha az elképzelést pontosan úgy sikerült megvalósítani, ahogy az annak idején megfogant benne. (Cavanagh: Tizenhárom)

– Mi a terv? – kérdezte Marasi.
– Nem halunk meg.
– Egy kicsit részletesebben?
– Nem ma halunk meg. (Sanderson: Az Elmúlás Pántjai)

Karl fennhangon olvassa a címeket:
– Merj boldog lenni; Út a valódi énedhez; Ne légy áldozat, vedd kezedbe az életedet; Lélekfaló emberek, pucold ki a negatív energiákat az életedből. Jóságos ég, te is olvasol ilyen szarokat?
– Mindennap, nem látszik? (Adolfsson: Botlás)

– Ez most komoly, Nath? – kiáltott fel Izia. – Még drónod is van?
– Nem az enyém, meghackeltem – felelte az MI. – Épp csak egy kicsit kölcsönvettem.
– Hogy lehet valaki ilyen halálosan kocka?!
– Talán, mert meghaltam…
– Hm. Egy pont neked. (Fargetton: Szökevények éjszakája)

Nyomozós, viszonyos, traumákat elrejtős.

Doggerland három szigetet jelent, lakosokkal a skandináv országokból és Angliából. Karen itt született, nevelkedett, majd távozott az Államokba pár évre. Később visszaköltözött, és a rendőrségen helyezkedett el. Végigjárta a szamárlétrát, és gyilkossági ügyeken dolgozó felügyelővé küzdötte fel magát. A karrierjére koncentrál, a magánélete ugyanis üres és fájdalmas. Így dupla sokként éri, amikor egy részeg estét követően egy ágyban ébred a főnökével, akivel ki nem is kedvelik egymást. Még aznap új ügyet kap: a főnöke volt feleségét valaki meggyilkolta. Karen a szokott profizmusával, de a részeg estét titkolva kezd bele a nyomozásba. Egy múltbeli titok mellett Jounas családjának dinamikáját is megismeri, és a férfi lánya, Sigrid régi érzelmeket ébreszt fel benne.

Skandináv krimiket nem kifejezetten a szórakozásért olvas az ember. Annyira tele vannak fájdalommal, igazságtalanságokkal, hogy én mindig kissé kikészülök tőlük. Ez alól nem volt kivétel a Botlás sem.

Az ügy nem tűnik olyan borzalmasnak ahhoz képest, miket olvastam már ebben a zsánerben. Itt nincsen vérfertőző és nemi erőszakot továbbörökítő náci család, vagy ártatlanul börtönben ülő fiatalember, aki drogért cserébe bármit magára vállal. Itt egy meggyilkolt nő van, akinek azért nem jutott olyan kegyetlen halálnem, hogy fuldokoljak tőle. Másban rejlik a történet fájdalom faktora.

A hősnő, Karen egy reménytelenül és végzetesen törött ember. A munkája élteti, abban profi is. De amin nem rendőr, csak egy asszony, már gyűlnek a fájdalmas pontok a listán. Nem akarom őket felsorolni, az egyik a regény egyik meglepetése a végjáték előtt, de ezekkel biztos helye van a nyomozónőnek a szenvedésre kárhoztatott skandináv rendőrök között.

A nőt jellemzi a felszínen egy kis szociopata nemtörődömség. A múltja ismeretében ez teljesen érthető is. Ha már tudjuk, miért vált ilyen jégszoborrá, akkor még együtt is lehet vele érezni. Sigrid ezt a páncélt tudja áttörni, és hozni újra érzelmeket, ösztönöket az életébe. A kettejük dinamikája jól sikerült a történetben, ahogy megtalálják egymásban azt, amit elvesztettek, vagy amit eddig fájóan hiányoltak.

Sajnos, a hősnőre jellemző nyersebb, száraz stílus a szövegezést is jellemzi. Egy nagyon realista, tárgyilagos regény a Botlás. Ugyan külső, mindentudó elbeszélő még a szereplők lelkét is megnyitja előttünk, nem bírtam, ahogy ebben a stílusban pl. a gyászról és a mindent elsöprő fájdalomról mesél a kötet.

Megvan tehát a nyomorult hős, a sötét és komor hangulat az ügyben és regényben. A skandináv krimik harmadik pillére a társadalmi üzenet lenne. Ez az, amit itt nem találtam meg. A gyilkosság motivációja, a szereplők magánéleti konfliktusai is mind szubjektívek és személyesek. Még, ami szóba kerülhetne, kivándorlás és bevándorlás, az is csak a háttérben levő, kifejtetlen szál.

Tetszett, hogy a nyomozás hitelesnek hat és logikus is. Kevésbé tetszett, hogy hiába van Karen mögött egy egész csapat, mégis olyan, mintha mindent ő csinálna.

Sorozatnyitó kötet volt. Remélem, a folytatásai jobbak. Korrekt ugyan ez is, de nem több.

Adolfsson: Botlás – Mint krimi: 75% realista, logikusan végigvezetett krimi, tragikus hősökkel és konfliktusokkal.

Szubjektíven: 60% zsánerében korrekt, de nagyon realistának éreztem. Száraz, de a sztori ok.