Arisztokratás, családos, szerelmes, háborús.

Tánya az orosz cár másodszülött lánya volt. Már kislányként megtanulta, hogy a családban a legfontosabb gyerek a trón örököse, a kisöccse, akinek a születése az egész családnak örömhír volt. Ám a kis Alekszej betegsége mindenkire terhet rakott, és a lány testközelből figyelte meg, ahogy a nagyanyja és anyja egymásnak feszültek; ahogy egyre nagyobb befolyást szerzett a titokzatos Grigorij atya a családjára. Közben Tánya felnő, és átesik az első szerelmen az egyik alkalmazottjukkal, majd a háború alatt ápolónőként találkozik egy fiatal katonával, aki a nagy szerelem lesz az életében. Miközben a politikai helyzet egyre fenyegetőbb, és a családnak lassan a túlélésért kell küzdenie, Tánya Mihail oldalán esélyt kap a szökésre és egy új életre, távol a nevétől és örökségétől.

A történelem tele van olyan rébuszokkal, amelyekre talán soha nem kapunk választ. Vagy, ha mégis, jobban szeretjük a rejtélyt, aminek adhatunk egy romantikus befejezést. A Romanov család sorsa is egy olyan téma, ami évtizedekig foglalkoztatta az embereket, és még most is vannak bőven összeesküvés elméleteket. Túlélhette a család kiirtását valamelyik gyerek? A legnépszerűbb elmélet Anasztázia túlélése, de a történelem során bukkant fel ál-Alekszej is, és még sorolhatnám.

Carolly Erickson az egyik olyan lányt állította a középpontba, akivel kevesebbet foglalkozott a történelmi pletykagyár. Tatjána nagyhercegnő történetét írta meg, romantikusan kiszínezve, de igyekezve nagyon hitelesnek tűnni.

Ehhez bevetett olyan irodalmi eszközöket, mint az én-elbeszélő és az öregkori vallomás módszere. Úgy meséli el a történetet, mintha a nagyon öreg, már a halálra készülő asszony osztaná meg az emlékeit és az élete titkát a fiával, az unokáival, akiknek tovább kell vinniük a vérük örökségét. Azon túl, hogy a romantika óta használják ezt a módszert a hitelesítés alátámasztására, az olvasási élményt is lehet így növelni.

Könnyen belehelyezkedhet az olvasó Tánya szemszögébe, életébe, és a fejezeteket kifejezetten gyorsan lehet így pörgetni. Személyesebbé válik azzal, hogy nem egy külső, mindentudó elbeszélő osztja meg a sztorit velünk. Azért megjegyzem, az utólag elbeszélésnek megvan az előnye, hogy Tánya is többet tud most, mint akkor kislányként, majd fiatal nőként, így nagyobb perspektívát adhat ő is a történetének.

Mennyire hiteles történelmileg a regény? Sok kis részlet van benne, olyan hangulat, amit könnyeden el tudok fogadni igaznak is. Természetesen működött az írói fantázia is, de nem is dokumentumregényt akart írni a szerző. Ha nagyon szigorú akarok lenni, ez egy történelmi mese, aminek vannak igazság magvai is.

A karakterek a kornak megfelelőek – különben ebben jó a regény, a kor hangulatát és az arisztokrata életvitelt nagyon meg tudja ragadni – és nem válnak igazán élővé. Még maga Tánya is egyfajta fátyol mögött van, hiába árnyalt a jelleme, van benne papírfiguraság is.

A stílusára is jellemző ez a szenvtelenség. Az érzelmek hevessége, romantika nincs benne.

Azért nem volt egy rossz élmény a regény. Még a szenvtelensége ellenére is kellemesebb ebben a verzióba elmerülni, mint a gödörrel, amibe mindenkit belelőttek és megöltek.

A cárné lánya - Mint történelmi: 65% a tényanyagot kiszínezve, romantikusan meséli el, korrekt stílusban.

Szubjektíven: 50% elmegy, de igazán érzésekre nem hatott. Nekem nagyon szenvtelen volt.