Már regényként sem voltam oda a Fallen sorozatért. De rajongói akadtak, így elkerülhetetlenül filmesíteni is kezdték.
Nem csak nekem nem tetszett, mert a Fallen film már nem kapott folytatást.
Angyalok küzdelme és egy halhatatlan szerelem - nagyon béna kivitelben.
Lesz miből válogatni a héten! :)
Szeptember
16. Watt: A Royal család 1-2 - new adult 5/5
17. Urasima Taró, a szegény halász - mesekönyv 5/5
18. Faye: Jane Steele - krimi 5/4,5
19. Carter: Halállista - krimi 5/5
20. Hearn: A tengu játszmája - fantasy 5/3
21. Moyes: Mielőtt megismertelek 1-3 - romantikus 5/3,5
North: A Suttogó - krimi 5/4
22. Baricco: Selyem - szépirodalom 5/4
Cantero: Kotnyeles kölykök - krimi 5/4
Ez volt a héten.
Múlt rejtélyét megoldós, természetfeletti erőkkel szembeszegülős, nyomozós.
Jó húsz éve volt 4 gyerek, akik egy táborban barátkoztak össze. Az egyiküknek volt egy kajla vizslája is, aki szintén csapattagnak számított. A nyarakat együtt töltötték, Blytonban. Ahol minden évben belebotlottak egy gazemberbe, akit a nyomozó klubjuk leplezett le. Az utolsó ügy, a tavi rém után azonban nem tértek vissza. 
Látszólag csak egy férfi öltözött be és ijesztgette az embereket, de a mélyben több lapult. Mindenki élete rossz irányba haladt, a gyerekkori trauma miatt. Peter híres színész, majd öngyilkos lett. A zseni Kerri pincérnőként dolgozik. Andy a börtönt is megjárta. Nate önként bevonult a diliházba. Andy az, aki kimondja, így nem mehet tovább. Vissza kell menniük, és az ügy végére járni – vagy soha nem lelnek békét. Azonban Blyton még mindig tartogat nekik borzalmakat.
Spanyol regény, elég sikeres is. Az alapötletét én is kifejezetten szerettem. Ahogy szerintem mindenki, aki gyerekként nézett Scooby-Doo részeket. Hiszen ez nem Scooby-Doo regény, de nem okoz nagy kihívást szerintem senkinek, hogy ráismerjen a történetben a Rejtély Rt. hőseire, tipikus eseményeire és még kutyájuk is van!
Az, hogy nem a gyerekek nyomozásait követjük, a regény nagy ötlete. A Supernatural egy részében láthattuk, hogyan szétesne a Rejtély Rt., ha azzal szembesülnének, hogy vannak igazi szörnyek is, nem csak álnok és béna gonosztevők, akik szörnyeknek öltöznek be. Ezt az ötletet használja a Kotnyeles kölykök is – ami szintén Scooby-Doo szófordulatot idéz. Sikerült is volna a tervem, ha nem vagytok ti, kotnyeles kölykök!
Az elején kifejezetten érdekesnek találtam, melyik szereplőből mi lett. Az egyértelmű, hogy szétesett az életük. Nem részletezi túlzottan a szerző, de eléggé, hogy az alaphangulatot és a rejtélyt megteremtse. A kedvenceim a diliházas részek voltak ebből a szakaszból. Azért is, mert a regény első felében nem sok minden történik. Megmutatja a szerző, mivé lettek az egykor ígéretes gyerekek. Majd elindulnak nyomozni, és az út alatt rengeteget beszélgetnek.
Ez a szakasz nekem kifejezetten unalmas volt. Hiába érzem, hogy a szereplőit mélyíti ezzel is, tudunk meg róluk sok mindent, de a cselekmény izgalmasabb voltának jobban örültem volna. Az lejött a tönkrement életekből is, Peter szellemének egy nagyon fájdalmas kirohanásából, hogy milyen kimondhatatlan rettenetet nyomtak el magukból – amit nem nevezett meg a szerző, a szereplők is csak sejtették, így eleve megvolt a rejtély, felesleges volt ezzel a hosszas utazással és beszélgetéssel fokozni.
A krimi rész sem az igazi. Gyerekként belebotlottak a dolgokba, most is elég gyerekesen kezdenek neki a kutakodásnak. Ha nem lenne a horror, amibe belecsöppennek, elég érdektelen lenne a nyomozásuk is. De van benne misztikum, a cselekmény pörög, és végig megvannak a Scooby utalások is, amelyek elszórakoztattak.
Az ugyan nem tetszett, ami a szereplők magánéletében alakul, de maga a rejtély és a végső leszámolás elolvastatta velem.
Van humora, könnyen olvasható a könyv egésze. Cantero akció közeli jeleneteket ugyanolyan könnyeden írt, mint lelkizős részeket – amiből számomra a kevesebb több lett volna.
Egyszer érdekes volt, de újraolvasni nem akarnám. Maradok inkább Scooby mellett!
Cantero: Kotnyeles kölykök - Mint krimi: 70% ötletes Scooby-Doo átirat, kellően horror elemekkel dúsítva, érdekes.
Szubjektíven: 65% a kedvenc szereplőm eleve halott… a sztorit bírtam, a hősnőket sajna nem.
Szerelmes, elvágyódós, utazós.
Hervé Joncour katonának volt szánva, de a környékre érkező vállalkozó merész tervében más életutat szánt a fiatalembernek. A selyem nagy üzlet, de a hernyók betegsége miatt már nem lehet belőle megélni. Az elzárkózott Japánban azonban egészségesek még a rovarok, ha onnan hoznának bábokat, gazdagok lehetnének. Az útra, vásárlásra és hazacsempészésre Hervé a kiszemelt. Ő bele is vág, szeretett felesége, Helene áldásával. Hervé átszeli a világot, és részt vesz a japánok játszmáiban. Átverik, de ő is őket. Míg a törvényen kívüli Hara Kei színe elé jut, aki valóban eladja neki az igazi bábokat. Az európai férfit azonban nem a gazdagság, Hara Kei angolul 
nem tudó, fiatal szeretőjének szépsége fogja meg. Hazatér, övék a siker, de új év jön, a nő miatt újra kész a kockázatra és a hosszú útra, míg Helene hűségesen vár.
Kisregény ez a történet, amit rövidsége miatt bárki hamar végig tud olvasni. Az már nehezebb kérdés, kinek érdemes a kb. 100 oldalon átrágnia magát. Nem való mindenkinek ez a kötet, pedig nem olyan elidegenítő, mint a kortárs próza.
Egyszerűen olyan érzésekről mesél, amelyeket egy bizonyos kor alatt nehéz átérezni és feldolgozni. Kamaszként biztosan nem tudtam volna mit kezdeni vele én sem. Akkoriban csak a cselekmény és az izgalmak kötöttek le, esetleg egy-egy fájdalmas érzelmi, fejlődés-lélektani viharzás. Ebben a történetben kevés dolog történik, és a lélektani események sincsenek a nyers valójukban elénk tárva.
Egy kritikában azt olvastam, olyan ez a történet, mint a japán metszetek. Találónak érzem, valóban ezt éreztem ki belőle én is. Csak a legszükségesebb vonalak, letisztult és egyszerű az egész. Kevés szín, minden visszafogott és elegáns. Ami szenvedélyes, erős benne, azt mi fogjuk saját kútfőből és benyomásokból, magunkból hozzátenni.
A főszereplő Hervé, akinek az életét két szerelem kísérti végig. Ezért mondom ezt romantikusnak, mert a szerelem arcai tűnnek fel ebben a történetben. Nem nyálas, nincs is hagyományos értelemben romantikus cselekménye, mégis, a szerelem és a vágyódás, amiről ez az egész mesél nekünk.
Hervé szerelme a japán szépség iránt igazából egy megfoghatatlan vonzódás. Az a vágy, ami a szerelem első látásra történetekben is benne van. Nincs igazi alapja, csak a külső szépség szülte. Mit a nőről Hervé? Semmit. Így nem is szeretheti az ő valóját, csak amit az arca mögé lát. Vágyik rá, elképzeli. Meghatározza az életét, de mégsem igazán valós.
Helene szerelme viszont szilárd, hű és rendíthetetlen. Ő hozza az áldozatot, ő az, aki sokat ad. Ezt pedig a férje túl későn érti meg. Nem akarom lelőni a regény végét, de van a végén egy olyan titok, amely Helene alakját bőven a férje fölé emeli. Az ő szerelme valós volt, míg a japán nő felé csak vágy élt. Hozzá ment haza, vele volt közös élete, és Helene szerette. Mégis, érezte a másik nő jelenlétét, és ezért ő is vágyakozni kezdett. Arra a szerelemre, amit nem ő keltett. Valahol szomorú is, hogy itt van két ember, akik tökéletesen passzolnak, akik igazán boldogok is lehettek volna, helyette mindketten arról álmodtak, amit nem kaphattak meg.
Tetszett, hogy ezek nincsenek leírva. A sorok és a nyers cselekmény mögé kell olvasni.
Jól megírt, tömör, de lírai kisregény, de tényleg nem tudom, milyen kortól ajánljam.
Baricco: Selyem - Mint romantikus: 80% a szövege lírai, a cselekményben rengeteg érzelem van a sorok közt.
Szubjektíven: 70% tömör, de beszédes a tömörsége. Hihető, de mesének is jó sztori.
Jane az apját soha nem ismerhette, korán meghalt. Gyönyörű, francia származású anyja apja angol rokonainál 
nevelte fel, és rendszeresen utalt arra, a birtok igazából Jane öröksége kellene, hogy legyen.
Még kislány, amikor anyját is elveszti. Apja bátyjának özvegye lesz a gyámja, aki szinte azonnal bentlakásos iskolába akarja küldeni a lányt. Jane sokáig ellenáll, és tartja a távolságot pár évvel idősebb unokabátyjától. A fiú azonban a lány nyomában jár, és azt állítja, ő is olyan rossz, mint az anyja volt. Le akarja teperni. Amikor a kislány felfogja, hogy a fiú megerőszakolná, ellenáll. A kuzinja a fejét csapja be, meghal. Jane hallgat, nem derül ki a szerepe, de a bűntudat így is rágja. Már beleegyezik, elmegy a bentlakásos iskolába.
A rideg iskola szabályokkal és büntetésekkel van tele. Egyházi intézmény, minden vélt és valós bűnért éheztetik a gyerekeket. Jane legjobb barátja Clarke lesz, akit a szülei miatt különösen utál az igazgató. A lány már annyi büntetést kapott, hogy lassan éhen hal. Jane nem bírja nézni, és változást akar elérni. Az igazgató kegyetlen alkut kínál: ha Jane önként elmegyógyintézetbe vonul, 
Clarke ehet. Különben nézze csak végig, ahogy éhen hal! Jane nem tud jobb megoldást, végez a férfival.
Clarke vele tart a szökésben. Londonba mennek, és megfogadják, nem jutnak az utcalányok sorsára. Éheznek, nyomorognak, már majdnem a legrosszabbra vetemednek, amikor Jane kitalálja a megoldást. Egy szennylap ügynöke és írója lesz, a munkáért cserébe kapnak szállást és ételt. A gazda azonban kegyetlen ember, amikor berúg, a feleségével brutális. Amikor az asszony egy verést követően elvetél, Jane az utolsó értékeit adja neki, hogy el tudjon innen menekülni. Majd a részeg férfit besegíti a csatornába, fulladjon csak meg!
Clarke elretten a lánytól, Jane egyedül marad. Gondoskodik magáról, és barátokat talál. Egy utcalányon is megesik a szíve, akinek van egy kiskamasz lánya. Az asszony idős kitartója, egy bíró már a kislányt akarja 
az anyja helyett. Jane nem hagyja megtörténni, mérget ad a férfinak, aki ebbe bele is hal.
Ekkor Jane váratlan örökséghez jut. Már van pénze, hogy a családi öröksége nyomába eredjen. Meg akarja érteni, hogy miért mondta az anyja, neki járna a birtok. A nénje már halott, a birtoknak új gazdája van. Charles Thornfield veterán, aki nevelőnőt keres. Jane el is nyeri az állást, álnéven.
A gyerekkora helyszínén ismerkedik az új lakókkal. Charles Indiában nőtt fel, és indiai személyzetet hozott haza. Gyámlánya, Szádzsara indiai reménytelen szerelme és angol férjének gyermeke, akiről a szülei halála óta Charles gondoskodik. Neki kell nevelőnő, hogy az angol környezetbe is beilleszkedhessen. Inasa, Szingh egy gyerekkori jó barát, akinek a háború összezúzta a családját és a családi vagyont – senki nem tudja, de ő Szádzsara biológiai nagybátyja. Jane lassan kihámozza a titkokat és közben beleszeret Charlesba, aki viszonozza az érzelmeit. Kiáll mellette, amikor a kormány rajtuk kezdi keresni Karman elveszett vagyonát. Még Jane is 
kételkedik kicsit a férfiban, de akkor rájön a szakácsnő, Garíma Kaur titkára. Aki a halott Karman megszállottja volt, és nem bírta nézni, hogy az imádott nő lányából angol kisasszonyt kezdenek faragni. Hibáztatta Charlest és Szinghet Karman halálért, így ő szőtt terveket, hogy lecsukassa őket gyilkosságért és Karman ékszereinek elrablásáért, amiket ő vett magához. Ahogy dulakodnak, ő lesz Jane ötödik áldozata.
Mikor mindent tisztáznak, Charles szerelmet vall. Jane most meséli el, hogy ki ő. Akit a nagybátyjának hitt, igazából az apja volt, ő egy viszony gyümölcse. Ezért gyűlölte a nénje mindig, a férje hűtlenségének volt az élő emlékeztetője. Elmeséli a gyilkosságokat is. Charles így is szereti, ők együtt maradnak és idővel össze is házasodnak.
Családos, gyászból felépülős, sorozatgyilkosos.
Tom Kennedy élete megtört, amikor imádott feleségét elvesztette. A férfinak már egyedül kell gondját viselnie érzékeny, különc kisfiának. Az emlékek elől menekülve egy kisvárosba költöznek. Featherbanks idillinek tűnik, de hamar kiderül, milyen borzalmakat rejt. Jó pár éve egy sorozatgyilkos gyerekeket ragadott el innen, és máig nincs 
meg minden áldozat teteme. Most pedig újra gyermekek tűnnek el, majd kerülnek elő holtan. Újra keringeni kezdenek a történetek a suttogó hangról, aminek a meghallása után a gyereknek nyoma veszik. Jake is elkezdi hallani a Suttogót, miközben egy képzeletbeli barát megjelenése miatt is aggódik az apja. A rendőrséghez fordul, bár nehezen szánja rá magát: apja, aki elhagyta a családját, máig a Suttogó ügy megszállottja, és most is az ügyön dolgozik.
Alex North regénye nagyon szép kritikákat kapott. Sok olyan szerző is ajánlja elolvasásra, akiknek szeretem a regényeit. A borító is mutatós lett, be is vonzott hamar a Gabo regénye.
Azonban nem pont azt kaptam, amire számítottam. Egy vérfagyasztó thrillert vártam, borzongató elemekkel. Ez azonban valami egészen más. Nem is tisztán thriller, a lényeges részei nem a bűnügy és a krimi területén helyezkednek el.
Hiszen megvan az ügy, nyomoznak is benne, de ez a cselekmény kisebb része. Nincsenek olyan fordulatok, vagy kriminalisztikai részek benne, melyek tartósan lekötnék a figyelmemet. Az ügy sem olyan véres vagy borzalmas, amit a hasonló könyvekben megszoktam. Ha nem gyerekek lennének az elraboltak, az egész nagyon szimpla lenne. A kicsik elrablása, meggyilkolása adja csak a borzongató pluszt, de a 2. gyerek után már ez az érzés is megkopott.
Ami viszont olvastatja a könyvet, ami az értéke, amit a családokból meg tud mutatni. Ez apák és fiúk regénye, sok ki nem mondott érzésé és fájdalomé. Bizonytalanságé, de egyben a szereteté is. Egy család életébe láthatunk majd bele mélyebben, benne két apa – fiú kapcsolattal. Tom és Jake, Peter és Tom. A középpont Tom, aki egyszerre van fiú és apa szerepkörben is. Pszichésen kifejezetten érdekes, ahogy az apja ráhatott arra, hogy a fiából milyen apa lett. Hasonló kétségektől gyötrődnek, és amivel Peter segíteni akart a fián, pont az lett, amivel megsebezte és a saját apai szerepét nem tudta igazán a sajátjának érezni.
Mindketten végtelenül szeretik a gyermekük, komoly áldozatokat képesek meghozni érte. De a kommunikáció nem megy, a saját belső démonaik ugyanúgy rájuk települnek. Pete a gondjait akarta távol tartani a fiától, így biztonságban tudni őt. Tom pedig attól szenved, hogy nem érzi jó apának magát. Mindketten a legjobbat akarják, csak nem sikerül úgy, ahogy akarták. Ahogy elkezdenek beszélni, feldolgozni és kapcsolatot építeni, úgy javul mindkét kapcsolat. Tudom, unalmas, de a kommunikáció a kulcs. A sok sérelem és fájdalom akkor kezd el oszlani, amikor képesek lesznek kommunikálni és kimondani dolgokat.
Ez az emberi oldala, Tom, Pete és Jake hármasa olvastatta a könyvet. Fájdalmas, megható és minden tragédia ellenére szép is, ahogy a szeretet összeköti őket. De az apa-fia kapcsok a Carter férfiak közt is ott vannak ellenpontként. A bűnügy indítéka is ebben van.
Számomra ez apák és fiúk regénye volt, amiben a krimi csak mellékszál.
North: A Suttogó - Mint krimi: 70% érzelmileg és a szereplőkben erős, az ügy és a nyomozás egyszerűbb.
Szubjektíven: 65% a regénybe beletett érzelmek, családi kapcsok megfogtak, a krimi nem.
Önmagára találós, szerelmes, ápolós, gondokat megoldós.
Louisa Clark huszonéves, életvidám teremtés, akinek sürgősen kell egy állás, hogy besegíthessen a szüleinek anyagilag. A sok helyi, rossz lehetőség után különös feladattal bízzák meg. Will Traynor, a gazdag üzletember egy szerencsétlen balesetben lebénult. Neki kell gondozó. A mogorva, megtört férfiról hamarosan kiderül, hogy meleg szíve van, humora és sok tapasztalata. Louisa beleszeret, de a szerelem nem elég, hogy Will 
megváltoztassa a döntését az életéről. A lánynak utána ki kell találnia, ki is ő, miből és kivel akar élni. Sokat segít neki egy gyászkezelő csoport, és Lily, Will soha nem ismert lánya is. Majd New Yorkban az álomélet lehetősége is felcsillan. De jön egy férfi, aki kísértetiesen emlékeztet Willre. Ő lesz a megoldás, vagy azt máshol kellene keresni?
Jojo Moyes sikeríró, több regénye is van, mellyel felkerült az eladási listák előkelő helyeire. Magyarul is jól fogynak a kötetei, rendszeresen jelennek meg az újabb és újabb regényei. A legsikeresebb azonban egyértelműen a Mielőtt megismertelek, melynek jó híre már az előtt szájról szájra járt, hogy filmet készítettek belőle.
Az első kötetről nem is akarok nagyon rosszat mondani. Érzelmes, női, ennek betudható, amit nem szeretek benne. A könyv nekem helyenként nagyon belsőséges és intim. Louisa karakterét nagyon megnyitja a szerző az olvasónak, és Louisa annyira érzelmes teremtés, hogy nekem túlzás, 
amit minden kapcsán átél. A logikusabb, keserűbb Will stílusa hozzám sokkal közelebb áll, de ez a sorozat Lou története, nem az övé.
Annak a kötetnek nagyon megosztó, így érdekes a témája is. Nem a szerelem – szerencsére az a vonal nincs erőltetve benne, ha sokan szerelmes regénynek is olvassák. Az eutanázia, vagy inkább a segítséggel végrehajtott öngyilkosság alapból két részre osztja az embereket. Moyes igyekezett mindkét oldal érveit és nézeteit megmutatni. Will döntésével állásfoglalás is születik, ami nekem meg is felelt. Az, hogy mert Moyes mást írni, nem egy nyálas befejezést, mutatja, hogy ez több puszta romantikus regénynél.
Majd jött a 2. rész, vele a nagy csalódás. Ezt újfent nehezen sorolom a romantikusok közé, bár ez már inkább az. A gyász regénye, melyben Lou 
szenved. Feltűnik egy újabb férfi, de Sam hiába remek party, ő nem Will. Valahol nem is fair vele szemben, hogy egy halottal kell versengenie, akit Lou képtelen elengedni. Utáltam olvasni, Lou mennyire kikészült. Depresszív, szomorú regény lett ez, amibe humoros elem se jutott. Lily, esetleg, hoz be ilyet, de alapból utáltam ezt a beleerőltetett gyereket. Az egész helyzetét.
A 3. már jobban feküdt. Ez már csajos, érdekesebb. Izgalmasabb a cselekmény és a benne szereplő emberek. Lou megint mindenki megmentője, de ezen már nem akadtam fent. Elfogadtam, hogy nekem túl napsugaras és segítőkész a karaktere. 
Viszont, a két család, akikkel kapcsolatba kerül, érdekes családi konfliktusokkal bajlódnak, érdekelt, mi lesz velük. A szerelmi szál is érettebb: most jutunk el arra a pontra, ahol elhiszem, hogy Lou képes továbblépni. Igazán kinyitni a szívét, és nem Will emlékét piedesztálra emelni.
Érdekes az is, utólag hogyan értékelik, akár Lou is, Will végső döntését.
Az első résszel nem ér fel a folytatás, de csajos könyvnek a 3. rész még tetszett.
Moyes: Mielőtt megismertelek 1-3 - Mint romantikus: 60% az 1. rész megható, súlyos. A 3. kellemes dramedy. De a közepe…
Szubjektíven: 45% nem szeretem a végkimeneteleket, túl érzelmes, Lou-t sem szerettem meg.
A következő képeket borítókról ollóztam össze. (Akad angol kiadásról is.) Mind egy szerző műve. De ki a szerző?
Megoldás: Tovább!
Jogos uralkodót trónra juttatós, átkot megtörős, családos.
Mindenki mozgásba lendül, hogy eljátssza szerepét az utolsó megmérettetésen. Daigen ül a császári trónon, de a szellemvilág és a természet is tudja, nem ő az igazi császár. Neki kell felülnie a trónra, hogy a birodalom egységes és egész maradjon. Azonban a császár és családja nem adja könnyen a hatalmat, vadásznak az igazira. Pedig Josimori nem akarja elfoglalni az örökségét. Ő boldog egyszerű mutatványosként a szerelme 
oldalán, hamarosan apaként. Ezt a boldogságot kellene feladnia a trónért. Hina Sikanoko nyomában jár, akit rég szívből szeret, így ő megtörheti a férfit sújtó átkot. Ám Sika saját magának is meg kell, hogy bocsásson, hogy a fia szemébe merjen nézni. Már Takejosi is felnőtt, és Mu harcossá képezte. A család összefog, hogy Josimori az őt megillető helyre kerülhessen.
Ezzel a kötettel Hearn a végére ért a Sikanoko történeteknek. Egyszerre lehet szeretni ezt a kötetet, és találni benne sok mindent, ami zavart.
Szerettem, hogy összeköti Hearn japán történeteit. Az Otoriak története rég megjelent, és ez a regény azt meséli el, hogy születtek meg a kikuták, akikről az a történet szól. Megvannak a közös pontok: hogyan alakultak ki családok, amelyek abban a történetben fontos szerepet játszottak. Mindennek az eredete itt van – azzal a finom módszerrel, hogy aki ismeri azt a sorozatot, ráismer sok mindenre és plusz élményt kap. De akinek nincs meg ez a tudása, nem érzi úgy, hogy valamiből kimaradt. Hearn minden szálat szépen zár, és nem érezni az utalásokból, hogy azokból még új történet csírázik.
Szerettem a regény japán mitológiába és mesebeli lényeik közé helyezett világát. Olyan más, mint amit az európai mondakör használ. Nem is merem állítani, hogy mindent tökéletesen fel tudtam fogni belőle. A maszkok hogy adnak a szereplőknek több erőt és hatalmat? De az is különös, hogy Kiku és Mu, meg a testvéreik milyen vérvonalból és hogyan lettek. Japán mesékből is felismertem motívumokat, ami szintén tetszett.
A cselekmény és a szereplők kapcsán viszont a nem tetszésem sorai következnek. Nézzük először a cselekményt! Az egész egy hatalmas, már szinte eposzi történet akar lenni. Ennek megfelelően nagyobb időszakot is ölel fel a cselekmény, és gyakran éreztem úgy, hogy céltalanul ugrálunk nagy távokat időben és térben. Mintha a mese sokkal bővebb és részletesebb lenne, csak éppen nekünk egy-egy jelenetet ragadnak ki belőle.
Nem lett mesélős sem, nem tudott magával ragadni a regény stílusa. Ebben az is közrejátszott, hogy nem tetszett a cselekmény elbeszélése sem.
A szereplőkkel az volt a legnagyobb bajom, hogy nagyon sokan vannak, sok minden történik, a terjedelem viszont kicsit. Így igazán senkit nem lehetett megismerni, vagy mély jellemnek megmutatni. Mindenkinek 2-3 tulajdonsága van, és ennyi. Egyszerűek. Nagyon kevés benne a fejlődő jellem. Még a gonosz sem olyan, akit nagyon lehetne utálni: ahhoz túl szürke ő is a hősökhöz hasonlóan.
Ami még érdekes volt ebben a történetben, a nők helye. Sok a biodíszlet köztük. Hina más: szajhaként él évekig, mégsem rója fel ezt neki senki. Sőt, versengenek érte a férfiak. Fura.
Egyszer el lehetett olvasni, de nem vágyódom vissza Sikanoko világába.
Hearn: A tengu játszmája – Mint fantasy: 65% összekapcsolt könyveket, izgalmas a mítosza. Nem regényszerűen mesélő.
Szubjektíven: 40% túl nagyívű a cselekmény egésze, elmesélve mégis kevés. Nagyon mesei.