Mágikus, kötelességes, menekülős, harcos, sötét terves.

Lina elmenekült Vörös Londonból, keresi a saját helyét, rá akar jönni, ki ő. Még azt is ki kell találnia, mi van közte és Kell herceg között. Egy fosztogató hajón lel tolvajként állásra, ahol Alucard kapitány mágiára is tanítja. Eközben Kell is a helyét keresi. Az életét Rhy életéhez kötötte, vigyáz az öccsére, miközben a királyi pár folytonos büntetését is elviseli. Hiányzik neki Lina, de valami több is. Egyre inkább börtönben érzi magát, utolsó atariként inkább a királyi család eszköze, mint tagja. Rhy is érzi ezt, és próbál segíteni. Titkon, álcában benevezi az Elemek Viadalára. Ahova Alucard is hazajön, ahova Lina is belopja magát. Az indulatok összecsapnak, miközben Fehér London szívében mindennél nagyobb veszély születik újjá, mely ördögi tervet sző a világok lerohanására.

Mindig sóvárgok az eredeti ötletek után, legyen a műfaj thriller, akció, krimi, kaland vagy fantasy. V. E. Schwab regénye tavaly nagyon levett a lábamról, megvolt benne az a plusz, amit kevés regényben lelek meg. Az igazi, eredeti ötlet, remekül kidolgozva. Szerencsére képes megismételni a bravúrt, és a Gyülekező árnyak egy újabb erős, eredet, izgalmas fantasy, aminek már most nagyon várom a folytatását.

Az első rész szálait szinte teljesen zárta a szerző, így érdeklődve vártam, hogyan tovább. Gondos szerkesztéssel bőven hagy időt az új történet felvezetésére – eleinte ugyan nagyon vártam, mi fog már történni, de megvolt az oka a várakoztatásnak. Az is be tud kapcsolódni, aki az első részt nem olvasta. Tágítja a világát, miközben elkezdi felvezetni az új összeesküvést, veszedelmet, amiről a szereplők még nem is tudnak. Ahogy ezzel megvan, olyan tempóra kapcsol, hogy elég tartani az iramot. Arról nem is beszélve, hogy olvasnám már tovább is, de a 3. részre sajnos még várnom kell…

Kalandos, fordulatos, és hála a gondos, érdekes felvezetésnek, végig érthető is.

A kitalált világa, a mágia megint nagyon eredeti és ütős ötlet. A londoni színek, a mágia típusai és most a Viadal – mint remek ötlet, ami szórakoztatott is, eredeti is, és akár etikai kérdéseket is felvethet a társadalom szerkezetéről.

Schwab okosan kezeli a karaktereit is. Kell herceg nagyon összetett karakter lett, akiben megvan egy potenciális hős minden tulajdonsága, de mégis emberi, és van érző, sebezhető oldala. Lina és ő kapcsán, de még Hollandot is ide merném tenni, felvetül a hatalom kérdésköre is. Hogy lehet az, hogy ők a világok leghatalmasabb lényei, a mágiájuknak senki nincs a nyomába, mégis csak sakkbábuk a hatalmasok játszmáiban? Imádtam, ahogy mindenki küzd a kísértésekkel, és máshogy tudnak reagálni rá.

Még Hollandot is meg lehet érteni, most sajnálni is tudtam.

Remekül felvezette a 3. részt, én már alig várom, hogy olvashassam!

Értékelés (Gyülekező árnyak) – mint fantasy: 90% új történetet kezd el felépíteni az első részből kiindulva, amivel előkészíti a következő részt. Hosszas a felvezetés – így az új olvasók is be tudnak kapcsolódni, de utána letehetetlen. Kalandos, fordulatos, emlékezetes karakterekkel, átélhető konfliktusokkal. A világépítése és az ötlete maga egyedi. Szubjektíven: 85% az első rész viszonylag zártságát okosan oldja fel, és a regény hátterében kibontja a következő nagy játszmát. Imádtam a királyi udvart, a különböző londoni színek különbségeit, Kell belső konfliktusait. Eredeti, nagyon szerethető szereplőkkel – akarom a folytatást is!