Bosszúállós, sorozatgyilkosos, nyomozós, játszmás.

Robert Hunter különleges ügynöknek az a nap olyan volt, mint előtte sok másik. De akkor jött egy telefonhívás, és a hívó mutatni akart valamit. Egy élő, online adás, ahol egy embert meg fognak ölni. Hunternek kell megmondania, hogyan végezzen vele a gyilkos: vízbe fujtsa, vagy égesse meg elevenen? Nincs jó választás, és a gyilkos még borzalmasabbá teszi a férfi halálát egy kis savval. Az egész osztály őt igyekszik lenyomozni, bevetve az informatikai osztály legjobbjait is. Ám nyomok nincsenek, a holttesten sem. A gyilkos pedig újra jelentkezik, ám ezúttal nem csak Hunter kap meghívót. A neten lehet szavazni, új áldozata hogyan haljon meg. Hunter és társa versenyt fut az idővel, hogy megfejtsék a gyilkos motivációját és megállítsák, mielőtt újabb halálos játékokat szervezne a neten.

Van pár olyan nyomozó, akiknek minden új ügyét nagyon várom a regények világán belül. Ennek a körnek a tagja Robert Hunter is, akinek az 5. nyomozását tartalmazza ez a kötet.

Igazság szerint az alapötlet nem új. Másban, sőt, elég sok mindenben volt már olyan, hogy az emberek arctalan tömegeinek kellett szavaznia életről és halálról. Van olyan film, amiben ilyen meghalós valóságshow megy a tévében. Volt ilyen epizód sorozatokban is. Regényben is olvastam már ilyet.

Mégis, ez nem vesz el semmit jelen regény újdonság értékéből. Mert a net és a szavazás ugyan ismerős, de teljesen új és borzongató halálnemek jönnek sorra. Meséljek kicsit? A legelsőt leírom, hiszen azzal nem rontom el a regény meglepetéseit. Hunter a vízhalált választja. Nem csak kíméletesebb a tűznél, de több bizonyíték megmaradna a holttesten. A gyilkos viszont elkezdi leereszteni a vizet a kockából, ahova az áldozatát zárta. Majd a víz helyére beenged egy kis lúgot, egyre töményebben. Maradjunk annyiban, nem lesz könnyű halála a fürdőzőnek.

Carter eltalálja azt a popcorn horror mennyiséget és minőséget, ami borzongat, hiszen durva és fájdalmas dolgokról ír, de még szórakoztató is mellette. Popcorn vérfürdő – valahogy végig érezni belőle, hogy ez csak szórakoztató regény, nem húsba vág. (A skandináv krimikkel ellentétben, amelyek a mindennapi bűnökkel is eret találnak.)

Ha már skandináv krimik öröksége, Robert Hunter továbbra is elmehetne vendégszerepelni Harry Hole mellé. Mint nyomozó, nincs párja. A maga területén zseni. De olyan nyomorult mellette a magánélete, hogy az siralmas. Ahogy a skandináv recept diktálja. Carlos Garcia az ellenpontja, aki nem olyan kiemelkedő nyomozó, de jó ember és a családi boldogsága ellenpontozni tudja a Hunter körül lebegő tragédiát.

Tetszett a regényben, hogy nagyon logikus. Kapjuk folyamatosan a nyomokat, és úgy tud meglepetést okozni a végén, hogy az a korábban kiderültekre épül. A miértekre nagyon frappáns választ kapunk, és még gondolkodni is lehet. Mennyire tudunk egyetérteni a gyilkossal? Durva, ha sok tekintetben át tudtam érezni, miért tette, amit? Az utolsó áldozatával bánt el a legstílusosabban: mert nem a halál a legrosszabb, ami egy embernek juthat. Ha végig így játszik, még szimpatizáltam is volna vele.

A következő részt már most várom, továbbra is remek krimi Carter tollából.

Carter: Halállista – Mint krimi: 100% popcorn vérfürdő, kreatív ügy és megoldás, emlékezetes szereplők.

Szubjektíven: 95% a szereplőket nagyon szeretem, borzongató és izgalmas volt a cselekmény.