Harcos, menekülős, nyomozós, természetfelettis.

Khadse elvesztette, amiért élt. Az állását, ami neki egyben a szenvedélye is volt. Mihez kezdjen, aki egyetlen dologhoz ért? Az öléshez. Amikor egy titokzatos megbízó felbéreli az egykori miniszter, Shara megölésére, igent mond. A nő volt, aki miatt nincs már állása. A merénylet sikeres, amitől Sigurd is színre lép. Számára Shara volt a harcostárs, akinek a haláláért meg kell fizetni. Khadse nyomába ered, majd követi a nyomokat a megbízó felé, aki több mint ember. Nokov isteni származék, és egy mitikus háborút készül kirobbantani – de ehhez pár embert előbb le kell vadásznia. Shara is így lett áldozat, és a mostohalánya lenne a következő áldozat. Sigurd a lány védelmére siet, ezzel belekeveredve egy a világ sorsát eldöntő, varázslattól sem mentes háborúba.

Robert Jackson Bennett eme sorozata bestseller lett, mi több, az egyes részei ilyen-olyan díjakat is nyertek. Minden rész kicsit más, így a harmadik is eltér az előzőektől. Beköszönnek már ismerős és szeretett karakterek, de a regény stílusa, tartalma önálló.

Ugyanakkor nem bántam volna, ha egy rövid szinopszisban összefoglalásra kerül, mi történt eddig. A teljes sorozat durván 3 év alatt jött ki, és aki nem egybe olvasta az egészet, annak nem ártott volna pár mankó, hogy az emlékeinket segítse előhívni – mert a regényben sincsen sok utalás, ha nem emlékszel, kénytelen leszel visszaolvasni, mert Bennett nem emlékeztet! Ugyanakkor vannak olyan finom átívelések, melyek teljesebbé teszik a sztorit, de hiányos emlékekkel elég nehéz ezeket előhívni és felfedezni.

A Csodák városa talán a sorozat legmozgalmasabb, cselekményben leggazdagabb része. Már az elején egy akcióval, a merénylettel indul, majd Sigrud nyomán járva megállás nélkül zajlanak az események. Ő egy harcos, ennek megfelelően a kalandjai is ilyen jellegűek, és nem az a politikai csatározás, taktikázás folyik, ami Shara terepe volt. Menekülnek, nyomoznak, harcolnak ebben a részben.

De mégiscsak egy Bennett regény, így elkerülhetetlen némi taktika és összeesküvés a háttérben. Jót is tesz neki, feldobja, de nem válik a regény uralkodó ágává. Szinte mellékágon úszik be, hogy az eseményekre a háttérből legyen hatással. Mert Sigrud nem alakítja így az eseményeket, csak a mások ügyeskedései módosítják az ő lépéseit is.

Fantasy, ami a sorozathoz méltóan építi tovább ezt az univerzumot. Színre lépnek a fiatal istenek, az istenek gyermekei – és velük jön egy újabb harc. Érdekes a mágia és az emberek világa közötti kapcsolatrendszer. Olyannyira, hogy nem is bírtam rájönni, a főszereplők mégis melyik oldalon állnak. Mintha egyszerre lennének a varázs és csodák ellen, meg nem is. Vagy az lenne a lényeg, hogy ki hogyan használja az erejét?

A karakterekre odafigyelt a szerző, árnyalgatja a mellékszereplőit is. A legérdekesebbnek Nokov karakterét találtam, aki isteni volta ellenére kifejezetten emberi. Ahogy az életét félti, ahogy a hatalomban keresi a válaszokat. Gyerek, szörny, áldozat és gyilkos ő egyszerre. De Szemprosz alakja is nagyon eltalált, csúcspont a megjelenése. Amit ő hoz színt, némi horrort, kifejezetten jót tett a regény csúcspontjának.

Jó zárlat, a regény is jó, de tényleg hiányzott egy kis emlékeztető a korábbi részekről!

Csodák városa - Mint fantasy: 80% komplex világ, érdekes szereplők, pörgő cselekmény, mitikus kérdések.

Szubjektíven: 55% az akciók, a szereplők tetszettek, de a mitológiáján még töröm a fejem.