Nyomozós, csapatos, bosszúállós.

Jack Reacher 9.11 után kénytelen volt pár szokásán változtatni, a bankok szigorítottak a szabályokon. Egy készpénzfelvétel alkalmával a férfi anomáliát lát a pénzügyeiben: van plusz 1030 dollárja. A katonai rádióskódokban a 10-30 jelentéssel bír. Reacher rádöbben, hogy egykori osztagának szüksége van rá. Neagley valóban riadót fújt: Calvin Franz, az egykori katonai nyomozóból lett magánnyomozó meghalt. Kidobták egy helikopterből. Neagley mindenkivel igyekszik felvenni a kapcsolatot, és ki akarja deríteni, mi történt a férfival. Reacher csatlakozik hozzá, és megkezdik a nyomozást. Lassan az egykori csapat még élő tagjai is érkeznek, és a kevés nyomból kirajzolódni látszik egy minta: a legújabb hadi technika kerülhet rossz kezekbe, hacsak nem lépnek közbe.

Lee Child sorozatát azért szeretem, mert egyszerre érzem benne, hogy a sikeressé tevő elemeket megtartja, és azt nyújtja hosszú évek óta, ami már szinte védjegy. Ugyanakkor változatos is tud lenni, mindig variál valamit, amitől az egyik regénye más, mint a többi Jack Reacher regény. A baj nem jár egyedül is ezen az úton halad.

Új abban, hogy ötvözi azt a két témát, amelyeket variálni szokott a szerző. Egyes Reacher történetek kifejezetten katonaiak (a múltban, még a katonai nyomozói évek alatt játszódó történetek egyértelműen ilyenek), mások krimi és thriller elemeket ötvöznek a civil életből, illetve a bűnözés világából. A baj nem jár egyedül a kettő határán mozog: civil történetnek indul, ha egykori katonatársak is a fontos szereplők Reacher mellett. De amerre haladnak az események, ahogy a csapat dinamikája működik, az a katonás regényekre emlékeztet.

Ha ezt magamra lefordítom, ettől elég vegyes is az olvasási élményem. Sokkal jobban szeretem, amikor nem a sereget érintő ügyekben nyomoz a főszereplő. Így ebben a részben is azok voltak a kedvenceim, amelyek nem ezt a területet fedték le. Ahogy feltörték a pendrive kódját, ahogy a kaszinók körül szaglásztak. A katonás részek távol állnak tőlem.

Megmaradt az okosan építkező cselekmény. Child logikusan halad az eseményekben, az egyik nyom vezet a másik felé, és a rádöbbenések is úgy vannak beletéve, hogy hitelesek maradjanak, nem csak előpattannak a fordulatok a semmiből. Ugyan volt már Child ravaszabb, fordulatosabb is, most egy klasszikusabb krimi történetet adott elő.

Azért a pörgős, akciókkal teli cselekményt nem cserélte le, nyugalom! Reacher védjegye közé tartozik, hogy kemény az ökle. Most is vannak akciójelenetek és kalandos a sztori.

Ami viszont már komolyan irritál: Reacher és a nők. Amilyen szálat most írt Reacher és Karla közé, a szokásosnál is semmilyenebb. Úgy éreztem, hogy csak azért került bele, hogy a férfi ebben a részben is le tudjon feküdjön valakivel. Tiszta felesleges szál volt, se a cselekményt, se a karaktereket nem viszi előbbre.

A karakterek különben is a regény gyengébb pontjai közé tartoznak. Nem fejlődnek, keveset tudunk róluk. Child nagyon nem ír lelkizős részeket, így sok-sok kötet ellenére sem tudnám azt mondani, hogy Reacher személyisége változna, fejlődne. (Nagyon ritka egy kis kivétel.)

A stílus is maradt a szokásos realista- minimalista szikár, férfias humorral.

Korrekt, de messze nem ez a sorozat legjobbja. Hiába, a katonai sztori nekem nem fekszik.

A baj nem jár egyedül - Mint krimi: 80% logikus, realista stílusban elmesélt feszes történet, a jól ismert szereplővel.

Szubjektíven: 70% sterilebb, mint ahogy szeretem. Nincs nagy csavar, és a szerelmi szál béna.