Lázadós, emberi méltóságért küzdős, diliházas.

A félvér indián egy elmegyógyintézetben tölti békésen egymás után a napjait. Elfogadja a rendszert, teszi, amit mondanak neki. Jól tudja, a főnővér az igazi hatalom, neki kell megfelelni. De egy új beteg érkezik az intézetbe. McMurphy nem a szellemi állapota miatt van itt – bíróság kötelezte a bevonulásra egy kiskorúval folytatott viszonya miatt. A férfi nagyszájú és igazi szabad szellem, aki nem bírja nézni, hogy az embereknek hogyan kell itt élni. Hogy mindannyian a főnővér abszolút játékszerei, egy kötött és értelmetlen szabályokkal teli világban, ami senkinek nem segít a gyógyulásban. Lázadni kezd, és lassan háború fejlődik ki a nővér és McMurphy között.

Egy olyan történet, amiről sokan tudtunk úgy is mondani valamit, hogy nem láttuk sem a filmet, nem olvastuk a regényt. A regényt most kipipáltam, a filmet még meg kell néznem, de nem lett nagy késztetésem, hogy most neki is álljak.

Nem tetszett annyira, mint amennyire a mondandóját értékelni tudom. Mert arról nagyon szépen mesél, hogy milyen az emberhez méltó élet. Hogy nem elég az, hogy tető van a fejed felett és van mit enned. Ha nem vagy szabad, ha értelmetlen szabályok köré szorítanak, akkor az börtön. Hogy a diktatúra nem kell, hogy véres legyen, nélküle is képes rokkanttá tenni az életet. Mert mi marad az embernek, ha az egyéniségétől és a saját döntéseitől fosztják meg véglegesen? Élet az is, de lehet, hogy inkább vegetálásnak kellene hívni.

Ehhez hozzáteszem, hogy nem egyértelmű jó és rossz felállással dolgozik Kesey. McMurphy nem egy Hős. Olyannyira gyarló ember, hogy nem is értem, miért a pszichiátriára kerül, miért nem a börtönbe. Kiskorú megrontásáért oda zártam volna, nem a betegek közé. Viszont, ő tele van életszeretettel és olyan szabadságvággyal, amit nem lehet falak közé zárni. A főnővér sem egy rossz ember, nem az a célja, hogy megkeserítse az emberek életét. Csak rendezett viszonyokat akar – én ezt is meg tudom érteni, csak túl autokrata a világ, amit a kórházban megteremt. Semmi teret nem ad a betegeknek, és vannak olyan elemei a munkájának, amivel hátráltatja a gyógyulást is. Mert az ő kulcsszava a Rend.

Nyilvánvaló, hogy ennek a két nézetnek össze kell csapnia, a két ember konfliktusa elkerülhetetlen. Egy külső szemlélő szemével Kesey ezt meg is mutatja, és nem túl direkt módon állást is foglal. Nem rágja a szánkba, neki melyik rendszer felel meg jobban, de a regény végének alakulása azért elárulja.

A diktatúra, a hatalom kezében a több eszköz, egyetlen embert el tud nyomni és tönkretehet, de egy lázadás ellen már kevesebb az eszköze. Ki nyer a regény végén? Mindenki eldöntheti maga. Szerintem senki sem.

A regény jó a karakterábrázolásban. Az elbeszélőnk egy megfigyelő, aki éles vonásokkal megfesti a körötte élők személyiségét.

Ami viszont nagyon nem tetszett: a nyelvezet. Irodalmilag üdvözlöm, és nagyon jó, hogy nyelvében is megjeleníti a szereplőjét a szerző, de utáltam olvasni. Ebben azt hiszem, sznob vagyok. Az autentikus formánál többre értékelném a helyes szórendet, írást, tisztább stílust.

Pár év múlva még majd újraolvasom, de most ennyi bőven elég volt belőle.

Kesey: Száll a kakukk fészkére - Mint dráma: 75% egyedi nyelvezet, jól ábrázolt karakterek, örök téma az emberről.

Szubjektíven: 50% a mondandója ma is kell, ütős, de maga a történet nem kötött le.

Szerelmes, háborús, különleges képességes.

Mare pontosan tudja, miért harcol. Egy olyan világért, ahol a vörösvérűek is egyenrangú polgárok, ahol az ezüstök nem uralkodnak rajtuk. Ehhez le kell győzni Maven seregeit, aki egy dinasztikus házassággal is erősíti a táborát. A lány nem is a harctól tart, abban jó. Az fáj neki, hogy Cal vele harcol, de nem lehetnek párként együtt. A lány köztársaságot akar, a fiú visszavenné jogos örökségét, a koronát. Neki is érdekből kellene házasodnia, mint az öccse is tette. Az sem számít, hogy a menyasszonya ugyanúgy mást szeret, ahogy Cal is. Mare kénytelen szembenézni a szerelme gyengeségeivel, és belátnia, miben volt igaza a másik hercegnek. Neki kell lennie a háttérben az erőnek, mely Calt a helyes irányba löki, bármennyire is fájjon, hogy a szerelmük nem élhetik meg.

Ahern ifjúsági disztópia kötetéért sem volt oda, de ott volt valami, amit nagyon tudtam értékelni. Az ír szerző felmérte, mennyit tud elmondani a történetben. Mennyi ötlete van, hány fejezetet tud úgy összerakni, hogy ne váljon a története egy nagy, elnyújtott semmivé. Ugyanerre Victoria Aveyard nem volt képes.

Olyan ez a könyv, mint egy túlnyújtott réteslap. Sikeres lett a sorozat, annyi bőrt húztak le róla, amennyit csak lehetett. Nem is trilógia, egyenesen 4 rész lett belőle. Volt hozzá elég ötlet és cselekmény? Minek az? Lehet a semmiről is negyedik 600 oldalt írni!

Egyszerűen normálisan el sem tudom mondani, miről szól ez a rész, annyira üres a cselekménye. Elvileg egy háború zajlik, erre kapunk összesen 3 csatát, amiből az egyiket csak utólag említik. Kb. úgy, hogy bocs, lerohantak minket és elvesztettük a várost. Aveyard az előző kötetekben sem remekelt harci jelenetekben, itt már szinte fel is adta. A képességekkel egy-egy párbaj legalább volt korábban, itt már az is fehér holló.

Mi van helyette? Gyötrődés. Mindenki tervezget, mit kellene csinálnia. Szövetségeket kötnek, de közben már azon fáj a fejük, hogy bízhatnak-e az új szövetségesben, vagy hátba fogja majd őket támadni. Gyötrődnek, agyalnak, beszélgetnek, és szinte semmit nem is csinálnak. Fájdalmas élmény volt olvasni.

Plusz, van benne rengeteg szerelmi tematika. A 600 oldal nagyja arról szól, hogy Mare majd belepusztul, hogy szakított Callel. Pedig szereti, csak nem egyet akarnak. De annyira helyes, meg olyan jó… és annyira fáj… Kb. ilyen, el tudjátok képzelni. Egy kiskamaszról el tudom képzelni, hogy beleéli magát, én meg azt kezdtem tervezgetni, hogy felírom Mare nevét egy cetlire és darts céltáblát csinálok belőle. Amit eddig bírtam benne és a sorozatban, most sikeresen megölték bennem. Az erős harcosból rinya Mare lett.

Addig jutottam, hogy Maven drukker lettem. Ő az, aki cselekszik. Ő az, aki határozott és megvannak a tervei, amiket meg is valósít. Ok, ő a rossz oldal, de az sem a saját hibája, hanem az anyja varázslatáé. Abszolút igaza van, a bátyja talán erősebb tűzmágiával bír, de nem királynak való. Mare és Cal gyötrődnek, alig haladnak, nyavalyognak. Ő nem. Határozottan az a pár fejezet tetszett legjobban, ami az övé.

A stílusa teljesen YA megszokott, a szöveg miatt nem érdemes elolvasni.

Nagy csalódás volt, teljesen felesleges folytatás, a majdnem semmiről 600 oldal.

Aveyard: A háború vihara – Mint YA fantasy: 35% túlnyújtott, kevés a lényegi cselekmény. Nagyon szerelemre súlyoz.

Szubjektíven: 15% a szereplők egyre kevésbé szimpatikusak, utáltam a sok szerelmet.

A vízből egy torz holttest kerül elő. Szerencsétlennek életében igazi borzalmakat kellett kiállnia: eltávolították a kezeit és lábait, megvakították és a nyelvét is kivágták. Ki tette ezt vele és miért? Megölték? Mi történt vele?

A rendőrségnek se eszköze, se tehetsége, se ideje egy ilyen horderejű ügy megoldására. A rendőrfőnök régi barátjához fordul segítségért. Cecil Winge korábban az ügyészség legjobb embere volt. A jogi egyetemen is zseninek számított, sokkal korábban is végzett a korosztályánál. Ő az igazat kereste, és új gyakorlatot hozott a bíróságokra. Egy gyönyörű nőt vett el szerelemből, úgy tűnt, igazi csodagyerek. De tüdőbajt kapott el, és hamarosan meg fog halni. Elhagyta a feleségét is, most már csak a véget várja, de az egykori barátnak szívességből még segít nyomozni.

Ő jön rá arra, hogy a torzót direkt tették ilyenné, nem háborús sérülései vannak. Valaki módszeresen megfosztotta a végtagjaitól és érzékeitől. Az utca embere nem beszél, de egy egykori katonával az utcákat járva Winge szagot fog. A férfi ruhái különleges posztóból voltak, azt kezdik el lenyomozni. Így jutnak el egy bordélyba, ahol a leggazdagabbak kiélhetik a legperverzebb vágyaikat is. A torzót az ő küszöbükön hagyta valaki pár hónapja, és itt fogadták be. Hímringyót csináltak belőle, akivel a gazdagok kedvükre szórakozhattak és fajtalankodhattak. Imádták, vagyonokat kerestek itt vele. A torzó meg tűrt, mi mást tehetett volna? Egy undorító szokása volt, amiről nem tudták leszoktatni. Ette a saját ürülékét. Nem megölték, de ez az életmód végzett vele és a hullát kidobták.

Winge már azt akarja elkapni, aki torzóvá tette és ennek a mocskos helynek a gondjaira bízta.

Kristofer Blix 17 éves kamasz, akinek a háborúban felcserként kellett helytállnia sebész tanára mellett. A háborúnak vége, és a sok borzalom után a fiú csak szórakozni akar. Stockholmba megy, ahol egy hozzá hasonló fiúval szerencsejátékozni kezdenek. Egy ideig arany életet élnek, de aztán mindent elvesztenek, hatalmasak az adósságaik. A barátjából hímringyót csinálnak, őt eladják egy ijesztő férfinak. Blix egy elhanyagolt, romos kastélyban találja magát, ahol a ház ura egy fiatalembert tart fogva. Totálisan el van kábítva. A gazdag úr közli, azt akarja, hogy vakítsa meg, vágja ki a nyelvét, vagdossa le a végtagjait. De maradjon életben. Ha ezt elvégzi, visszakapja a szabadságát. Ellenkező esetben mindketten meghalnak és a kutyájával eteti meg a hullájukat. Blix undorodik magától, de élni akar és megkezdi a műtéteket. Nagyon sajnálja az egykor jóképű, szép fiatalembert, akinek különleges gyűrű volt az ujján. Amikor azt a kezét kell levágnia, a gyűrűt a szájába adja, és segít neki lenyelni. Amikor átjut a belein, megkeresi, és segít megint lenyelni neki. Ennyit tud tenni érte. Blix naplót vezet, és amikor kész a torzó, elmehet. Blix visszamegy a városba, de már csak a halált várja. Hogy kiderüljön, mi lett azzal a szerencsétlennel. Amikor hall a torzó hullájáról, készül az öngyilkosságra. Ám akkor a fogadós lánya, ahol inni szokott, kér egy szívességet: csináljon neki egy főzetet, amitől elmegy a magzata. Blix úgy érzi, egy életet el kellett vennie, most egyet megmenthet. Még nem végez magával.

Anna Stina stockholmi szegény lány volt, aki szépült, ahogy kamaszodni kezdett. Az egyik környékbeli fiú meg akarta erőszakolni, de a lány ellenállt. A súlyosan beteg anyja ekkor hal meg, és a fiú szülei feljelentik a lányt. Azt hazudják, ő csábítgatta a fiukat és amikor az nem akart pénzért lefeküdni vele, nekiesett és bántotta. Az igazság senkit nem érdekel, a szűz Anna Stinát szajhaként elítélik és a fonóházba küldik a büntetés idejére. Ahol van egy szadista őr, aki időnként kiszemel egy lányt és halálra, vagy majdnem halálra veri. Ahol keményen kell dolgozni hajnaltól estig, minimális bért kapnak, amin még a saját ételük is meg kell venniük. A lány a szökésen töri a fejét. Eddig egy nőnek sikerült, az ő történetét kezdi el összerakni a többiek meséiből, és rájön, hol szökhetett el. Egy barátnője lesz itt, őt szívesen bevenné a tervbe,de a nő azt mondja, már csak másfél hónapja van itt, azt már letölti, és akkor szabadon mehet el. Nyomorult nem sejtette, hogy a szadista őr őt halálra veri még a héten. Anna Stina az igazgatót környékezi meg: a férfi gyűlöli a felettesét, akit most kineveznek és gazdagon elmegy. Anna Stina azt mondja, ha ő elszökne, azzal még a kinevezés előtt neki támadhatna, hogy vagyonokat költött a fonóház biztosítására, mégis szöknek a lányok. Az igazgató bele is megy az alkuba, küld a lányhoz egy őrt, aki elkíséri a régi építkezés helyére. De az őr nem elengedi a lányt, előtte még megerőszakolja. Anna Stina megtörve ugyan, de élni akar, és kiszökik innen. Stockholmban a barátnője tervét követi: elmegy a fogadóshoz, akinek évekkel korábban elszökött a lánya, aki hasonlított Anna Stinára. A férfi saját lányaként befogadja. A lány jól érzi itt magát, megszereti a nevelőapját, és jól boldogul kocsmáros kisasszonyként is. Ám rá kell jönnie, az erőszakoló őr teherbe ejtette. Nem szülhet ide fattyat, a kocsmáros ezért kidobná. Szerencsére jár ide egy orvostanhallgató inni, tőle kér segítséget.

Anna Stina rendszeresen issza az italt, amit a fiú hoz neki. Pár hónappal később Blix elmondja neki, csak gyógyitalt itatott vele. Már túl késő, hogy végezzen a babával. De ő elment a paphoz, bejelentette magukat, mint jegyespár. Összeházasodnak, neve lesz a kicsinek, az övé. A kocsmáros nagyon örül nekik is, az unokának is. Blix a lányra bízza a naplóit, és arra kéri, vigye el Wingének, majd sétálni megy. Blix vízbe öli magát, Anna Stina az özvegyeként viszi el a naplókat a kért helyre.

Winge a naplókból kirakja a sztorit, boncoltatja a torzót, és megleli a gyűrűt. Lenyomozza. Kiderül, a férfi a kormány egyik kémje volt, aki a francia forradalomról jelentett és gyanús elemeket keresett a svéd nemesség köreiben is. Az utolsó megfigyeltje Balk volt.

Elmennek hozzá, aki már várta Wingét. Mindent bevall, és tudja, a férfi szokása, hogy a bíróságon engedi elmondani a történetét a bűnösnek is. Ő bevall mindent, ő tetette ezt Daniellel. Kettős céllal: ha a nép megtudja, hogy egy nemes mit tett egy közülük valóval, itt is kitör majd a forradalom, ez lesz a szikra. Daniel pedig bűnhődést érdemelt. Elmondja, az apja a család utolsó sarja volt. Magának való, kegyetlen ember. A szomszéd birtokosnak egy beteg lánya volt, aki öntudatlanul hevert egész nap. A férfi feleségül kérte és kapta, azzal az ígérettel, hogy vigyáz rá, és egyesíti a két birtokot. Mindenki ledöbbent, amikor hónapokkal később rájöttek, hogy a nő terhes. Balk lett a fia, aki az apja állandó fenyítésében nőtt fel. Szeretett bejárni az anyjához, aki egész nap csak mozdulatlanul hevert. De ahogy közbe ránézett, lassan mozdítani kezdte a kezét. Balk türelmesen várt az anyja simogatására, hónapokat, de az asszony nem simogatott. A fia arcába karmolt, melyben a saját és kínzója vonásait látta egyesülni. Ahogy jobban lett, talált magának hobbit. Lepkéket kapott el, tépte ki a tagjaik, és hagyta őket döglődni az ablakon. Már nem élt sokáig. Balk egyedül, szeretet nélkül, így nőtt fel.

Az apja halála után vagyont örökölt, minden rá szállt. Menekülni akart innen, Franciaországba ment. Ahol a jóképű Daniel a barátja lett. Együtt mentek vissza Svédországba is. Életében először volt egy barátja. Ám ledöbbent, amikor Daniel elvitte a bordélyba, ahol a hozzá hasonlóan gazdagok fajtalankodtak és kínozták az embereket. Daniel naivan nem értette, mi baja. Hiszen az apja is idejárt... Balk elborzadt, és gyanús lett neki Daniel. Ahogy a holmiját átnézte, megtalálta a leveleit, melyben róla írt jelentéseket és hazugságokat, mintha a francia eszme követőjeként forradalmat akarna kirobbantani. Akkor robbant valami benne, az anyja jutott eszébe. Szerzett egy sebészt, és ahogy az anyja a rovarok, ő most Daniel testét szaggattatta darabokra, és jutott eszébe, lehet az a forradalmár, akinek Daniel beállította. Vesszen minden, ez a világ nem érdemel többet!

Winge börtönbe záratja, de még a tárgyalás előtt felkeresi Daniel utolsó levelével. Amiben azt írja, kiszáll a kémkedésből, mert megtalálta a lelki társát. Balk volt az, akivel új életet akart kezdeni. A megtört Balk belemegy, hogy átveszi egy halálra ítélt helyét, és úgy kivégzik, hogy senki nem tudja meg, mit és miért tett. Még meg is köszöni a férfinak, hogy elhozta neki a levelet.

Winge az ivóban kiönti a lelkét a nyomozótársának. Ő hamisította azt a levelet, nem Daniel írta. Elmeséli azt is, mit tett a saját életével. Amikor már tudta, hogy haldoklik, nem akarta, hogy a felesége majd beleroppanjon a bánatba. Keresett egy jóravaló, remek fiatalembert, akivel nagyon összebarátkozott, és hazavitte magával. Azt akarta, a neje és a férfi kerüljenek közel, és majd ha ő elment, egymásban vigaszt találjanak, új szerelmet. Látta, ahogy működni kezd a terve. Szimpatikusak voltak egymásnak. Csak azzal nem számolt, hogy amikor egy este köhögve hazament, nem hallotta meg őket együtt. Rájuk nyitott az ágyban. Az azért fájt neki, így nem bírt otthon maradni. Akkor költözött el. A neje most terhes, nem tudja azt sem, melyiküké a baba.

Középiskolás, felnövős, szerelmes, felelősséget vállalós.

Dorka nem tartozik a népszerű lányok közé, de jól érzi magát a bőrében. Egyedüli gyerekként a szülei mindent igyekeztek megadni neki, és megvan a jövőképe is. Nagyon jó angolból, ezzel kellene kezdenie valamit. Az utolsó tanévben azonban az életébe lép a szerelem. Matyi gazdag család sarja, de a pénz mellé jár az elhanyagolás is. A fiú ráadásul egy betegséggel küzd, és sokáig Dorka sem tudja, mennyire komoly a helyzet. Közös barátjuk, Jani igyekszik terelgetni őket, ha néha fura is a viselkedése. Dorka 1 év alatt a mennyet, de a poklot is megjárja. Hogy utána képes legyen önállóan boldogulni, és felkészüljön egy olyan szerepre, amelyhez talán még túl fiatal, de ezt érzi az egyetlen helyes útnak.

Kockázatos, ha egy regényen belül nagy érzelmi, akár zsánerváltást hajt végre a szerző. Hajdú-Antal Zsuzsanna ezt az akadályt sikerrel vette, és a Dorkáról szóló két könyve közül az elsőben profin átvezet egy könnyed, szerelmes ifjúsági regényből valami lényegesen komolyabba. Mindezt úgy, hogy valóban van átmenet, és következik is a cselekményből, hogy ilyen váltás történjen.

Az Utánad már klasszikusabb New Adult történet, de még annyival könnyedebb – nem annyira szerelmes –, hogy elmenjen az is ifjúsági irodalomnak. Az Utánad a cselekmény zárása, a sorsok miatt kellett, de sem súlyában, sem stílusában nem éri el az első rész szintjét.

Tetszett benne, hogy mennyire éretten kezeli a szerelem, felnövés kérdéskörét. Nem válik érzelgőssé, nem a happy end hajszolása a regény célja. Igen, Dorka kétszer is szerelmes lesz, de mivel a két rész közben ő maga is nagy változáson ment át, a két szerelme is egészen más jellegű. Matyi az első nagy szerelem, a kamaszkori lángolás, amibe szinte bele is tudnának halni. Jani is fontos, de érettebben. Az egy olyan szerelem, amire a mindennapokat is fel lehet építeni, és tartósan együtt lenni.

Dorka van a középpontban, az ő fejlődése a regény mozgatója. Ugyan események is bőven vannak benne, de a karakterközpontúság az erőteljesebb. Hogyan éli meg a szerelmet, a veszteséget, hogyan képes felnőni a felelősséghez, amit vállalnia kell. Rengeteget komolyodik már az első rész alatt is, ez a folyamat halad tovább a 2. kötetben is.

Az első részben Matyi, a másodikban Jani, akiről még többet megtudunk. Egyiküket sem találtam olyan érdekesnek, mint Dorkát. A lány felnő, Matyi még a súlyos betegsége ellenére is sok tekintetben kamasz. Nem lesz koravén, és látványos, mennyire igyekezett semmibe venni a komoly helyzetet. Mintha a természete így védekezne a komor valóság ellen: ha figyelmen kívül hagyja, mintha nem lenne. De az egészség nem ilyen. Ezzel nem old meg semmit, és ezzel majd szembe is kell néznie mindenkinek.

Jani nehezebben megfogható figura. Egyrészt, benne mintázva van egy hazaszerető fiú. A romániai születése miatt vele behozza a kint élő magyarok kérdését a szerző. Másrészt, talajvesztett alak is, aki folyton keresi a kapaszkodókat. Lehet az szerelmi kapcsolat, iskola, de több a kudarc, mint a siker. Neki ezen kell túllépnie, és küzdeni tovább.

Lenne bőven téma a regény kapcsán, de nem akarom nagyon lelőni a fordulatokat. Tipikusan jó beszélgetéskezdő, amivel tabutémákat is fel lehet hozni és elemezni.

Hajdú-Antal: Léggömbök – Utánad - Mint ifjúsági: 70% könnyed és komoly témák váltakoznak, lelkileg kibontott sztori.

Szubjektíven: 65% az első kötet ütősebb, de tetszett benne, ahogy könnyed és komoly is.

Középiskolás, gyilkosos, szerelmi háromszöges.

Marcus kezd otthon lenni az akadémián, barátai lettek, és olyanok, akik fontosak neki. Olyanok, akik öltek is érte. Maria, aki most a titkos barátnője, akivel megjátsszák, hogy nem tudnak Chico sorsáról. Saya, a jakuza lány, aki mellett a helyén érzi magát. Willie, a legjobb barátja. De két dolog nagyon rá nehezedik: Chester feltűnése, akinél ott a bizonyíték, mi lett Chico sorsa. Akit el kell kapniuk, mielőtt ő kapja el őket. Aki most híres/hírhedt sorozatgyilkos akar lenni. Valamint, a saját érzelmei. Bár Maria több tekintetben őrjítő, nem is mind rossz, a szíve inkább Saya felé húz. De hogyan szakíthatna a lánnyal, aki így is az őrület peremén táncol?

Ezzel a kötettel tartunk ott, ahol a sorozat befejeződött. Kíváncsi is vagyok, melyik formátumban kapjuk meg először a folytatást. Mivel a sorozat körül vannak kérdőjelek, könnyen lehet, hogy a képregény jön ki előbb.

De egyelőre maradjunk a Kölykök a fekete lyukból kötet mellett!

Aminek a cselekménye ki van hegyezve a nagy leszámolásra, amire a kötet végén kerül sor. Ott ugyan nyílik más szál is, de ez a rész arról szól, hogy Chester és Marcus szembenéznek egymással és a múltjukkal.

Nem olyan pörgős, kevesebb dolog történik, hogy a csúcspontra minden összeérjen és felpörögjön. Magánéleti szálak, a harc, árulások és titkok – ott egymásnak feszülnek. Jobban díjaztam volna, ha menet közben is több akció lett volna, de még így is szórakoztatóbbnak találtam a képregényt, mint a sorozat második felét.

Marcus a narrátor, érthetőbben és átérezhetőbben megvan az érzelemvilága és a szerelmi élete is ebben. A sorozatból nem esett le, mit lát annyira Saya személyében, hogy még csaló is lesz miatta. Itt a fiú zavarodottsága, az érzelmi kuszasága előttünk van. Sokkal inkább kamasz még itt, mint a sorozatban.

Tetszett az is, hogy nem próbál szálak tucatjaival egyensúlyozni. A mellékszereplők kapnak ugyan egy-egy mélyítő vonalat, de soha nem lesznek annyira hangsúlyosak, hogy széttörjön tőlük a főszál cselekménye. Csak színesítik azt, nem rivalizálnak vele.

Amit hiányoltam: kevesebb a humor. Van, amire sejtem, hogy poén akart lenni, de én inkább kiakadtam rajta. (Marcus kellemetlen tapasztalatai a másnaposságról.) Ez fakad abból is, hogy a főhős most teljes zavarban van, és egészen másképpen szenved, mint korábban. Ezt nyomon lehet követni abban is, hogy lényegesen kevesebb az ironikus, poénos megállapítása.

Ez a nyomorúság elveszi a kötet egyéb brutalitását. Chester viszi ilyen téren a prímet, neki bőven vannak elmebeteg húzásai, amelyek mélyén ott van némi bestiális zsenialitás is.

Grafika – még mindig nem barátkoztam meg vele. Le kellene számolnom azzal az elképzeléssel, hogy egy képregénytől azt várom, hogy szép is legyen. A történet tudja feledtetni velem a külcsíni elvárásaim, de mivel van egy-egy olyan kiadvány is, ami esztétikailag is nagyon tetszik, még mindig várom, hogy a szemem is lenyűgözze a kötet, ne csak az agyam. Itt nem tetszenek az arcok :(

Nem lett a kedvenc képregényem, de azért a folytatásra vevő lennék.

Remender: Kölykök a fekete lyukból - Mint képregény: 65% a történet viszi előre, a karakterek mélyülnek, a grafika egyedi.

Szubjektíven: 50% a sorozatnál jobb a történet, de a rajzokkal még mindig hadilábon állok.

A héten (jún. 17-23.) meséltem erről a sztoriról - ráismertek képről?

A feladat könnyű, a filmes adaptáció képeit gondolom sokan felismeritek már a színészekből :)

Megoldás: Tovább!

Ismert világokat megismertetős, más szempontú, elemző.

A popkultúra tele van mindenki által ismert univerzumokkal, amelyek annyira közszájon forognak, hogy az is tudja, mi az a jedi, aki egy Star Wars filmet se látott még. Ezek a világok közösek abban, hogy a valódi világon alapulnak a viszonyai, így tanulmányozásukkal a mi rendszereink is jobban megismerhetőek. Tóth Csaba és munkatársai a sci-fi univerzumok politológiáját vizsgálják, és ezekkel a valós rendszereket is kapcsolatba hozzák. Az éhezők viadala kapcsán kielemzi a diktatúrák működését, elemzi, Katniss miért állt rá olyan nehezen, hogy a lázadás jelképe legyen. Elemzi, miért bukott el a Köztársaság és emelkedhetett fel a Birodalom a jedik ellenében. Megismerjük, hogy változtatja meg az univerzumot a Fűszer feletti uralom, mi történik a forradalmak után – párhuzamba állítva a Dűne világát a francia forradalommal és Napóleon felemelkedésével.

Hamar le kell szögezni, ehhez a kötethez kétféle előismeret szükségeltetik. Kell, hogy az olvasó ismerje a sokféle sci-fi univerzumot, amelyet elemeznek benne. Hiszen mit érthet egy mélyebb szövegből az, akinek nincs tudása arról, mi volt Panem vagy a Fűszer, pedig ezekre épül az egész érvelési rendszer? Ugyan van arra törekvés, hogy az alaptörténetet elmeséljék, és minimálisan képbe hozzák azt, aki az adott regényt vagy filmet nem ismeri, de ez nem elég ahhoz, hogy valóban meg lehessen érteni az érvrendszert.

Hiszen politikai rendszereket elemeznek ki, és keresnek hozzájuk párhuzamokat a korunkból vagy az emberiség történelméből. Ezért kell a másik előismeret: a politikai alapfogalmaké, és némi történelmi előismeret. Félig szakszöveg, így akinek hozzám hasonlóan nem a politológia fakultáció volt az egyetemi karrierje csúcsa, nem árt, ha van kéznél egy értelmező szótár, de Google is jó barát tud lenni.

Szórakoztatóan tanulunk sokat belőle – olyan művekhez és filmekhez köti a szaktudományt, ami sokakat érdekel. Hiszen, ha csak azt emelem ki, az hány embert érdekelne, hogy a forradalmi rendszereket miért követi gyakran a történelemben egy diktátor megjelenése, kevesen olvasnának lelkesen. De ha azt vizsgáljuk, hogy a Paul forradalma után a fia hogyan emelkedett császári rangra és hozott létre a Fűszerre építve egy az előző rendszernél is keményebb diktatúrát, már több lesz a jelentkező. Majd jöhet is a párhuzam Napóleonnal, így már érdekes ez is. Média és a diktátorok kapcsolata – vagy Katniss és Panem vezetőjének kapcsolata? Innen már csak egy lépés azt vizsgálni, miért nem lázadtak tömegével a németek Hitler ellen.

Amikor ismertem az alapművet, remekül szórakoztam a könyvön. Azt is észrevettem, hogy másként, mélyebben átlátom a történeteket. Az éhezők viadalát hozom sokszor fel, mert ott volt meg ez legerősebben. A fejemben egy kis tini sztori volt, a Battle Royale lányos verziója. De most egy példázatnak látom arra, hogy lehet a médiával uralni tömegeket, és mennyit érnek a jelképek.

A stílusa is olvasmányos, csak ahogy már említettem, ez magasabb szintű szöveg. A köznyelven felül rengeteg a szakkifejezés benne, de ez nem baj. Tanuljunk magyart is!

Van még hasonló kötet, benne jó kis GoT cikkekkel, visszatérünk még rá!

Tóth: A sci-fi politológiája - Mint ismeretterjesztő: 90% előismerettel okos könyv, ami segít elmélyedni és tanulni is.

Szubjektíven: 80% nagyon élveztem, amikor ismertem az alapművet. Különben nehéz.

Cím: You’re next

Szerző: Gregg Hurwitz – az Orphan X sorozat szerzője, mellette más thrillerek jegyzője is.

Műfaj: thriller

Cselekmény: Mike Wingate élete nehezen indult, de már sínen van. Jó állása van, a kormányzónak dolgozik. Szerető felesége, édes kislánya. Ám minden a feje tetejére áll, amikor egy partin különös idegenbe botlik. Az életére törnek, a feleségével majdnem végeznek is. A rendőrséget pedig jobban érdekli Mike és a múltja, mint hogy segítsenek. Mike elrejti a családját, és egykori intézetes haverjával a rejtély nyomába ered. Kik és mit akarnak tőle?

Várható megjelenés: 2011 angolul. Nálunk? Még csak tervbe sincs.

Miért várós?

• Ha egyszer kifogyunk az Orphan X történetekből, ne maradjunk Hurwitz nélkül!
• A fülszöveg alapján nekem bejön a cselekmény.
• Rejtély, összeesküvés, menekülés és nyomozás – csupa jó zsánerelem, ami benne van.
• Az angol borító is korrekt lett, jó a PR szövege.
• Valahol poénnak érzem, hogy ebben is egy nevelőintézetes srácnak kell boldogulnia. Azért kétlem, hogy Mike is olyan nevelést kapott, mint Evan.

Új életet kezdős, munkahelyi, családi.

Sydney a második férjéhez mély szerelemből ment hozzá. Mindkettejüknek az volt a második házassága, és mindketten két lánnyal érkeztek az előző frigyből. Ám Sydney lányai elfogadták a mostohaapjukat, és igazi család tudtak lenni, míg Andrew ikrei az anyjuk hatására kezdettől ellenségesek voltak az asszonnyal és lányaival. 16 év alatt sem javult a helyzet. Amikor Andrew egy balesetben életét veszti, kiderül, nem készített új végrendeletet. A közel 20 éves dokumentum még akkor született, amikor a második feleségét nem is ismerte, így az özvegye semmit nem kap utána. Az öröklő ikrek mindent elvesznek tőle, pillanatok alatt. Sydney idősebb fejjel, 16 év kihagyás után igyekszik visszatalálni a divatiparba, és meggyászolni a férjét, hogy újra nyithassa majd a szívét is.

Rávettem magam, elolvastam, milyen Steel, ha nem ismerek fel a cselekményben egy mesét, vagy nem kosztümös környezetben játszódik a cselekményt. Röviden az eredmény: nekem nem tetsző.

A cselekmény nyálregényes úgy, hogy még szenvedélyes szerelem sincs benne, vagy egy férfi, aki levenné a hősnőt a lábáról. A nagy szerelem halott, a nőnek újra kell kezdeni. Az alaphelyzet kifejezetten éles, és reálisan elképzelhető. Még úgy is, hogy valahol mélyen a mesei örökséget is érzem benne. Csak általában nem a mostoha, akit ki szoktak semmizni, hanem az árván maradó gyerek (Hamupipőke, de Hófehérke is tudna erről mit mesélni).

Ám az, ahogy Sydney élete rendeződik, ahogy ezt az alaphelyzetet leszámítva – nincs benne a végrendeletben – elrendeződik az élete, az határozottan inkább illik a mesékbe, mint a realitások közé. Új állás és karrier, új szerelem, de még a mostohalányok is megfizetnek karmikusan azért, ahogy a nőt bántották, aki őket soha nem.

De nem ez az, ami miatt leginkább idegenkedtem a regénytől. Ha jól van tálalva és előadva, egy mese nagyon jó is tud lenni. Csak éppen Danielle Steel stílusa számomra továbbra is száraz és érzéketlen. Olyan, mintha egy nagyon realista szerző stílusa lenne. Csak éppen Steel nagyon nem olyan történeteket mesél, amelyeknek ez a stílus jól áll. Ha érzelmekről ír, akkor sem mesélős, ténymegállapító. Hogy lehetne ebbe beleélni magunkat? Valakinek biztosan sikerül, hiszen egy bestseller szerző Steel. Én nem tudtam beletenni érzelmeket, benne nem találtam, így nem is szerettem a kötetet.

A karakterek. Egysíkúak. Nem fejlődnek semmit, amilyenek az elején, pontosan olyanok a végén is. Sydney erős, becsületes nő, akinek a nehézségek is csak megerősítést hoznak. A mostohalányai önző dögök voltak és maradtak is. Sydney lányai keveset szerepelnek ahhoz, hogy igazán véleményt lehessen mondani róluk, de különben is csak végszavaznak, a cselekményben nincs jelentősebb szerepük sem. Bár lett volna egy kedvencem, mert Steel talált már ki olyan karaktert, akinek nagyon tudtam drukkolni, de ez nem az a regény. Eleve Sydney a központi karakter, aki sok mindenben távol áll tőlem.

A mesei jellegből fakadóan tanulságot nem is keresek benne, mert az is mesei lenne. A jó elnyeri jutalmát, a rossz megbűnhődik.

Saját strandkönyvnek marad Az ördög Pradát visel és a Kőgazdag barátnő, ez anyámé lesz.

Steel: Kisemmizve - Mint női: 50% valós helyzet, erős női karakter, dinamikusan érkező konfliktusok sora.

Szubjektíven: 30% anyámnak ideális, én nagyon mesének érzem habbal, csak idősebbeknek.