– PORSCH? Ez olyan, mintha, nem is tudom a PORNÓ és a LOVAS találkoznának… Lovas pornó. Létezik egyáltalán ilyen?
Bach grimaszolt.
– Honnan tudhatnám? Meleg vagyok, nem őstermelő. (Stohl: Royce tarol)

Ne ígérj olyat, amit nem tudsz visszavonni. (le Carre: Ügynök a terepen)

A szerelem birtokba vesz, s ha nem vigyázunk, fel is emészthet. (Vaughn: Közöttünk a végtelen)

Ha teszel érte, elérhetsz bármit, amit akarsz. (Simsion: A Rosie-következmény)

Ez volt az igazi büntetés: egy ajándék, amit azzal kaptam, hogy úgyis visszaveszik. (Kubica: A fények kialszanak)

Gabrielle Sava lélektelenné tett.
Bakker, a félév végére démon vagy vámpír leszek! (Van Dyken: A randiguru szárnysegéde)

Merthogy egy másik, még ritkábban emlegetett igazság az volt, hogy bárki lehetett szép, ha a megfelelő emberekhez járt, ha volt mellette egy jó stylist, meg voltak jó vegán szakácsai és jó edzői, akik éjjel-nappal rendelkezésre álltak. (Stohl: Royce tarol)

A királykisasszony beleszeretett a gazfickóba. Ebből csinálj mesét, Disney! (Van Dyken: A randiguru szárnysegéde)

Valahogy mindig azt hiszed, hogy a halál valami távoli univerzumban, tőled sok-sok fényévre lakik, és meglep, mikor kiderül, hogy ez mennyire nem így van. (Nyáry: Vigyázat, törékeny!)

Tudod, az emberek szeretik logikus lényeknek hinni magukat, de ahogy élünk, az épp az ellenkezőjét bizonyítja. Sokkal inkább az érzelmeink vezetnek minket. Ezeknek persze megvan a maguk logikája, csak az meg sokszor nem túl logikus. (Vaughn: Közöttünk a végtelen)

Tudod, az az igazi szexfüggőség, amikor az ember direkt a Káma-szútra szekciónál lóg, és ott szed fel csajokat, mert arra számít, hogy azokat, akik ott őgyelegnek, nem kell tanítgatni az ágyban… vagy isten ments, útmutatót adni nekik. (Van Dyken: A randiguru szárnysegéde)

Az ördögi kör Hollywoodban még az átlagosnál is sokkal ördögibb. (Stohl: Royce tarol)

Családos, gyereknevelős, mássággal megküzdős.

Rosie visszautasíthatatlan ajánlatot kap, ezért a Tillman család 13 évnyi amerikai élet után hazatér Ausztráliába. A változás a kamasz fiukat, Hudsont viseli meg a legjobban, akinek hátra kell hagyni a barátait, és a tanárait is, akik már tolerálják a fiú különcségeit. Mivel Don az egyetemen egy kisebb botrányba keveredik, a karrierváltás mellett dönt. Egy bárt nyit, és átveszi Hudson nevelését a feleségétől. Meg akarja tanítani a fiúnak, hogyan alkalmazkodjon a környezetéhez, és fura helyett legyen népszerű. Egy ponton Hudson is felismeri, mit várnak el tőle, és építeni kezdi magát. A kis család közben leckét kap és ad toleranciából, szeretetből és összetartásból.

Már egyre több regényt találunk, amelyben az egyik szereplő más, mint az átlagosak. Hoang arra épít romantikus regényírói karriert, hogy aspergeres emberek szerelmi életéről mesél. Hasonlót csinált meg Simsion is, bár az ő történetei azért nem a romantikus kategóriába illenek.

Don történetéből a harmadik részhez értünk: az elsőben szerelmes lett és megnősült, a másodikban szembenézett a családalapítás kérdésével, most pedig családapaként kell helyt állnia. Életszerűbb, kevésbé mesés, mint Hoang.

Fejlődéstörténet, amiben mindenki leckét kap. Don, ebben a részben Hudson is sokat tesz azért, hogy a környezet elfogadja őket. De nem csak nekik kell változni, a köröttük levőknek is elfogadóbbnak, alkalmazkodóbbnak kell lennie. Az egész sorozat, ez a rész is azt sugallja, hogy nem lehet egyoldalúan elvárni az elfogadást egyik oldaltól sem. Normák vannak, amelyet mindenkinek be kell tartani, és cserébe a többi szabályon, hozzáálláson lehet változtatni a többieknek is. Ha megteremtünk egy olyan környezetet, amelyben mindkét oldal jól érzi magát, mindenki nyer.

A fő karakter Don, de számomra most Hudson alakja volt az izgalmasabb. Don már kialakította a maga világát, már megvívta a harcokat. Most bárt nyit, de ez már nem olyan vicces vagy nagy kaland, mint amikor menyasszonyt keresett. Hudson ellenben barátokat gyűjt, az iskolai programokra illeszkedik be, miközben több barátjuk életét is aktív részt vállal. Nagyon tetszett, ahogy az apja bárjában vagy az egyik családi barát játékkészítő cégében is besegít és boldogul.

Talán azért szerettem ennyire ezt a sztorit, mert ez egy sikertörténet. Hudson hátrányokkal indul, de leküzdi őket és minden téren nyertes lesz belőle. Az út, ahogy ezt megteszi, érdekes és kamaszregénybe illően izgalmas.

Az egész kötetnek jó a légköre. Pozitív értékeket közvetít, tudtam vele azonosulni, és szeretem, ahogy empátiára neveli az olvasóit.

Megint van humora, csak ez kicsit más. Ahogy a narrátor is kicsit más, mint az átlagos ember. Akad bőven is abból vicces helyzet, hogy Don mennyire másképpen értelmez egyes dolgokat, mint az úgynevezett normálisak. De akad nyelvi humor is benne, és más is.

Apa – fia regény lett ez, amiben Rosie kevesebb szerepet kap, de nem is hiányzott a karaktere. Így is egy kerek, értékekkel teli, pozitív olvasmány, ami tartalmas is, szórakoztató is.

Simsion: A Rosie – következmény – Mint dramedy: 85% egyedi humorú, építő, de elgondolkoztató történet, családi értékekkel.

Szubjektíven: 70% Hudson fejlődéstörténetét nagyon szerettem, tartalmas rész lett.

5: Donovan: Elakadó lélegzet - Emma egy olyan kisvárosban él, ahol minden a látszatról szól. Tökéletesnek, szépnek és gazdagnak kell lenni. Senki nem sejtheti, hogy a csinos és okos lány mibe megy haza. Soha nem tudhatja, mi vár rá, ha otthon van. Ám most lesz egy fiú, aki igazán látja Emmát. Egy fiú, aki a szerelemmel együtt a megváltást is elhozhatja, ha Emma képes elfogadni.

4: Nielk: Daniel - Daniel már azt hitte, túl van a poklon. Kiszabadult az apja kezei közül, aki erővel nevelte a fiát és kegyetlen büntetéseket eszelt ki számára. Ám most haza kell térnie, és újra szembenézni a férfival. Mit tehet, ha tudja, hogy a vadállat még mindig les rá? Mit tehet, ha tudja, senki nem hisz neki, még a saját anyja sem?

3: Gammon: Szerethetetlen - Seth beépített rendőrként érkezik Port Fare városába. Valami komoly drogüzlet folyik itt, és a középiskola van a középpontban, így a fiatal rendőr iskolásnak adja ki magát. Maggie a külsejével hívja fel magára a figyelmét: a karikás szemek, a soványsága, mintha drogos lenne. Ám ahogy a dolgok mögé kezd látni, nem egy drogost, egy bántalmazott, mégis erős lányt talál, aki a szívét is elnyeri, míg megtisztítják a várost.

2: Sund: Victoria Bergman sorozat - Svédország, napjainkban. Egy nyomozónő gyilkossági ügyben nyomoz, és egyre többet jár egy terapeutához, Victoriához. Miközben egyre közelebb kerülnek egymáshoz, az ügyek egyre borzalmasabbak. A történtek a múltba is visszavezetnek, szülőkhöz, akik szexuálisan bántalmazták gyermekeiket, emberekkel és fájdalommal kereskedtek, és minden középpontjában Victoria áll.

1: Avashti: Ököl/jog - Jace igyekezett elsétálni a múltjától, az apjától, aki az egész családot terrorizálta. A bátyja befogadta, de van pár szabály. Erőszakot nem tűr a házban. Jace nem is akarja az apja példáját követni. Itt járhat rendesen iskolába, van egy lány, aki több is lehetne barátnál. De a múlt utánanyúl: az anyja még mindig abban a pokolban él. Jace volt barátnője is tud valamit, ami felforgathatja a fiú életét és elveheti az esélyét valami jobbra.

Múlt után kutatós, házassági válságos, gyermekvállalós.

Jessie az utóbbi éveket súlyosan beteg édesanyja ápolásával töltötte. Az asszony halála után nagyon nehezen is találja a helyét. Soha nem voltak ambíció, takarított, mint az anyja és csendben élt. Ám az asszony utolsó szavai kísértik. Nyomozni kezd maguk után, és egyre több furcsaságra bukkan. A neve, nem a sajátja. A kislány, akit így hívtak, nagyon régen halott. Mintha nem is létezne. Lehet, hogy az anyja nem is az anyja volt? Közben megismerjük Eden történetét is, aki mindennél jobban anya szeretett volna lenni. Átlagosnak, unalmasnak tartotta magát, akivel egyszer történt csoda, amikor Aaron őt választotta. Ahogy családalapításba fogtak, a nőnek ez lett a mindene. Minden egyes kudarc csak arra sarkallta, hogy már-már betegesen igyekezzen teherbe esni, mert anyának kell lennie.

A Vinton Kiadó sorra adja ki Mary Kubica köteteit, most éppen egy korábbi regénye következett soron. Sok tekintetben más ez, mint az írónő későbbi thrillerei. Nem feltétlenül rosszabb, de egészen biztosan más.

A történet a jól bevált thriller módszerrel egymás után két idősíkon játszódik. Az egyik a jelené, benne Jessie nyomozása, hogy mégis ki ő, és miért éltek úgy az anyjával, ahogy. Közben látjuk, milyen lett a lány lelke attól az életmódtól, amit folytattak. Sérült, és nem csak azért, mert gyászolja az anyját.

Jessie azért érdekes figura, mert szociálisan súlyosan fogyatékos. Ahogy él, abban alig van valami öröm. Mintha egy börtönben lenne. Az anyja a végső kérésével ebből akarta kiszabadítani, de Jessie valami egészen másra bukkan rá. Titkokra, melyeket meg kell fejtenie. Nem olyan hősnő, akinek olyan könnyű lenne drukkolni. Tele van félelmekkel, gátlásokkal. Nekem inkább szánni sikerült, mint drukkolni neki vagy kedvelni.

A másik szál a múlté, amikor Eden házasságát és a gyerek utáni vágyának elhatalmasodását ismerjük meg. Kubica nagyon elemien megragadja, ahogy Eden mindent képes feláldozni ezért az álomért. Irracionálisnak is érzem, hogy a férje szerelme volt számára a legfontosabb. A gyerek is azért kellene, hogy igazán család lehessenek. Az, hogy eljut arra a pontra, hogy a férfinál is fontosabb lesz egy esetleges utód, már egyszerűen agyament. Nincs logika a nő dolgaiban, ez már őrület, és ez abszolút benne van a könyvben.

A szerkesztés is jól sikerült: egy pontra érkezik mindkét történet, amikor kiderül, mi is történt, hogyan kapcsolódik össze a két szál. Kubica hagy nyomokat, félrevezet, és a figyelmet irányítja, ezzel akarva meglepni a nagy leleplezésnél.

Ami a kötet nagy csalódása volt számomra. Az a csavar, hogy nincs is csavar. Ezt spoiler nélkül nem lehet kifejteni, így nem is teszem. Annyi, hogy nagyon becsapva éreztem azzal magam, hogy ez lenne a nagy leleplezés és csavar.

Az írónő stílusa olvasmányos. Szórakoztatóan ír, és nagyon átélhető mindkét hősnőjének lelki szenvedése és a fájdalmaik. Nagyon csajos kötet, ha nem is pozitív dolgokról, hanem baljós szenvedélyekről és fájdalomról szól.

Az bizonyos, hogy nem ez a kedvencem az írónő könyvei közül. Egyszer érdekes volt elolvasni, de a végét valóban eléggé utáltam.

Kubica: A fények kialszanak - Mint krimi: 60% végig vezeti az olvasót, egy olyan csavarhoz, ami nem is csavar. Fura.

Szubjektíven: 55% nem körömrágó, de érdekes. Csak a vége – az nagyon nem tetszett.

Még a múlt héten a Könyvmolyképző is kihozta az utolsó köteteit, mint az új Cat és Bones vagy a Gyilkos ház, így most kezdődik a karácsonyi semmittevés. Avagy, új megjelenések helyett olvassuk, amiket eddig beszereztünk!

December

9. Sanderson: Az Elmúlás Pántjai - fantasy 4,5

10. Adolfsson: Botlás - krimi 4

11. Nyáry: Vigyázat, törékeny! - ifjúsági 2,5

12. Stohl: Royce tarol - YA 5

13. Vaughn: Közöttünk a végtelen - sci-fi 3,5

14. Rix: Scott és Goldie - gyerekkönyv 4,5

15. Van Dyken: A randiguru szárnysegédje - New Adult 3,5

      le Carre: Ügynök a terepen - kémregény 2,5

Ezzel még egy héttel közelebb kerültünk az év végéhez.

Kémes, barátkozós, titkos műveletes.

Nat az élete nagyját a Korona szolgálatában töltötte. Már úgy érzi, eleget tett Angliáért, és a nyugdíjas éveit kellene élveznie. A moszkvai fenyegetettség miatt azonban még egy megbízást elvállal, amihez külföldre sem kell utaznia: ő lesz a Menedék irányítója, ami egy haldokló szervezete a Titkosszolgálatnak. Van azonban egy tehetséges ügynöke, aki a kiábrándult szeretőjét is beszervezi ügynöknek. Nat részt vesz a munkálatokban, miközben egyre biztosabb benne, hogy az igazi nagy dobás a feje felett zajlik. Közben teniszpartnere, Ed is elgondolkoztatja. A férfi sokfelé járt Európában, és erőteljesen hangot ad politikai nézeteinek: gyűlöli Trumpot, a Brexitet és akaratlanul is kémjátszmában találja magát.

Akad pár szerző, akiknek a megszeretése komoly nehézségekbe ütközik az agyamban. Miközben imádom a Philip K. Dick novellákat, a regényeivel már szinte szenvedek. John le Carre regényeiben hiába érzem, miért jelenti a neve azt, amit, nagyon nem bírom a történeteit. Sokadik könyve az Ügynök a terepen, amit elolvastam tőle, és most is szenvedtem.

A cselekmény nem a hidegháborúban, hanem napjainkban van elhelyezve. Aki szeret a sorok között olvasni, annak bőven van benne csemege az angol és a világpolitika kapcsán is. Annyira ez engem nem köt le, ahhoz minimum megy izgalmas, más főszál kell, hogy szeressek egy ilyen regényt. A Nevem: Pilgrim, a Fedőneve: Jégmadár, mindben volt valami más is, ami a cselekményben tartott.

Itt meg – szinte cselekmény sincs. Nem tudnám normálisan elmesélni, mi is zajlott ebben a közel 270 oldalban. Fedőneves műveletek, amelyeket nem tudtam és nem is akartam a fejemben tartani. Időnként Ed kirohanásai. Nem éreztem egy olyan vezető szálat a regényben, ami köré elrendeződne a cselekmény és a szereplők.

Jó az, hogy nem lehet nyíltan leírni dolgokat, hanem elrejtik a sorok közé? Bár, az már lehet, hogy politikai állásfoglalás lenne, és nem egy regény. De egy regényben szeretnék izgalmas tartalmat is, nem csak politikai nézeteket elrejtve a szereplők monológjaiba és a tettei mögé. Legalább egy nagy csavart vártam volna a regény végére, de még az sem volt. Vagy, Florence és Ed sorsa annak számított volna? Érezni nem éreztem annak.

Egy regényben kell nekem egy szereplő, akit vagy nagyon kedvelek, vagy elképesztően rühellek. Itt nem volt, aki bármelyik érzést kiváltotta volna belőlem. A lehető legrosszabb, hogy mindenkivel kapcsolatban közömbös maradtam. Egyszerűnek, unalmasnak tűntek annak ellenére, hogy kémek.

Carre stílusa sem tetszik eléggé. Száraznak érzem, azért az unalmas kifejezést nem mondanám rá – azt inkább a cselekményre tartogatom. Realista, leíró, és nem sodor magával. Nem is rémlik, olvastam-e a szerzőtől olyat, amit ne bírtam volna letenni. Kétlem, mélyebb nyomokat hagyott volna bennem.

Most sem bírom megfejteni, mi a siker kulcsa. Filmen vagy sorozatban jobban tolerálom le Carre munkásságát, lehet, ezt is akkor tudom igazán megérteni majd, ha készít belőle a BBC egy sorozatot vagy film lesz belőle. Addig marad az érzés, hogy ez nagyon nem az én regényem, noha akad benne aktualitás is.

le Carre: Ügynök a terepen - Mint kémregény: 60% modern vonatkozások is vannak benne, karaktert is épít a szerző.

Szubjektíven: 10% nem tudtam mit kezdeni vele. Untam is, a szereplőket se kedveltem.

Tiltott szerelmes, évődős, párokat összehozós.

Lex egy szexi kocka: már első éves egyetemistaként ő taníthatná a tanárait a programozásra. Ehhez hozzájön egy nem is kicsit vonzó arc és tökéletes test. Nincs csaj, akit ne kaphatna meg. A sok üres viszony után egy bulin meglát egy zöldszemű lányt, aki a feje tetejére állítja a világát. Ám pillanatok alatt kiderül, ő az egyetlen tabu az egyetemen. A legjobb barátja, aki a családot jelenti neki, Ian. Ian, aki a húgaként szereti Gaby-t, és megtiltja, hogy Lex kavarjon vele. A fiú ezt csak úgy tudja megtenni, hogy meggyűlölteti magát a lánnyal. 4 éven át mennek egymás agyára, amikor Gaby anyagilag megszorul, és Ian beveszi a lányt a vállalkozásukba. Lex tanítja be, és a közelség felszínre hozza az elfojtott, igaz érzelmeket.

Lassan azon lepődök meg, ha találok egy regényt, ami nem folytatás vagy sorozat nyitókötete. A randiguru szárnysegéde az előző kötet párjának (Ian és Blake) barátairól szól. Természetesen azok a szereplők ebben is felbukkannak, csak most mellékszereplők, és velük már minden rendben. Hogy már a romantikus regényekből is univerzum épül…

De milyen ez a történet? A plusz, ami miatt nem csak egy nyálregény, a stílusa lenne. Rachel Van Dyken mindkét karakterét úgy építette fel, hogy mestere legyen a csípős megjegyzéseknek és ne féljen beszólni senkinek. Egymással különösen ellenségesen viselkednek, így szinte lapról lapra jut egy csörte köztük. Igazából nem szúrnak ki egymással, szópárbajoznak csak. Azt jól sikerült a szerzőnek visszaadni, hogy a felszín alatt milyen feszültség tombol közöttük. Mindkét karakternél érződik, hogy csak azért csíp a másikba, hogy ne csókolja.

Így teremt a szerző egy szexi, pimasz hangulatot. Előnye, hogy úgy lesz erotikus és szenvedélyes, hogy nem ír hozzá szexjelenetet. Amikor már pár a kettős, kerül be ilyen is, de csak a történet végén és nem eltúlozva. Nem is lesz olyan korhatáros és realista részletes, mint amit egy bizonyos E. L. James divatba hozott.

Ebben a történetben ráadásul szimpatikusabb volt az a fél, amikor Lex és Gaby már járnak. Általában ott a vége, hogy összejönnek és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Itt kicsit kapunk abból is ízelítőt, milyen ez a boldogok, amíg meg nem. Azt is pozitívumnak éltem meg, hogy nem a klasszikus romantikus regény felépítményt követi a szerző. Onnantól, hogy Gaby és Lex összejöttek, működnek együtt. Gond van? Megoldják. Megvan a kommunikáció. Nem is vesznek össze valami mondvacsinált ürüggyel, hogy legyen még 100-150 oldal plusz. Helyette Ian az, akinek meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy a két számára fontos ember egymásban találta meg az igazit. Így sokkal jobban tetszett is a történet.

Lex és Gaby is jól eltalált karakterek. Ok, tipikusak is, de a szövegeik feldobják őket. Különösen tetszett a regény egészén végigvitt Lex Luthor becenév/poén. Így elfeledtette velem azt is, mennyire Van Dyken életművébe illik mindkét figura. A helyes, okos és gazdag srác, aki már kiélte magát. A szűzlány, aki mellett papucsállatkává nevelődik, és még élvezi is ezt. De ok, ez a szerző ismérve, legyen.

Ezt talán jobban élveztem az első résznél, de azért nagyon remélem, hogy ezzel vége a Szárnysegéd Bt. ügyeinek. Nagyon nagy a happy a végén.

Van Dyken: A randiguru szárnysegéde – Mint New Adult: 75% szexi hangulatú, eltér kissé a kliséktől, szerethető szereplőkkel.

Szubjektíven: 60% jó a stílusa, más hangulatomban jobban is tetszett volna. Csajos.

- Adolfsson: Botlás

Karen már az elejétől nyilvánvalóvá teszi, hogy a főnökével összefeküdni rossz ötlet volt. Részeg volt, magányos, nem lesz folytatás. Titokban is tartja, a nyomozás alatt sem osztja meg senkivel, hogy a kérdéses időpont előtt ő volt együtt a férfival.

A férfi volt feleségéről hamar kiderül, hogy mindenkit elűzött magától. Keserű, mindenre féltékeny asszony volt, akinek soha, semmi nem volt elég jó. A lánya is sokat szenvedett tőle, aki most Karenben talál anyapótlékra. A nőnek is fontos lesz a lány: évekkel korábban egy autóbalesetben vesztette el a férjét és a fiát, amit szintén titokban tart. A lány felébreszti az anyai ösztöneit.

A végére rájön Karen, hogy a múltban kell keresni a válaszokat. A halott nő igazából él: volt egy gazdag ikertestvére, akiről nem tudott. De aztán megismerkedtek, és a nő úgy érezte, neki járt volna a gazdagság és a jó gyerekkor. Így megölte a testvérét, átvette a helyét.

- Nyáry: Vigyázat, törékeny!

Zsófi végül nem lesz öngyilkos. A leveleket megírta ugyan, de azzal elérte a mélypontot. Félre tudta tenni őket és a fájdalmát, dolgozni kezdett azon, hogy jobban érezze magát. Visszatalál a régi barátokhoz, a húgához és az apjához.

- Vaughn: Közöttünk a végtelen

May főnökéről kiderül, hogy az első meghibásodás után szabotálta a nő túlélését is. Jobban eladható, ha mindenki odaveszik és ez egy tragédia, mintha kiderül a hibájuk. Stephen titokban dolgozik azon, hogy életben tartsa a feleségét és elmenjenek érte. Sietni is kell, May terhes.

Ahogy visszajönnek May emlékei, eszébe jut, miért ment szét a házassága. A halva született fiuk után May vissza akarta kapni az állását. Milliárdos volt barátjához fordult segítségért, amin a férje megsértődött. Rá mindig is féltékeny volt. Stephen nagy békát nyelt le azzal, hogy most együtt dolgozik vele, hogy a nőt hazavigyék. De Stephen nem tudja, hogy akkor meg is csalta. Amikor segítséget kért, le is feküdt a férfival. May maga sem tudja, a kislányának melyik férfi az apja.

A milliárdos az űrben végezni is próbál Stephennel, hogy megtarthassa a nőt és a kislányát. Stephen túléli, dulakodnak, ő éli túl. Szembesül az igazsággal, de kész megbocsátani. Legyenek család, attól függetlenül, ki a kislány biológiai apja.

Különben érdemes összevetni az eredeti borítóval a magyart: May fekete a regényben. Ami az eredeti borítón látszik is. A mi verziónkon ki lett fehérítve...

Állatmenhelyes, családegyesítős, új célokat találós.

Hamish szülei sokat utaznak, és a legtöbbször a 11 éves kisfiukat is magukkal viszik. A fiú Japánba is szívesen a szüleivel tartana, de szoros a program, nem tudnának foglalkozni vele, így az anyja nővéréhez szervezik ki a fiút az utazás idejére. Hamish a vidéken találja magát, egy a fennmaradásért küzdő állatmenhelyen. Hamish, aki hamarosan már Mishka a barátainak, hamar megszereti a farm minden lakóját, legyen az kutya vagy tehén, vagy a nénikéje és az ő segítői. Mishka ment meg egy kis golden retriever kölyköt, és tölt fel videókat az okos kismalacról, Rozsdásról. Arra is neki lesz ötlete, hogy lehetne megmenteni és népszerűsíti a menhelyet szélesebb körben.

A gyerekkönyvek egy külön világot jelentenek. Kell, hogy legyen benne valami, ami a gyerekek saját problémáira reagál, ami miatt a magukénak érzik a történetet. Harry Potter, hiába a leghíresebb varázsló, hiába képes egy csomó mindenre, csak egy kis árva volt, akit az unokabátyja terrorizált. Mellette kell, hogy eseménydúsak, pozitívak legyenek.

Nem feltétel, hogy legyen fantasy elem bennük.

A Scott és Goldie olyan gyerekkönyv, amely felvonultatja a fenti erényeket, és mágikus képességek nélkül is kalandos, kedves cselekményt nyújt a gyerekeknek, kiskamaszoknak, vagy éppen a nagyobb olvasóknak, ha a borítóra kitett édes kutyák felkeltik a kíváncsiságukat (igen, magamról beszéltem).

A cselekmény fejezetről fejezetre valamilyen konfliktussal, megoldandó problémával tartja fenn a figyelmet. Vannak, olyan kifejezetten kisgyerekes témák, mint amikor a szülő akarata és a gyerek kívánsága nem egyezik meg, és valahogy rendezni kell a vitát. Van, amikor életben kell tartani a viharba kidobott kisállatot. Van, amikor a felvonulásra kell egy látványos dekorációt összedobni. A helyi rossz srácokkal is meg kell birkózni, ahogy az állattartás olyan feladataival is, mint az ürülék összegyűjtése és kidobása.

Nincsenek mesés események, hihetetlen kalandok, de nem is kellettek. Ebben a történetben pont az a vonzó, hogy bárkivel megeshetne. Hogy a nehézségeket egy kis kreativitással és a barátok segítségével küzdik le.

A szereplők nem bonyolultak, gyerekkönyvesen könnyű őket jónak vagy rossznak besorolni. Nincsenek összetett jellemek sem – még a helyi rosszalkodó srácok is csak simán bajkeverők, nem tudjuk meg, miért ilyenek és mi van a történet mögött. Ez a fekete-fehér ábrázolás a gyerekkönyvek sajátja, nincs is ezzel baj. A hősei kedvesek és szerethetőek, ez a lényeg. Az csak magyarul plusz ezen felül, hogy Hamish beceneve, a Mishka, mennyire idézi a magyar Miskát. Ezen végig jót mosolyogtam magamban.

Tele van a könyv érdekes tudnivalókkal is az állatokkal kapcsolatban. Amelyek nekem a leginkább tetszettek, a kiskutyákra vonatkozó részek. Tudtátok, hogy a kiskutyáknak nem tesz jót a lépcsőzés, mert túlzottan megterheli az ízületeiket? Sok más is van még a kötetben…

A hangulata nagyon pozitív és emberbarát. Tele van reménnyel, jósággal. Ha kicsit naivnak is érzem ezt a világképet a mai eszemmel, jól esett elmerülni benne a regény terjedelméig.

Nem csak kiskamaszoknak, de nekik is jó kikapcsolódás Megan Rix kötete.

Rix: Scott és Goldie - Mint gyerekkönyv: 85% élet- és állatszeretettel teli kellemes könyv, ami szórakoztat és nevel.

Szubjektíven: 70% egy kicsit túl kedves és mesés a felnőtt eszemnek, de jó volt belemerülni.