Harcos, cselvetős, kapcsolatos, háborús.

Skara hercegnő még csak tanulja az uralkodást, nincs 18 sem, amikor éjjel felrángatják, és egy kalózvezérre bízzák a szöktetését, mert a szövetségesük elárulta őket, és most érkeznek mindenkivel végezni. A hercegnő végignézi a szerettei halálát, és bosszút fogadva a Főkirály ellen lázadó királyokhoz tart. Ha nincs is serege, pénze, egy tehetsége van: Skara bír a szó hatalmával, képes hatni az emberekre. Ezt felismeri Yarvi atya is, aki már összefogott két ősellenséget, hogy a főkirály és nagyanya ellen háborúba induljanak. Skara segítségével Trovenföld lesz a csatatér, ahonnan a Szilánkos-tenger sorsát eldöntik. Uthil, Tüske újra a harcmezőn találják maguk, míg Koll Yarvi mellett készül a miniszterségre, ha képes ezért lemondani a szerelemről. Közben Skara új testőre, Raith is tanul pár dolgot a hatalomról.

Mindig az a fránya design! Nagyon bírom az egész sorozatot, nekem ez a kedvenc Abercrombie világom, de miért kellett a trilógia zárására egy teljesen új képvilág? Még az eredeti tervek tetszettek, ez az új a lánggal… egyszerűen nem mutat a két előző rész mellett!

De maradjunk a lényegnél. A regény jó. E jelző ki se fejezi, mennyire. Ebbe az eposzi, harcos, kicsit dark és kicsit posztapokaliptikus műfajban az egyik legeltaláltabb. Már most abban reménykedem, hogy Abercrombie visszavisz még minket a Szilánkos-tengerre, hogy megnézhessük, mi lesz a királyságok és a szereplők sorsa úgy 20 év múlva…

Folytatás, de egyben egy új történet is. Abercrombie nagyon ért hozzá, hogy miközben mozgatja a már megismert és megszeretett hősöket, újakat is ad, akiket új kalandokra küld, és még tovább bővíti a világa határait. Most új értelmet kap a történet fekete mágiája, sőt, maga az egész világrendszer is. Egyetlen elegáns húzással odatette magát a Széthullott Birodalom mellé, szinte kedvem lenne a polcomon is Lawrence mellé tenni Abercrombie eme sorozatát.

Az új szereplőit nagyon meg tudtam szeretni. Skara okos, lélekben erős, de egyben egy fiatal lány is gyengeségekkel, hibákkal. Felemelő, ahogy nagy királynővé érik, ha fáj is a szívem az ár miatt, amit ezért fizetnie kell. Az uralkodók nem boldogságra születettek, ezt minden regénybeli hős megtapasztalja. Talán ezért is drukkoltam Koll jövőjéért, akinek lesz egy esélye, hogy a hatalom helyett valami teljesebbet és boldogabbat válasszon.

Mert az Abercrombie regények, ez a rész is, nem érnek boldog véget, legfeljebb keserédest. Ha győz is a jobb oldal, komoly árat fizetnek érte. Arról nem is beszélve, hogy nincs tiszta jó. Yarvi erre a legjobb példa, aki talán a regény legokosabb figurája, a céljai is jók, de a végére komolyan azon gondolkodtam, hogy a győzelme nem lesz-e egy új szörny születése.

A történet izgalmas, csavaros, a szerző megszokott nyers, de nagyon sodró stílusában. Nekem még a nagyon sötét humora is bejön.

Mind a 3 rész remek, nem is tudok kedvencet választani. Az ütközet is telitalálat lett!

Értékelés (Az ütközet) – mint fantasy: 100% remek folytatás, miközben saját jogon is erős regény. Új hősök tűnnek fel, nagyon eltaláltak és karakteresek, míg a szokott kedvencek is jelen vannak. A jó és rossz árnyalatai most is olyan szürkék és ármányosak, hogy a végéig meglepjenek. Bővíti a regény világát is, kalandos is, harcos, érzelmek is vannak benne. Szubjektíven: 90% a cselekmény, Abercrombie stílusa, az összetett karakterek, a történet mélyén megbúvó tanulság az emberi jellemről – mind bírom, de azért kicsit fáj, hogy ebbe a világba a fény soha nem ragyoghat teljes erejével, mert a bűn és ármány erősebb lesz a hősöknél.