Kémes, szerelmes, ármányos, merényletes.

Dominyika Jegorova visszatér Moszkvába, ahol csendesen megfigyelik. A lány pontosan érzi, hogy nyugatról visszatért ügynökként nem bíznak benne. Embereket építenek be mellé, hogy kiszimatolják, áruló lett-e. Így kivár, míg újra munkába állhat. Egy iráni atomtudóst kell megkörnyékeznie, aki mellé egy verebet is kirendel. Beszervezi, még Putyin is felfigyel a lányra. Ám Dominyika igazából a CIA embere – Nate is érkezik, hogy begyűjtse az iránitól az információkat. A két ügynök között sok kimondatlan érzés feszül: szerelmesek, de Nate a Díva álnevű Dominyika tartótisztje, a szabályzat szerint nem lehet köztük kapcsolat. De a folyamatos életveszély és játszmák között csak egymásban bízhatnak, képtelenek ellenállni az érzéseiknek, ha a hétköznapokban külön életet is kell élniük.

A Vörös veréb meglepő siker lett, először regényként, majd elkészült a filmváltozat is. (Még nem néztem meg, túlzottan kiábrándított a szereposztás. Nate a regényben teljesen más karakter, mint a filmbe szerződtetett Joel Edgerton.) Ahogy a trend kívánja, egy sikertörténet nem maradhat folytatás nélkül. Kijött Az árulás palotája, és a nyitott végből ítélve trilógiává fog bővülni a sorozat.

Második kötet, és az első ismerete nem árt hozzá. Ugyan az elejére Matthews nem tett korábban történtekről összefoglalót, a cselekménybe beépít annyi emlékeztetőt, hogy hamar visszahozza az első regényt olvasóknak az emlékeit, illetve valamiféle alapot ad azoknak is, akik ezzel a kötettel kezdték meg Dominyika kalandjainak a megismerését.

A cselekmény megint keveréke a realista elemeknek és a románcnak. Ugyan a realista, kémes elemek uralkodnak, de alaposan ki van bontva Dominyika és Nate ellentmondásos kapcsolata is. Mivel a kémes történetek engem annyira nem kötnek le, engem jobban foglalkoztatott az utóbbi.

Pedig jól fel van építve a kémes rész is, átgondolt, hiteles és akciódús – amennyire egy klasszikus kémtörténet az tud lenni. Csak éppen nem áll rá az agyam, hiába erőltetem. Azt értettem, milyen játszmákba kénytelen bonyolódni Dominyika, hogy ne bukjon le kettős ügynökként. Még az is megvolt, ahogy egyszerre kétfelé dolgozott. De sok infót nem tudtam hova tenni: kit szervez be, minek, valahogy nem érzékeltem a kiderített információk súlyát. Politikához van kötve, amire még annyi agykapacitásom sincs.

A szerelmi szál se egy happy end történet. Realista ez is, mindenféle bonyolító tényezővel. A változó nézőpontnak köszönhetően mindkét ügynök szemszögét megismerjük, és elég kicsavart gondolkodást kell megérteni. Elég csak abba belegondolni, hogy Dominyika kiképzett veréb, aki a szex felhasználásával kémkedik. Hogy tudja elkülöníteni fejben, amit érdekből tesz, és amikor Nate-tel van? Matthews fejtegeti, alapos ebben is.

Idegen világ ez egy átlag olvasónak, nekem több mindent emészteni kellett benne. Mert ez egy durva világ, ahol kihasználják az embereket. Attól, hogy Matthews ennyire hiteles, csak még rosszabb a közérzetem. Mert elhiszem, hogy ennyire mocskos ez a világ igazából is.

Az újdonság varázsa talán már elkopott, de Matthews megint erős regényt tett le az asztalra. Ha a zsánert nem is szeretem, már érdekel, mi lesz a végjátszma a folytatásban.

Az árulás palotája - Mint kémregény: 90% fordulatos cselekmény, emlékezetes szereplők, szakmai titkok.

Szubjektíven: 55% nekem túl realista és kiábrándító, regényesnek jobban szeretném.