Kalandos, állatos, világmentős.
Kra békében folytatja tovább az életét a varjakkal, de nem hagyja nyugodni a múltja. Visszajár a házhoz, ahol a szülei nevelték, mielőtt az életüket adták az ő védelmében. Egy ilyen úton találkozik egy különös lánnyal, Selinával. Egy ilyen alkalommal kap egy követ anyai örökségként, melyről nem tudja, mi lehet, de ereje van. Mielőtt bármibe is belekezdhetne, a Vadak újra háborús helyzetben találják magukat. Selina igazából kémkedni jött hozzájuk az anyja kérésére, aki maga is vad, a lenézett Légyanya – civilben pedig rendőr, így két oldalról is támadni tudja a vadakat. Bosszúért jött, amiért a faját évtizedek óta lenézik. Ehhez szüksége van a kőre, ami Kra öröksége és kötelessége, és semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy megszerezze.
Gyerekkönyv sorozat második kötete, mely annyira önálló, hogy akár az első ismerete nélkül is értelmezhető, még a kisebbek számára is. Az egyetlen lényeges átívelős szál Kra (Jack) családjának múltja és egyben tragédiája, de ezt a cselekményszálat feleleveníti annyira és többször is Grey, hogy innen is kitalálható, mi történt korábban.
Van arra pár jel benne, hogy elsősorban fiúknak készült ez a kötet. Egyrészt, a főszereplő is fiú, és minden fejezetben a kalandokon és a cselekményen van a hangsúly. Nagyon mozgalmas is a regény, unatkozni biztosan nem lehet rajta. Viszont, az érzelmi részek rendszeresen el vannak nagyolva, vagy nincs velük foglalkozva. Azért több szereplő is komoly traumán megy át, amiket percről percre, nagyon könnyeden kezelnek még a gyerekszereplők is?
Hiányoltam is, hogy értelmesen feldolgozzanak olyan eseteket, mint Selina esete: aki rádöbben, hogy az anyja nem egyszerűen gonosz, még természetfeletti lény is, amit a lánya is örököl tőle. Vagyis, hirtelen rászakad, hogy képessége lesz és a családja rossz. Van ennek bármi külső jele rajta? Nem, kapásból minden helyre kerül a fejébe. Lehet, hogy a célközönség gyerek, de azért nem lenne szabad mindenkinek ennyire egyszerűnek lennie!
A karakterek nagyon fekete-fehérek. Valaki vagy rossz, vagy jó, átmenet a kettő között nincs. Emiatt a karakterek se tudnak fejlődni, nincs módjuk megváltozni. A gyerekek világképébe így könnyen beleférnek, de nagyobb fejjel teljesebb jellemek érdekesebbek lennének.
Szintén a nagyobbakat zavarhatja, hogy az alapkonfliktus teljesen megegyezik azzal, amit Rowling a Harry Potter kapcsán sikerre vitt. A gyerek szülei életük áldozzák a fiukért és a hitükért, a gyerek idegeneknél nő fel mit sem tudva az örökségéről, majd belecsöppen a nagy háborúba az ellen, aki miatt elvesztette a családját. Az már csak hab a tortán, hogy ez az állatokkal beszélgetős mitológia meg a Vadak urát juttatja eszembe…
Gyerekként szerettem volna, ma már több mindent szeretnék, még egy gyerekkönyvtől is!
Értékelés (Vadak 2.) – mint gyerekkönyv: 70% kalandos, könnyen követhető, némi tanulsággal szolgáló mesés történet gyerekeknek. Rájuk vannak kitalálva a cselekménybeli fordulatok, a regény humora és a nyelvezete is. Az alapja a Harry Potter világából ismerős lehet, de a tálalása miatt így is tud szórakoztató lenni. Szubjektíven: 40% igazából a nekem hiányzó részek a célközönség miatt direkt ilyen. A jellemek csak fekete-fehérek, minimális a jellemfejlődés. A történet egy zsánerre épül, ezért meglepni már nem tud. A világa lehetne nagyon komplex is, de az érthetőség miatt nagyon vissza van belőle véve.
