Fülszöveg: 

Malekith és megállíthatatlan serege a Tíz Birodalom mindegyikét leigázta már, egyedül Midgard, a Thor szívének oly kedves emberek otthona maradt szabad. Eljött tehát a harc ideje, a sötét elf király és álnok szövetségesei felkészültek, hogy lángba borítsák ezt a világot is. Mivel Thornak nyoma veszett az óriások földjén, erre most adódik a legjobb lehetőségük.

Az invázió New Yorkban indul meg, ahol elszabadul a pokol, amikor a Föld legnagyobb hősei – legyenek közönséges katonák vagy a Bosszúállók, a Fantasztikus Négyes tagjai vagy Asgardia utolsó, isteni túlélői – egy emberként sorakoznak fel A Megtorló, Fenegyerek, Dr. Strange, Venom oldalán az invázióval szemben… Ám minden valószerűtlen szövetség és önfeláldozó hősiesség dacára vesztésre állnak.

Szerintem: 

Kerek és értelmes, látványos lezárása a ciklusnak. Volt benne

dráma, veszteség, nagy diadal és rengeteg ismert szereplő. Plusz, Thor történeteiben a legjobban kitalált ellenfél Malekith.

De akkor szálazzuk kicsit. A történet pontosan az, amit a cím mutat. Lángol a háború minden birodalomban és a döntő csatára a Földön kerül sor. A Birodalom, amit Malekith a végére hagyott. Több fronton harcolnak a Föld hősei, akik mellé mindenki felsorakozik: Asgard istenei, a fénytündérek, törpék, Bosszúállók és kb. mindenki, aki Malekith ellen van. A történet változatos is azzal, hogy váltva tudja mutatni a hadszíntereket.

Mivel Thor a ciklus kiemelt szereplője, így ő lesz az, akinek fel kell tennie a pontot az i-re. Vagyis, ő hoz nagy áldozatot most a Világfán és vívja meg a végső csatát. Befejeződik a lelki út, aminek a lépcsőit jól érzékelteti, amikor egymás mellett áll a három Thor a végén. A gyerekes, gondtalan fiatal. A már töréseket szenvedett, de célpontra álló férfi a jelenből. Végül, mindenek ura, az öreg. Ez az a pont, amikor végleg elköszön az ifjú és megindul, hogy azzá legyen, akinek öregen látjuk.

De attól jó ez a kötet, hogy nem csak Thor kap benne ilyen nagy lépéseket és döntéseket. Dr. Jane Foster, aki mindent kész feláldozni, hogy a harcban segítsen és megint Thorrá lesz, bármi is lesz érte az ár. Különben sokkal jobban tetszett az, ahogy itt Valkűr lesz belőle, mint a Marvel-filmben a halála és a Valhallába felvétele. Odin, aki azért összekapja magát és nem megfutamodik, hanem harcba vonul. New Yorkért, majd a feleségéért is. Daredevil, aki isteni hatalmat kap és utána vissza kell térnie a maga életébe – jó embernek, védelmezőnek maradni, miután övé volt a mindenség. Loki, aki minden csel után végleg oldalt vált, és vér szerinti apja halála után megörököli a jégóriások trónját. Egész más uralkodó lesz, mint a korábbiak voltak és ott már egy jobb Lokit látunk.

De rengeteg hős bukkan fel, kapnak jó egysorosokat akkor is, ha nem ők a kiemelt szereplők. Vasember, Pókember, Logan, Marvel Kapitány, Fekete Párduc, Megtorló, Amerika Kapitány, Venom és ezt is hosszan tudnám még sorolni. Akár az is játszható ezzel a kötettel, hogy ki ismer benne több karaktert, mert tényleg rengetegen vannak.

Ha már az egysorosok. Bírom a kötet humorát. Akár a beszólásokat, akár a szituációs poénokat. Véres, csatáznak össze-vissza és rengeteg benne a mindenféle halott. Hősök is, de nagy számban hullanak szegény pegazusok is, őket nagyon sajnáltam. Még jó, hogy Thori állta a sarat – ő a kutya, hogy súgjak is kicsit. De, ezek mellett a szerzők jó érzékkel oldották a hangulatot egy-egy jól sikerült, mosolygós vagy fennkölt jelenettel.

Mivel képregény, azt is meg kell említeni, hogy nagyon szépen van megrajzolva. Akár a harcok, akár az arckifejezések, de maguk az alakok is. Ez teljesen vállalható, ilyen formában animációs filmként is szépnek találnám.

Határozottan szerettem ezt a képregényt, méltó zárása a ciklusnak. Most már csak sorba kellene rendeznem a Thor-köteteket a polcon :)

Idézet: 

Malekith: Láttam már mocsári sárkányokat, tűzcápákat és tengernyi ficánkoló férget… de Loki mint az anyák bátor védelmezője? Hah! Ez még számomra is újdonság.

bűnöző: Szent ég! Megszállt minket a Gyűrűk Ura! Futás az--
BLAM
Megtorló: A futás olyannak való, aki mindjárt meghal. Bárcsak nagyobb stukkert hoztam volna!

Szellemlovas: Lángoló benzinfaló. Óriáspókok. A Helben. És az arcom egy lángoló koponya. Pont, mikor már azt hiszem, az életem nem is lehetne metálabb.