Szerelmes, újrakezdős, egymásra találós.

Cassie végre megkapta a leveleket, melyeket Ethan nem mert eddig elküldeni neki. A lány végre rászánja magát, hogy elolvassa őket. És megkapja belőlük azt, amiért évek óta epedezik. Ethan megnyílik, szereti, és bocsánatot kér a múltbeli hibákért. Mire észbe kap, a férfi már az ajtajában áll, és egy újabb esélyért könyörög. Cassie megadja, de most lassan akar haladni, bármennyire is megőrjíti őket a másik közelsége. Mert meg kell bizonyosodnia arról, hogy nem a múltat játsszák újra, amikor Ethan folyton elmenekült előle. Cassie kapcsolatot, szerelmet akart, Ethan képtelen volt megadni neki, de elhagyni sem tudta. Mindig egymás mellett kötöttek ki, de csak fájdalmat okoztak maguknak. Most másképp kell lennie!

Már az első rész után meg voltam róla győződve, hogy a folytatás is olyan lesz, ami számomra felér egy kínzással. Igazam lett. Nem is értem, miért kísérletezem mégis. Túl nehezen kaszálok… ha belekezdek egy sorozatba, legyen az tévés vagy regény, nagyon ki kell készítenie, hogy abbahagyjam, mert ha kínzásnak is élem meg, csak nézem/olvasom.

Így a Megtört Júliát is kipipáltam, és utáltam elejétől a végéig.

Annyira nincs cselekménye, hogy megpróbáltam elképzelni, ha filmesítenék, mégis, mi lenne abban a filmben. Nem sok minden. Bár, ha a szürke 50 trilógia bírt lenni moziban… maradjunk annyiban, a maga közönségének ez is biztosan remekül megfelel. Én nem tartozom közéjük, ez is tény.

A cselekmény megint két szálon fut, és egyik rosszabb, mint a másik. A múltban Ethan és Cassie egy se veled, se nélküled kapcsolatba vannak beleragadva. Szeretik egymást, de Ethan mániája, hogy nem elég jó a lánynak, így mindig ellöki magától. Csak éppen nemet se bír mondani neki, így amikor Cassie a szexszel csábítja, mindig kikötnek egymás karjaiban. Nem vezet az egész sehova, és képtelen vagyok elhinni, hogy 3 éven át képesek voltak ezt játszani. Egyiknek se esett le, hogy ennek így nincs jövője? Hát nem esett le nekik, csak amikor Ethan elment, de szó szerint, hogy ne is legyenek egy légtérbe.

A jelenben meg konkrétan nem történik semmi. Ethan bocsánatot kér, kicsit húzzák egymás agyát, aztán jön a nagy happy end. Nagyon vártam a szép nagy romantikus gesztust, de most ez se kellett. Elég volt annyi, hogy Cassie felhúzza magához és megint minden remek. Még remekebb is a múltnál, mert Ethan most nem menekül maguk elől.

Ha belegondolok, igazából ez az egyetlen különbség a regény két része között. Ethan lett a kapcsolatot akaró, komoly férfi. De az már nincs megírva, mégis, hogyan! Egyetlen olyan része van a sorozatnak, ami több lehetne a nyálas szenvedélyes románcnál, Ethan lelki útja, de ez tökéletesen ki van spórolva.

Csak azért kap 5%-ot, mert van ennél rosszabb is. De nagyon nem az én világom.

Értékelés (Megtört Júlia) – mint romantikus: 20% a cselekmény annyira minimális, hogy szinte nincs is. A múltbeli, de a jelen eseményei is semmilyenek, és a szerelmi szál köré vannak kihegyezve. A karakterek unalmasak, a fejlődésük mesebeli – de az egész történet az. Nincs dráma, nincs konfliktus, csak két főszereplő, akik menthetetlenül együtt kell, legyenek. Szubjektíven: 5% még kevesebb értelmét találtam, mint az előző résznek. A színház kevesebb, sokkal nagyobb a nyál- és szerelem faktor. Még csak azt se tudnám összeszedni normálisan, mi a cselekmény. Mert nincs neki. Borzalom!