Fülszöveg: 

Penelope Featherington titokban imádta legjobb barátnője bátyját, már… nos, már egy örökkévalóságnak tűnő ideje. Miután fél életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta Colin Bridgertont, azt hiszi, mindent tud róla, mígnem véletlenül megismeri a férfi legféltettebb titkát…

Colin Bridgertonnak elege van abból, hogy a társaság csak üres fejű szépfiúnak tartja, elege van az élet soha véget nem érő egyhangúságából és legfőképp elege van abból, hogy mindenki folyton a hírhedt pletykalapszerző Lady Whistledownnal foglalkozik, aki soha egyetlen lapszámban sem hagyja őt említés nélkül. De amikor Colin hazatér külföldi útjáról Londonba, rájön, hogy életében már semmi sem ugyanaz, mint volt… különösen Penelope Featherington változott meg.

Szerintem: 

A Netflix sorozatnak még mindig nem álltam neki, és ez a kötet sem

hozta meg a kedvem hozzá. Sőt, az eddig olvasottak közül ennek volt a leginkább semmilyen a története.

Megint adott egy Bridgerton, ezúttal Colin, aki párra talál. Ő mondjuk különösebben nem keres feleséget, szeret utazgatni és jól elvan. Csak éppen húga jó barátnője, Penelope rég szerelmes a férfiba. És az egyik útról hazajövet Colin szeme is felnyílik, hogy neki ez a np kell. Fogyott jó pár kilót, plusz vele lehet beszélgetni. Nagyon mennek maguktól a dolgok, és a bonyodalom sem komoly.
A sorozat visszatérő eleme, hogy Lady Whistledown lapjában mindenki olvassa a társasági pletykákat. De ki az író? Most még komoly pénzjutalom is jár, ha valaki leleplezi a nőt. Aki Penelope, és tart is a szeretett férfi, meg a közösség reakciójától. Még zsarolni is próbálja egy riválisa, de Colin inkább büszke rá, és a társaság is mellé áll. Vagyis, nagy hűhó volt a semmiért.

Talán ez volt a történettel a legnagyobb bajom: túl egyszerűen és gyorsan megy minden. A szerelmesek egymásra találása, a Whistledown-ügy kezelése. Nem volt benne izgalom, csak egy kis társasági limonádé.

A történet ráadásul a főszereplőkre van kihegyezve, akik szintén nem izgalmas figurák. Pedig színesebbnek tűnnek: az utazások, hogy mindketten írnak, ahogy nincsenek oda a társaságban kijelölt helyükért. De ehhez képest kifejezetten unalmasak, és csak egy-egy csevegés, ami megtöri a rutint. Természetesen a szokott jó tulajdonságokat megkapják: Colin jóképű és gazdag, Penelope szellemes és vonzóan kerekded – jellemző különben a sorozatra, hogy a férfiak a szépek és top pasik, míg a nők nem a társaság szépei.
Mellékszereplő akad egy-egy, más Bridgerton családtagok is feltűnnek, de döntő jelentősége senkinek sincs. Colin és Penelope alakítja az eseményeket.

Nem voltam odáig azért sem, ahogy szinte kötelező jelleggel Quinn az erotikát is benyomja a történetbe. Penelope és Colin 1 hónapot nem bírnak ki az esküvőig, még előbb ágyba kell zuhanniuk. De legalább nem megy át erotikusba a könyv – Quinn kipipálja a kötelező elhálást, aztán visszatér a pletykarovat témájához.

Történelem most sincs benne. A bálok, a házasodási szokások miatt kell a történelmi környezet, de különben semmi jelentősége. Nincs egy történelmi személy vagy emlékezetes esemény sem benne, ez csak limonádé ilyen szempontból is.

Quinn a szokott stílusát is hozza. Érzelmes, női, kissé túlírt. Még mindig a pletykalapot használja beékeléssel frissítésre, és még mindig nem értem, miért van tőle mindenki annyira elájulva. Most kiemelt téma benne, hogy mennyire jó a lady stílusa, de ezt egyszerűen nem érzem a tényleges szövegből. Nekem nagyon olyan, mint Pletyka Cica, csak 19. századra szabottan.

Jó sok Bridgerton van még, és nem tudom, mikor szánom rá magam a következő részre. Ez most gyenge fejezete volt a család történetének.