Cím: Kína

Szerző: Edward Rutherfurd, angol történelmi regényszerző. Jellegzetessége, hogy egy város köré komplex családregény eposzt ír. Jelenleg az Alexandra jelenteti meg nálunk.

Műfaj: történelmi, családregény

Cselekmény: a szerző szokott stílusában a modern Kína történetét írta meg. Vagyis, a középpontban levő családok nem az ókorig lesznek visszavezetve, hanem az 1800-as évektől jutunk majd el napjainkig.

Várható megjelenés: angolul idén novemberben, a magyar megjelenés még nem ismert. De az Alexandra lassan teljessé teszi a teljes életművet, a korábbi köteteket is újra kiadják. Remélhetőleg az új regény is jönni fog.

Miért várós?

• Az egyik kedvenc történelmi regényem, a Párizs, Rutherfurd munkája, amiért minden könyvének bizalmat szavazok. Ennek is.
• Még annyira keveset tudni a cselekményről, hogy ennél több is érdekel.
• Európáról annyival többet tudok Ázsiánál, ideje ezen változtatni! Így nem csak szórakozni, de művelődni is fogok ezzel a kötettel.

Bosszúállós, sorozatgyilkosos, nyomozós, játszmás.

Robert Hunter különleges ügynöknek az a nap olyan volt, mint előtte sok másik. De akkor jött egy telefonhívás, és a hívó mutatni akart valamit. Egy élő, online adás, ahol egy embert meg fognak ölni. Hunternek kell megmondania, hogyan végezzen vele a gyilkos: vízbe fujtsa, vagy égesse meg elevenen? Nincs jó választás, és a gyilkos még borzalmasabbá teszi a férfi halálát egy kis savval. Az egész osztály őt igyekszik lenyomozni, bevetve az informatikai osztály legjobbjait is. Ám nyomok nincsenek, a holttesten sem. A gyilkos pedig újra jelentkezik, ám ezúttal nem csak Hunter kap meghívót. A neten lehet szavazni, új áldozata hogyan haljon meg. Hunter és társa versenyt fut az idővel, hogy megfejtsék a gyilkos motivációját és megállítsák, mielőtt újabb halálos játékokat szervezne a neten.

Van pár olyan nyomozó, akiknek minden új ügyét nagyon várom a regények világán belül. Ennek a körnek a tagja Robert Hunter is, akinek az 5. nyomozását tartalmazza ez a kötet.

Igazság szerint az alapötlet nem új. Másban, sőt, elég sok mindenben volt már olyan, hogy az emberek arctalan tömegeinek kellett szavaznia életről és halálról. Van olyan film, amiben ilyen meghalós valóságshow megy a tévében. Volt ilyen epizód sorozatokban is. Regényben is olvastam már ilyet.

Mégis, ez nem vesz el semmit jelen regény újdonság értékéből. Mert a net és a szavazás ugyan ismerős, de teljesen új és borzongató halálnemek jönnek sorra. Meséljek kicsit? A legelsőt leírom, hiszen azzal nem rontom el a regény meglepetéseit. Hunter a vízhalált választja. Nem csak kíméletesebb a tűznél, de több bizonyíték megmaradna a holttesten. A gyilkos viszont elkezdi leereszteni a vizet a kockából, ahova az áldozatát zárta. Majd a víz helyére beenged egy kis lúgot, egyre töményebben. Maradjunk annyiban, nem lesz könnyű halála a fürdőzőnek.

Carter eltalálja azt a popcorn horror mennyiséget és minőséget, ami borzongat, hiszen durva és fájdalmas dolgokról ír, de még szórakoztató is mellette. Popcorn vérfürdő – valahogy végig érezni belőle, hogy ez csak szórakoztató regény, nem húsba vág. (A skandináv krimikkel ellentétben, amelyek a mindennapi bűnökkel is eret találnak.)

Ha már skandináv krimik öröksége, Robert Hunter továbbra is elmehetne vendégszerepelni Harry Hole mellé. Mint nyomozó, nincs párja. A maga területén zseni. De olyan nyomorult mellette a magánélete, hogy az siralmas. Ahogy a skandináv recept diktálja. Carlos Garcia az ellenpontja, aki nem olyan kiemelkedő nyomozó, de jó ember és a családi boldogsága ellenpontozni tudja a Hunter körül lebegő tragédiát.

Tetszett a regényben, hogy nagyon logikus. Kapjuk folyamatosan a nyomokat, és úgy tud meglepetést okozni a végén, hogy az a korábban kiderültekre épül. A miértekre nagyon frappáns választ kapunk, és még gondolkodni is lehet. Mennyire tudunk egyetérteni a gyilkossal? Durva, ha sok tekintetben át tudtam érezni, miért tette, amit? Az utolsó áldozatával bánt el a legstílusosabban: mert nem a halál a legrosszabb, ami egy embernek juthat. Ha végig így játszik, még szimpatizáltam is volna vele.

A következő részt már most várom, továbbra is remek krimi Carter tollából.

Carter: Halállista – Mint krimi: 100% popcorn vérfürdő, kreatív ügy és megoldás, emlékezetes szereplők.

Szubjektíven: 95% a szereplőket nagyon szeretem, borzongató és izgalmas volt a cselekmény.

Kosztümös, sorozatgyilkosos, szerelembe esős, helyet keresős.

Jane apa nélkül ugyan, de egy csodás anya mellett nőhetett fel. Angliában, egy birtokon, melyről az anyja azt állította, neki kellett volna örökölnie. Az anyja elvesztése után Jane a nénje gondozásába kerül, akinek a fia már a kislány körül egyre illetlenebbül viselkedik. Amikor Jane megvédi magát, véletlenül megöli a kamaszt, és már nem tiltakozik, hogy a tett színterét hátrahagyva magániskolába írassák. A papok és apácák között azonban ridegséget és szigorú szabályokat kap csak. Amikor legjobb barátnőjét, Clarke-ot kezdik el tönkretenni, Jane nem tud tétlen maradni. Így viszont szöknie kell, és elfogadnia, hogy egy sorozatgyilkos lelke az övé. Clarke mellett túléli az utcákat, és egyszer még haza is térhet. Ám az otthona már másé, Jane nevelőnőként beépülve tér vissza. Az örökségéért indul, de valami egészen másra lel a családi birtokon.

A regény maga is felvállalja, hogy a Jane Eyre volt az egyik ihletője. Ugyanúgy kosztümös környezetben játszódik Angliában, ugyanúgy van benne nevelőnő, rideg család és családi titkok is a birtokon rejtőzve. Mégsem egy Jane Eyre újramesélést olvashatunk – ha vannak is közös motívumok és szálak, ez egy sötétebb és több krimit tartalmazó történet.

Szerettem, hogy ez a Jane egy modern hősnő. Azzal, hogy elkönyveli magát gyilkosnak, felszabadul a kor álságos társadalmi normái alól is. Ő már nem érzi kötelességének, hogy alávesse magát a nála hatalmasabbaknak és a férfiaknak csak azért, mert nő. Ha igazságtalanul bánnak vele, vagy a szeretteivel, ő visszavág. Élesebb a nyelve, magabiztosabb és egy harcos.

Ha alaposabban megnézzük a gyilkosságait, akkor azt is látjuk, hogy nem elvetemült tettekről van szó, hanem önvédelemről vagy jogos bosszúról. Így én kicsit viccesnek is találtam, amikor magában elmélkedik, és nagyon romlottnak, bűnösnek látja magát.

Szerencsére nem ez a regény fő humorforrása. Mondjuk, nem is igazán humoros regény. Akad benne egy kis fekete humor, de nem ez a meghatározó stílusa.

Egy romantikus, női és kosztümös kalandregény, krimi elemekkel. Van egy nyomozó, aki folyamatosan Jane nyomában jár. Akinek tényleg vannak gyilkosságok a számláján, és akit folyamatosan le akarnak leplezni.

Ahogy visszatérünk a családi birtokra, és megismerjük az új lakókat, egy sokkal romantikusabb történetbe csöppenünk bele. Thornfield múltja egy az egyben egy romantikus kalandregényt idéz, és színesíti a jelen eseményeit. A krimi különben itt is visszaköszön: van egy elveszett kincs és némi rejtélyes haláleset, amiről ki kell derülnie az igazságnak.

A szerelmi szála szépen belesimul a regény szövetébe. Nem olyan heves vagy szenvedélyes, mint egy XIX. századi romantikus. Modernebb, ahogy a hősnője és a cselekménye is. Nem egy fellángoló, első látásra szerelem, hanem kölcsönös szeretet, ami folyamatosan épül fel a szereplők között. Tudtam is drukkolni nekik, hogy meglegyen a boldog vég. (Amiben szintén akad egy kis fricska a XIX. századhoz képest, de pont ez a jósága egyik jellemzője.)

A szereplők is színesek, érdekesek. Bírom a fricskákat a klasszikus jellemekhez képest.

Kellemes meglepetés volt ez a történet, szívesen olvastam.

Faye: Jane Steele - Mint krimi: 80% ötletes a Jane Eyre párhuzam, a történet fordulatos és romantikus, érdekes.

Szubjektíven: 75% a karakterek és az abszurd helyzetek olvastatták – a humorát is bírtam.

Az építészet csodáján máskor is elámultam már, mindig is imádtam a templomokat, különösen a gótikus bazilikákat, melyek sokkal hatalmasabbnak mutatták az egyházat, mint bármely más stílus, még a barokk gazdagsága sem tudta visszaadni azt az áhítatot, amit a gótika kiváltott belőlem. Azt gondoltam, ez az igazi művészet, az emberi nagyság mementója, a tervezőé és a kezeké, melyek felépítették, melyek elhitették a többi emberrel, hogy mindenre képesek vagyunk. Számomra mindig hihetetlen volt, hogyan képes az ember ilyen remekműveket alkotni, és szívem szerint nem Isten, hanem az ember előtt hajtottam volna térdet, aki létrehozta ezt a csodát. (R. Kelényi: Barcelona, Barcelona)

Ami lényegében egy perc. Nem sok? 
Próbáld meg addig visszatartani a lélegzeted. Próbáld meg akár feleannyi ideig a forró tűzhelyen tartani a kezed. Egy perc alatt sétálhatsz száz yardot, futhatsz negyed mérföldet, zuhanhatsz hármat. Megfogansz, meghalsz, megnősülsz. Ötvenhét másodperc sok mindenre elég. (Tubb: Lucifer! In: Rettegés a felhők felett.)

De ugyancsak anyától tanultam meg, hogy az ember teste akarhat olyan dolgokat, amilyeneket a feje nagyon nem. Márpedig a fejnek kell irányítania. (Watt: Papír hercegnő)

Van egy elméletem, mely szerint az, amikor utálunk valakit, kísértetiesen hasonlít arra, mint amikor szerelmesek vagyunk. (Thorne: Gyűlölök és szeretek)

John úgy gondolta, az alvás egyfajta időutazás. Különféle dolgok történnek, lelki folyamatok zajlanak, testrészek mozdulnak, és az ember sohasem tudhatja. (Bissell: Az ötödik kategória; In: Rettegés a felhők felett)

(…) a becsületnek azonban nincs ára. Azt ki kell érdemelni. (Archer: Fej vagy írás)

Amikor finom ételt kóstolok, az olyan, mint egy új szerelem, egy első randi; izgalmas, és nem tudom, mi lesz a vége. Vagy az első pillanatban elvarázsol, vagy nem, és ha nem, akkor nem lesz belőle hosszútávú kapcsolat. Ezért sem járok soha gyorsétterembe; én az élvezetért eszem, nem azért, hogy jóllakjak. (R. Kelényi: Barcelona, Barcelona)

Ilyen nincs! Kétszintes az épület, de akkora, hogy alig látom a túlsó végét. És mindenhol tele van ablakokkal. Mindenhol. Talán allergiás volt a falakra, aki tervezte, vagy nagyon félt a vámpíroktól. (Watt: Papír hercegnő)

A dolgok sima, ismerős felszíne alatt van egy másik, amely csak arra vár, hogy kettészakítsa a világot. (Miller: Kirké)

A holtaknak nem lehet fájdalmat okozni, a rokonaiknak viszont igen. (Tubb: Lucifer! In: Rettegés a felhők felett)

Tanulságos, igazságot tevős, kialakulás történetes, helytállós.

Egy nemesi baráti társaság tagjai vendégül látják egymást, felváltva. Ohime kerül most sorra, akinek nincs pénze viszonozni az eddigi lakomákat. Ha nem történik csoda, szégyenben marad. (Ohime, a szegény hercegnő) A szépséges lánynak több kérője is akad, de a menyegző előtt meg kell menteni az életét. A három kérő együtt ér el sikert, de kié legyen a lány? (A három férjjelölt) A szegény ember végre rászánja magát, hogy elvégezze a zarándoklatát. Egy városban különös hirdetést talál: jó tanácsokat lehet venni. Erre áldozza a pénzét, ami utólag megtérül. (A három jó tanács) Az irigy szomszéd ellopja szomszédja csodamalmát, de mivel a varázs trükkjét nem ismeri, pórul jár. (Miért sós a tenger vize?)

A Népek meséi egy sorozat volt, különféle népcsoportok meséit gyűjtötte össze nagyon sok, közel 100 kötetben még az előző rendszerben. Ma nincs hasonló gyűjtemény, és aki különleges mesegyűjteményre vágyik, még most is érdemes ehhez nyúlnia. Ha van kedvenc népcsoportja, vagy csak érdekli egy tájegység népeinek mesekincse az embert, ebben a sorozatban valószínűleg megtalálja a neki való kötetet.

A japán történetek hírhedtek arról, hogy nagyon beteg cselekményszálakkal operálnak. Aki erre keres a népmesékben bizonyítékot, fog találni. Nem egy olyan akad benne, aminek olyan hajmeresztő a története, hogy volt, akinek elmeséltem, és nem akarta elhinni, hogy ez le lett írva, és mese. Az csak egy dolog, hogy véres. A tündérmesékben is akad bőven hajmeresztő és véres esemény, ha lebontjuk az alapjaira. De ezen felül ebben akadnak nagyon kegyetlenek, a szadizmus határát súrolók. Van gyomrom az ilyen cselekményekhez, de azért azon én is nagyot néztem, amikor egy kannibálos jelenetet egy kis laza, állatos viccelődéssel vezetett le egy mese.

Vannak azonban olyan mesék is, melyek a nálunk is ismerős fordulatokkal operálnak, csak japán környezetben. A szegény ember fia hogyan csinálja meg a szerencséjét, és szerez magának királyságot, feleséget, gazdagságot. Az erős emberek meséjének is megvan az európai párja – még a vége sem olyan elvetemült, mint nálunk, amikor fellázadnak a segítők, és majdnem megölik a gazdájukat – a szándék megvolt, csak a siker nem jött össze.

Vannak olyan mesék is, melyek egy természeti jelenséget magyaráznak el mesésen. Csillagképek története, de olyan jelenségeké is, mint a tenger sósságának magyarázata is helyet kapott benne.

Amit még megfigyeltem, hogy nagyon kevés olyan mese van, amelynek női hőse lenne. A nők itt abszolút apáik és férjeik tulajdonai, mindenféle saját jog nélkül. Ezekben a mesékben szerelem sincsen, nagyon a férfiuralom dominál, minden téren. A nők lehetnek szépek, de ennek is csak az a célja, hogy a hős boldogabban vegye el őket. Talán 2-3 olyan mese akad, amiben a nő több dísztárgynál.

Így nem csak szórakoztatóak ezek a mesék, mert a cselekményben gyakran van humor, néha elég fekete is, de leképezik azt is, milyen volt a japán társadalom. Milyen szakmákból éltek, kik voltak a sikeremberek és milyenek voltak a társadalmi kapcsolatok.

Bár a szerkesztés lehetett volna logikusabb, egy színes és érdekes gyűjtemény volt. Tetszett.

Urasima Taró, a szegény halász - Mint mesekönyv: 85% változatos mesék, sokféle cselekménnyel. A szerkesztési logika kicsi.

Szubjektíven: 80% sok nagyon tetszett benne, a sötét humora is bejött. Kicsit durvulós.

5: Temple: Végítélet – a szerző magyar ugyan, de a helyszín nem, így ez egy kicsit kilóg a sorból. Több történetből áll össze az egész. A helyszín mindig Riddleville, ahol minden részben egy elítélendő emberi tulajdonság körül forognak az események. Minden mögött azonban van egy titkos történet, aminek köze van a világ eljövendő végéhez.

4: Gaál: Második honfoglalás – ez kicsit kilóg a sorból, mert nem az egész világnak, csak a társadalomnak lesz annyi. Egy vidéki, magyar kisvárosban az embereknek elege lett. Bevonulnak a plázába, és kikiáltják a saját államukat. Természetesen ez a magyar államnak nem tetszik, és azt is megtudjuk, hogy buknak el az ideák a hatalom oltárán.

3: Csurgó – Kalapos – Mészöly – Miklya Luzsányi – Molnár – Sohonyai – Turbuly: Plázafoglyok – kamaszok, akik beültek egy mozifilmre. Akad köztük gazdag, világlátott fiú és vidéki naiva is. Plázacica és szűz. Ami közös, hogy a film után összeomlik köröttük a világ. A pláza kiszakad térből és időből, nekik pedig a legnagyobb félelmeikkel kell szembenézni, vagy tényleg véget ér a világ.

2: Kemény – Kondor: Értetek teszem – Budapesten tombol a forradalom. A diákoknak elege lett, a szavakat tettek követték, és most háborús övezet az ország. A káosz közepette egy rafinált gyilkos sorra szedi az áldozatait, minden oldal vezetőiből. A rendőrség megmaradt állománya nagyon igyekszik helytállni, de egy szétesett országban nincs könnyű dolguk.

1: Szöllösi: Acélszentek – Ádám gépromboló Budapest maradványain. A legutóbbi világháború után csak romok maradtak vissza, és gyilkos gépezetek. A túlélők több csoportra osztottak, és vívják a maguk harcait a túlélésért. Amikor feltűnik egy eltűntnek hitt, életveszélyes robot, Ádámnak mindent kockára kell tennie, hogy megállítsa. Akcióregény, de ötletes disztópia is, ami újraértelmezi Budapestet.

Árva gyereket befogadós, szerelmes, középiskolás, botrányos.

Ella Harper az anyjától nem csak remek alakot, de elég erőt is örökölt. Túlélte, hogy eltemette az anyját, egyedül maradt. Táncból megél, közben küzd a jó jegyekért és az egyetemért. Váratlanul éri, amikor soha nem ismert apja egy barátja az életébe lép, és örökbe akarja fogadni. Ella akarata ellenére kerül be a dúsgazdag Royal családba, ahol négy fiú lesi rosszindulatúan ki ő, és mit akar az apjuktól. Mindegyik Royal fiú zűrös: az ikrek ugyanazzal a lánnyal járnak felváltva. Easton, aki túl sokat iszik és szerencsejáték-függő. Gideon, aki egyetemre menekült, de egy botrány máig üldözi. Végül, a falkavezér Reed, aki közli is a lánnyal, hogy takarodjon. Aki helyes, de elviselhetetlen. Akivel mégis kezdenek egymásra kattanni. Ellának az iskolában, a Royal palotában is küzdenie kell.

Erin Watt a Royal sorozattal robbant be, és a magyar olvasók szívébe is utat talált. Ella és Reed története már magyarul is végig olvasható, és előbb-utóbb szerintem Easton regénye is megérkezik hozzánk is. Most az első két részt olvastam újra, mielőtt belevágnék a trilógia zárlatába.

Elsőre nagyon élveztem mindkét regényt, most azért annyira nem. Hiába, az újdonság varázsa már elszállt, tudtam, milyen fordulatok fognak következni. Mert ennek a regénynek az egyik varázsa, hogy nagyon fordulatos. Ahhoz képest, hogy szerelmes New Adult meglepően gyors a cselekménye, és sorra jönnek a botrányos, durva események benne. Egy iskolai bunyó semmi, itt akad illegális verekedős verseny, bukik halálos fenyegetése, szexszel zsarolás, randi erőszak, középiskolai szemétkedés felsőfokon és még sorolhatnám. Kb. mintha a Dynasty középiskolás verziója lenne, vagy a Gossip Girl legelvetemültebb részei.

Annak ellenére, hogy milyen mocskot mutat meg a gazdagok és szépek életéből, mégsem egy rossz hangulatú regény. Ella elég erős és tiszta, hogy egyfajta fáklya legyen a regény világában. Aki kapcsolatba kerül vele, a lány hatására magába fordul és képessé válhat a javulásra. Ez az egész Royal családon meglátszik, és az iskolában is történik változás közvetve a lány hatására.

Ella kifejezetten szerethető karakter, és nem azért, mert szép. Az ereje miatt. Ahogy végig küzd, és képes megállni a lábán. Ő arra is képes, hogy faképnél hagyja az álompasit, még ha a szíve is szakad bele. Bírtam a regényben, hogy mellette Reed csak külsőre álompasi. Sok rossz döntést hozott, mondhatni, bemocskolta magát rendesen. Ella miatt kezd el változni, de nem egyszerre. El lehetett hinni, hogy a lány miatt kezd el gondolkodni és lassan rendbe tenni az életét és a családját.

A Royal család különben is izgalmas. Ahogy egy végzetes félreértés miatt mindenki nyomorult benne: az összes fiú, de az apjuk is. Komolyan sajnáltam is őket, hiszen hagyták elmérgesedni a kapcsolataik, és most a lány kellett, hogy kezdjenek rájönni, mit tettek magukkal és mit lehetne változtatni.

A botrányok szórakoztatóak és tényleg botrányosak. A szerelmek hevesek és szenvedélyesek. A dumák sodróak, stílusosak.

Ha nem is az első olvasás élménye volt, így is vitt magával a történet végig.

Watt: A Royal család 1-2. - Mint New Adult: 90% szenvedélyes, de pörgő cselekménnyel és gyarló szereplőkkel.

Szubjektíven: 95% guilty pleasure sorozat számomra, bírom a rút ármányokat benne.