Háborús, sorozatgyilkosos, rendőrös, bosszúállós.
Harry Hole be lett osztva a csapatba, akik a külföldi politikusok védelmét látják el. Amerikai elnök évtizedek óta nem járt Norvégiában. Harry kiszúr egy gyanús alakot, meglövi – kiderül ugyan, hogy a Secret Service embere, de a szabályoktól eltérően járt el. Így Harry büntetés helyett kinevezést kap. Főfelügyelőként belebotlik egy ritka lövészfegyver, egy Marklin-puska eladásába. Ahogy elkezdi lenyomozni, egy merénylettől tartva, a II. világháború egy szégyenteljes fejezetére bukkan. Egy egykori katona kezdett bosszúhadjáratba, és egyre több holttest marad a nyomában. Az egykori szakaszból ki használhatja az Úriás nevet, és kik vannak még a listáján? Míg megszállottan dolgozik, a szerelem is rátalál Rakel személyében, akinek meg kell küzdenie a főnöke, Brandhaug piszkos vágyaival.
A Hóember film nem váltotta be a hozzá fűzött elvárásaim, így visszatértem az eredeti Harry Hole karakterhez, vagyis Jo Nesbo regényeihez. A Vörösbegy a 3. a sorban, és az első, ami már igazi siker lett. Valóban, az első háromból ez a legjobb regény.
A későbbi Nesbo ismertetőjegyekből már nagyon sok megvan ebben a részben:
1: Harry Hole, mint jó nyomozó. A korábbi két részben hangsúlyosabbak voltak Harry defektjei, és a szerencséje, mint a képességei. Itt már sokkal kompetensebben áll neki nyomozni, és jön rá a dolgokra. Itt született meg az a Hole, aki talán a Hóemberből a legismertebb? Vannak gondjai, de a munkájában jó és megszállott. Díjaztam azt is, hogy az alkohollal való kapcsolata nem kapott fejezetnyi hosszokat, csak árnyalásra használta Nesbo.
2: filmszerű, csavaros, több szálon vezetett, a végére összeálló cselekmény. E típust szoktam a mozaikhoz hasonlítani: szép lassan kapjuk a darabkákat, amik a végére összeállnak. Itt is ez történik. Azzal is színezve a regényt, hogy az idősíkok között is nagy a váltogatás. Figyelni kell, dolgoztatni az agyunkat, hogy képbe kerüljünk!
3: a meglepetés a végén. Kell csavar! Nesbo jó bennük. Most is van egy, amin leesik az ember álla, pedig nem derült égből a villám, derengett is a tudatom szélén.
4: az író stílusa. Ugyan skandináv krimi, de annak a populáris, kifejezetten olvasmányos változata. Nincs benne az érfelvágás hangulata, olvasmányos, de azért sötétebb, mint az angolszász krimik. Élvezetes, jó szimbólumokkal. Amit most a madarakkal beletesz Nesbo… volt, hogy azok szimbolikáján merengtem egy-egy fejezet mellett. Okos!
5: társadalmi problematika. A skandináv krimik sajátja, és ezt Nesbo is fel tudja mutatni. Most kifejezetten divatos a II. világháború más szempontú feldolgozása – még ebbe a trendbe is illik így utólag a sztori. Kifejezetten erősek a háborús flashback részek, külön regény a regényben, miközben a jelenre kifejtett hatást, a következményeket is érzékelteti. Számomra kifejezetten érdekes volt, ahogy a sztori reflektált a Király választása című filmmel.
Az a szubjektív benyomásom is meglett, hogy végre kezdem érteni, miért szabadult a Hóemberben olyan nehezen Harry Rakel hálójából. Ott nagyon utáltam a nőt – filmen, regényben is – itt még kedvelhető.
Ezzel megismertem egy újabb Harry Hole kalandot, és a Hóembert leszámítva eddig ez a legerősebb. Denevér, csótány, vörösbegy – mi is lesz a következő fejezet? Folyt. köv.!
Vörösbegy - Mint krimi: 80% sok szálon vezetett, a végére összeálló izgalmas, élvezetesen elbeszélt krimi.
Szubjektíven: 75% a háborús szálat, Harry megszállott nyomozását, még Rakelt is bírtam.