Ha a valóság a legvadabb álmaidat is túlszárnyalja, nem szabad letörni, mikor véget ér az élet. (Meyer: Egy életem, egy halálom)

Időnként meg kell állni, hogy harcolj. Néha nem lehet elfutni. (Paolini: A villa, a boszorkány és a sárkány)

– Férfiként könnyű viccelődni! Az ön testében nem ketyeg a vekker, önnek nem időre kell maradandót alkotnia.
– De magát egyáltalán nem a gyermeknemző képessége minősíti, Steris.
– Ez igaz. Ott a pénzem is.
– Én pedig kizárólag a címemet tudom felmutatni ebben a kapcsolatban – felelte Wax. – Ez kétirányú utca.
Steris ettől megnyugodott kissé. Ellazult, de még mindig szorosan zárta a fogait, és sziszegve fújta ki a levegőt. Kinyitotta az egyik szemét.
– Lőni is tud.
– Olyan erény, melyre minden tisztességes nő vágyik.
– A gyilkolásnak nagy kulturális hagyománya van. Végigkíséri a történelmünket. (Sanderson: Az Elmúlás Pántjai)

Kimondatlan társadalmi igazság, hogy a jó hírnéven esett folt közel sem olyan rossz, mint amilyennek beállítják. Szabadság jár vele. (MacLean: Hozományvadászok kíméljenek!)

Volt abban valami roppant kielégítő, ha az ember végigvitt egy küldetést. Ha az elképzelést pontosan úgy sikerült megvalósítani, ahogy az annak idején megfogant benne. (Cavanagh: Tizenhárom)

– Mi a terv? – kérdezte Marasi.
– Nem halunk meg.
– Egy kicsit részletesebben?
– Nem ma halunk meg. (Sanderson: Az Elmúlás Pántjai)

Karl fennhangon olvassa a címeket:
– Merj boldog lenni; Út a valódi énedhez; Ne légy áldozat, vedd kezedbe az életedet; Lélekfaló emberek, pucold ki a negatív energiákat az életedből. Jóságos ég, te is olvasol ilyen szarokat?
– Mindennap, nem látszik? (Adolfsson: Botlás)

– Ez most komoly, Nath? – kiáltott fel Izia. – Még drónod is van?
– Nem az enyém, meghackeltem – felelte az MI. – Épp csak egy kicsit kölcsönvettem.
– Hogy lehet valaki ilyen halálosan kocka?!
– Talán, mert meghaltam…
– Hm. Egy pont neked. (Fargetton: Szökevények éjszakája)