Menekülős, akciós, titkos ügynökös, segítős.
Anna szegény család kamaszlánya. Egy helyes fiú udvarolgat neki, Anna hajlandó képet küldeni neki neten. Amiből baj lesz: a családjával zsarolják. Ha nem küld több, durvább képet, nekik lesz bajuk! A lány nem is sejti, hogy emberkereskedők hálójába zuhant. Egy ismerős ad neki egy számot: hívja fel! Ott valaki segítséget ígér. Evan Smoak így indul újabb küldetésre. Kimenti Annát, majd elindul felszámolni a lánykereskedő hálózatot. De valaki az ő nyomában is járt. Mire Evan feleszmél, egy tökéletes börtön rabja, ahol mániás elrablója minden pénzét akarja, másnak nézve őt. Bűnözőnek, de nem halálosnak. Mert hiába René minden zsenialitása, Evan a Seholember. Ő a valaha kiképzett legjobb Árva, aki minden helyzetből kiutat talál és kiiktat minden bűnöző elemet. Indulhat a játszma!
Már az első rész után felkaptam a fejem: érdemes lesz megjegyezni Gregg Hurwitz nevét! Az Árva Program, maga Evan alakja is, a történet, a szerző stílusa azt sugallta, hogy új és nagyon ütős akciósorozatra van kilátás. A Seholember csak alátámasztotta ezt az elképzelésem. Sőt: még jobban is tetszett, mint az első rész.
Egyrészt, a történet nagyon ütős. Egyaránt vannak benne izgalmas kalandok, amiket Evan a halálossá edzett orgyilkos képességeivel old meg (már tudom, hogyan készítsek halálos fegyvert egy zongora és egy fotel felhasználásával), és olyan kihívások, amelyekhez az eszét kellett igénybe vennie. Volt itt leszámolás a mexikói kartell felbérelt embereivel, illegális orvosi kísérlet felszámolása, közelharc, lövészpárbaj, szökési kísérletek és még hosszan sorolhatnám. Hurwitz minden fejezetbe tett bele valamit, ami nagyon olvastatta magát. Akciót, vagy éppen olyasmit, amivel a karaktert vitte előre.
Másodrészt, nagyon jó az író stílusa. Van humora, érzékletesen ábrázol, miközben realista és lényegre törő is. Nincsenek hosszas leírások, de ami van, az találó. Nincs tele egysoros beszólásokkal, de ami van, annak éle van. Közben tud lenni lírai, máskor nyers. Nagyon szórakoztató, élvezetes olvasmány is.
Harmadszor, menő karaktereket álmodott életre a szerző. Evan önmagában is jelenség, de olyan ellenfeleket kap, amik még rátesznek az egészre egy lapáttal. Talán a Kingsman világához tudnám hasonlítani, csak annál egy fokkal realistább ez a világ. Itt is a kémes zsáner kap egy új színezetet, miközben mindenki nagyon illik is a sémába. Evan ősellensége, aki vadászik rá, vagy René, aki egyfajta modern vámpír… kész az egész.
Végül, de nem utolsó sorban a regény emberi oldallal is rendelkezik, mélységgel a sima szórakoztatáson túl. Evan karakterébe belefér az is, hogy olyan általános emberi kérdéseket dobjon fel, mint a létezés értelme. (Természetesen szórakoztató formában, senki se Kant egyik értekezését várja a lapokon.)
A szerelmi szál nem tetszett: itt ki van iktatva. Jó sztori, izgalmas, jó stílusú, hol a folytatás?
Értékelés (A Seholember) – mint akcióregény: 100% eszményien benne van minden, amit a zsánertől el lehet várni. Adrenalinnal teli, pörgős, csavaros kalandok, amelyekben a fizikai és szellemi képességeket is be kell vetni. Izgalmas és emlékezetes karakterek. Egy humoros, de realista stílus. Szubjektíven: 95% az előző részt is szerettem, de most úgy érzem, még jobb lett az eredmény, mint a kezdeteknél. Okos, de önálló folytatás, mélyíti a karakterét és az egésznek van egy nagyon élvezetes stílusa. Helyenként még agyalós is – tetszett!
