Kalandos, felfedezős, rejtélyes, dzsungeles.

A dél-amerikai civilizációk között vannak olyanok, amelyeket alaposan kutattak, nagy feléjük máig az érdeklődés, mint az inkáké. Másokból azonban nem maradt több mint ködös legenda. A majomisten elveszett városa a mai Honduras területén lehetett, de merre? Egy-egy kalandor közbe kereste, de az áthatolhatatlan dzsungel mindenki útjába állt, legfeljebb csalók meséi fűtötték tovább a legendát. A technika fejlődése tette lehetővé, hogy kamerákkal belessenek, mit rejthet az áthatolhatatlan dzsungel. Nyomra akadtak, expedíciót szerveztek. Douglas Preston maga is útra kelt a csapattal és dokumentálta az eseményeket. Jelentős leletek kerültek elő, és egy elmélet is, mi történhetett az itteni emberekkel. A dzsungel láthatatlan veszélyeket is rejt, melyet a kis csapat a saját bőrén tapasztalhat meg.

Nem is tagadom, miért kezdett el érdekelni Douglas Preston munkássága. Ő az egyik szerzője az egyik kedvenc krimi sorozatomnak, neki is köszönhető a Pendergast család és a misztikus-realisztikus krimik sora. Azt annyira szeretem, hogy elkezdtem feltérképezni a szerző egyéb munkáit is.

Bár a majomisten nem érhet kedvenc FBI ügynököm nyomába, kifejezetten kellemes és érdekes történetnek találtam. Olyannyira olvastatta magát velem, hogy nem egyszer el kellett gondolkodnom, hogy valóban dokumentum regényt olvasok-e, vagy annak az írói trükknek a zseniális megvalósulását látom, amikor valósnak adnak el egy fiktív történetet.

Egy nagyon alaposan munkáról van szó, amiben tulajdonképpen az egész mítoszt és alakulását megismerhetjük, majd az expedíciót a mában és az utóéletet. Minden rész megáll önállóan is a lábán, mintha egy novellafüzér lenne, melyeket az eltűnt város fűz össze. De ennél tudatosabb a szerkesztés, logikája van a fejezeteknek. Annyira jól szerkesztett, hogy fiktív regénynek is elfogadnám dokumentum helyett, ahogy már említettem feljebb.

Kalandos, érdekes, miközben sok mindent meg is lehet belőle tanulni a dél-amerikai civilizációkról, vagy éppen a modern kutatási módszerekről.

Ilyen szempontból hiánypótló is a kötet. Nem is emlékszem, mikor jött ki ez előtt olyan regény vagy film, ami ilyen szempontból közelítene Dél-Amerikához. Sokkal inkább a drogbárók üvegházaként, vagy a nácik menedékeként szokott feltűnni. (Talán Mel Gibson Apocalypto című filmje? Nem mai csirke az a film.)

Preston stílusa nagyon jó, amit megszerettem a Pendergast regények esetében is. Szórakoztató, olvasmányos, helyenként megvillan a humora (azért nem az a sötét tónus), miközben realisztikus is. Hiteles. Egy modern, jó mesélő.

A cselekmény változatos és sokszínű. Néhol olyan, mint egy történelmi regény, amiben kalandos felfedezések és átverések szerepelnek. Máskor Bear Grylls jut eszembe róla, ahogy a kis csapat igyekszik túlélni a dzsungel veszélyeit. De még az orvosi krimit is tudnám említeni, de ezt a poént nem lövöm le előre. Tessék elolvasni!

Maga a kiadás is igényes lett. Keménytábla, eltalált borítókép, és fényképgyűjtemény is van belefűzve. Simán olvasható a címbeli majomisten elveszett városának krónikájaként.

Bár a dél-amerikai indián civilizációk nem esnek az érdeklődésembe, ez a kötet tetszett.

A majomisten elveszett városa - Mint dokumentumregény: 90% regényszerűen olvasmányos, izgalmas, és rengeteg tényt is ad.

Szubjektíven: 75% Preston stílusa jó, mesélős, tetszik. Gondolkoztam is, nem-e fikció?