Nyomozós, ügyvédes, családos, bűnös.

Charlie még csak 13 éves, amikor az élete a feje tetejére áll. Az apja védőügyvéd, és sokan haragszanak rá, amiért szerinte mindenkinek kijár a védelem. Felgyújtják a házuk. Majd az új lakóhelyükre betörnek ketten, akik tartoznak az apjuknak. Az anyjuk agyonlövik, a két kamaszlányt kiviszik az erdőbe. 28 évvel később Charlie védőügyvéd, akinek szétesőben a házassága, pedig Ben az egyetlen férfi, akit szeret. Ostobaságból belement egy egyéjszakás kalandba, és most a középiskolába kénytelen menni, hogy visszaszerezni a telefonját. Ahol lövéseket hall. A fegyver egy kamasznál, a földön két holttest. Charlie emlékei feltörnek, és az apja lesz a kamasz ügyvédje. Megint fellángolnak az indulatok. Miközben Charlie az igazság nyomában jár, kénytelen szembenézni a 28 évvel korábban történtekkel, mert még mindig vannak sötét titkok, melyek észrevétlen mérgezik az életét.

Karin Slaughter a magyar könyvpiacon még az Ulpius thriller sorozatával mutatkozott be. Most a HarperCollins gondozza a műveit, és ők igyekeznek szélesebb skálát bemutatni az írónő munkáiból, nem csak a Grant Country sorozatot, ha annak folytatását is felvállalták.

Az Apja lánya egy újabb önálló történet, de aki figyelmesen olvas, sok mindent talál benne, ami emlékeztetni fogja az írónő más munkáira. És itt nem a stílusra gondolok. Vannak olyan történeti elemek, melyekkel előszeretettel foglalkozik Slaughter, és teszi bele sorra a regényeibe. Ez most kifejezetten zavaró is volt számomra.

Mert Ben és Charlie kapcsolatában, Charlie karakterében sok minden jön a Grant Country történetekből. Ott is van egy szétesett házasság, amit részek alatt, de újra összeraknak. Kicsiben, gyorsított változatban ugyanezt csinálja most az Apja lánya házaspárjának esetében. Mindkettőben olyan hősnő van, akit súlyosan bántalmaztak fiatalon, és ennek egészségügyi következményei lettek. Még a két nő karakterére is hasonlóan hatottak a velük történtek!

Ugyan a történet jó, érdekesen és izgalmasan van megírva. Ahogy a jelen iskolai lövöldözős esete és a 28 évvel korábbi gyilkosság és bántalmazás esete egymásra rakódik, egészen zseniálisan van kitalálva. Jól is szerkesztette meg az írónő, dinamikus és okosan pakolgatja egymás mellé a kirakós darabjait. Mert természetesen mindkét esetben nem pont az történt, ami a látszat.

De! Lehet, hogy én vagyok csak cinikus, de nem tudom elhinni, hogy vannak ennyire önzetlen és a dolgokon túl tudó lépni emberek. Charlie végignézte az anyja megölését, a nővére fejbe lövését és eltemetését, és még ott van az is, amit vele művelt az elkövető. Erre védőügyvéd lesz? Nekem az lett volna logikus, ha ő lesz az állam legvérszomjasabb ügyésze. És különben hiába jók a karakterábrázolások, az apa és lánya, a nővérek, vagy a férj és feleség közti kapcsolat felépítése, ez olyan törés, amin nem voltam képes átlendülni. Hogy lehetett belőle védőügyvéd?

Ez is akart lenni a regény végső üzenete, hogy meg kell tudni bocsátani és tovább kell lépni. A végére nagyon hangsúlyosan ki is jön ez, ott nem is annyira zavaró, de minél jobban belegondolok, szerintem vannak megbocsáthatatlan bűnök.

Jó könyv volt, feszültséggel teli, titkokkal teli, de azért kicsit fejcsóválva tettem le.

Apja lánya - Mint thriller: 80% fordulatos, emberi, de Slaughter tipikus fordulatai, karakterei szerepelnek.

Szubjektíven: 75% lekötött, jól van megírva, de miért kell más sztoriját felidéznie?