Nyomozós, bosszúállós, sorozatgyilkosos.

Kim Stone és csapata éppen lezárt egy ügyet, de nincs pihenés. Hat másik már vár az asztalon. Mégse állhatnak neki, mert a főnökük szeretné, ha ellátogatnának az új, és még titkos hullafarmra tanulmányi kirándulásra. A csapat kimegy, és mire érdekelni kezdené őket az ott folyó munka, egy holttestbe botlanak. Csak éppen nem az egyik kísérleti alany az, hanem egy valóban meggyilkolt nő. Kim rááll az ügyre. Hamarosan újabb holttest kerül elő, és kapcsolatba lehet hozni az előző áldozattal. Míg a csapat a nők múltjába kutat, egy másik tetemre is bukkannak a helyszínen. Egy lezáratlan ügy is megnyitásra kerül, ha nem is értik, hogyan függenek össze az események. A csapatnak sietnie kell, mert a farmról újabb esetet jelentenek, a gyilkos nem áll meg, míg nem végzett.

Nem tudnám eldönteni, melyik típusú írót és műveit szeretem jobban: azt, aki minden történetére új szereplőket hoz és új történetet? Mint Kathryn Croft, Gillian Flynn vagy éppen Dean R. Koontz. Vagy, aki kitalál egy figurát, akinek aztán leköveti az életét, több esetét? Ilyet tudnék többet. Rowling, Adler-Olsen, Desombre, Carr, csak pár példa. Tudom szeretni mindkét verziót. Szívesen megyek vissza egy-egy megszeretett karakter világába, de újakra is vevő vagyok. Akkor talán az a legjobb, aki tudja ezt is, azt is interpretálni.

Angela Marsons a középső kategóriát erősíti. A Halálos játék már a negyedik Kim Stone regény, és szívesen veszem az újabb köteteket. Talán nem ez a sorozat legjobb része, de korrekt krimi lett ez is.

A cselekmény kellően érdekes, és a bűnügy is izgalmas. Hulla a hullafarmon… nem tehetek róla, de volt egy ilyen Bones rész is, úgyhogy teljesen eredetinek nem tudom nevezni. Mi több, maga a szerző Patricia Cromwell hasonló történetét emlegeti fel… de maga a történet, a gyilkos és indítéka, a regény sajátja és működik.

A krimi, a nyomozás is izgalmas, több módszerrel lekövetett. Elemzik a tárgyi bizonyítékokat, szerepet kapnak a boncnokok, és természetesen vannak vallomások és kihallgatások. A teljes módszertan kell, hogy a kis részletekből majd Kim megfejtse az ügyet. Okosan is építkezik a regény, a nyomok nem a semmiből jönnek, és logikus, ahogy a nyomozás egyre előrébb jár.

Kim Stone nagyon jól illeszkedik azon nyomozók körébe, akiket talán a skandináv krimik tettek annyira népszerűvé. A munkában zseniális, a magánéletben elátkozott. Kim is cipel magával egy nagy traumát, ami miatt a munkájában annyira megszállott, de a saját élete mindig háttérbe kerül tőle. Most az ő figuráját is mélyíti kicsit a szerző, ad neki egy kis reményt, hogy talán pár dolgon változtatnia kellene. Nagyon óvatos kis szál ez…

Marsons stílusa is élvezetes. Mesélős, de kellően realista egy krimihez.

Szeretem ezt a sorozatot, a rész is tetszett, ha nem is ez a négyből a legjobb.

Értékelés (Halálos játék) – mint krimi: 80% a történet tartogat nem várt fordulatokat, több nézőpontból, izgalmasan van elbeszélve. A rendőrökön van a hangsúly, akik a teljes eszköztárat bevetve erednek a gyilkos nyomába. Kim Stone a klasszikus hagyományokat folytató, emlékezetes nyomozó: nagyon jó, de ennek ára a magánélete. Szubjektíven: 85% könnyed, nem túlzottan idegborzoló, működnek benne a csavarok. Bírom a szereplőit is, és Marsons stílusát is. Mesélős, de elég realista, hogy kriminek is működjön a regény.