Sorozatgyilkosos, bosszúállós, nyomozós, rejtvényes.
Robert Hunter a ritka szabadnapjainak egyikét élvezi, amikor megcsörren a mobilja. Fél óra alatt tucatszor keresték: brutális gyilkosság történt, azonnal munkába kell állnia. A tetthely olyan, amilyet még senki nem látott korábban. A rákban haldokló, egykori ügyészt megkínozták: még élt, amikor elkezdték amputálni a tagjait. Mi több, a gyilkos egy absztrakt szobrot rakott össze a levágott testrészekből. Mindenki döbbenten áll az eset előtt, az ügyészség a legjobb nyomozóját, Alice-t is kölcsönadja a rendőrségnek, hogy segítsék a munkát. Hamarosan újabb torzó és szobor kerül elő: ezúttal egy egykori rendőrt ért utol a gyilkosa. Az esetek összefüggenek, de hogyan? Mit jelentenek a szobrok? Hunter, Garcia és Alice versenyt futnak az idővel, mert a gyilkos még nem ért a listája végére.
Chris Carter neve megtévesztő lehet – nekem beugrott róla az X-akták mindenese. Ha belegondolok, nem is lenne elképzelhetetlen, hogy szabad idejében ilyen krimiket ír. De a kettő nem azonos személy! Ez a Chris Carter brazil származású, és a Hunter – Garcia krimik tették bestseller szerzővé. Nálunk ez a 4. kiadott rész, angolul már van előzménykötet és még kb. 5 folytatás. (Kíváncsi vagyok, mire lesz belőle film vagy sorozat is.)
A halál szobrásza tartalmazza mindazt, amiért rákaptam erre a sorozatra. Vagyis:
1: karakteres főhős. Ugyan nyomozópáros van benne, és Carlos Garcia alakjába Carter saját örökségét is be tudja építeni (mindketten brazil származásúak), jó karakter ő is, de a szívem csücske Robert Hunter lett. Aki zseniális, megszállott a munkájában, a legnehezebb ügyeket is felderíti, de ennek ára van. Hunter, ahogy a legjobb nyomozók, egyben sebzett és különc is. Gyakran sajnálom is, mert tele van jó tulajdonságokkal, jó pasi is, de soha nem tud boldog lenni. A múltja is titokzatos, vadászni kell a részleteket a különböző kötetekből. Ebben a részben egy kicsit az iskolás éveibe nyújtottak betekintést, de csak egy kicsit.
2: brutális, de egyben zseniális gyilkos. A kivételes nyomozónak kell egy nehéz ellenfél! A Szobrász tökéletesen megfelel a kívánalmaknak. Nem hibázik, a tettei egyszerre borzongatóak és mégis lebilincselőek. Senki meglepetését nem rontom el, de nagyon kész, amit, és amiért tett ebben a regényben!
3: feszes regénytempó. Nincsenek üresmenetek, kitölt minden fejezetet a szerző és a történet folyamatosan halad a drámai összecsapásig, ami minden téren tetőpont tud lenni.
4: Carter jó mesélő. Élvezetesen ír, magával tud sodorni.
5: minőségi és logikus nyomozás. Itt valóban elhiszem, hogy ilyen lehet egy nyomozás. A tárgyi bizonyítékok, a nyomelemzés, a kórbonctan, a kihallgatások – mindenből kapunk, és mindnek megvannak a szakemberei, akik felépítik az ügyet, szedik össze a darabokat. Ugyan azt a plusz szikrát Hunter adja hozzá, de egy okos és jó csapat van mögötte.
Összefoglalva: ez a Carter regény is nagyon tetszett, alig várom, hogy jöjjön az újabb rész!
Értékelés (A halál szobrásza) – mint krimi: 95% végig fordulatos, okozatosan építkezik, és minden fejezetre adagolja az izgalmakat. Törvényszéki munka és pszichológia, rendőri megérzések együtteséből áll össze a nyomozás a végpontig tartva a feszültséget. Robert Hunter továbbra is zseniális figura, ha új színeket nem is kapott. Szubjektíven: 90% nagyon működött, hogy az író elterelte a figyelmet, és meg tudott lepni azzal, ki a gyilkos és miért. A pantomim ötletes, a gyilkosságok borzongatóan brutálisak. De Hunterért fáj a szívem… többre lenne érdemes.
