Kamaszos, első szerelmes, probléma leküzdős.

Kit Lowell és David Drucker nem egy pályán mozogtak, ha osztálytársak is, ha ismerik is egymást. Kit helyes, népszerű lány, aki a menők között talált barátokat. Kedves, heves, mindenki kedveli. David a különc, aki jól elvan egyedül és csak figyeli a többieket. Sokkal okosabb náluk, 160 fölött van az IQ-ja, de a szociális készségei fejletlenek. Mégis, egy nap Kit David mellé le az ebédlőben, és elkezdenek összebarátkozni. Mert Kit szenved, az apja halála kísérti, és nem bír visszatalálni a régi énjéhez. David mellett nem is kell, aki elfogadja ilyennek is. Az első szerelem kezd kibontakozni köztük, de az iskolai közösség furcsán néz rájuk. De Kit olyan kutatásra kéri a fiút, ami olyan titkot hoz felszínre, ami túl fájdalmas, és kettejük közé állhat.

Tudom, nem ez a lényeg, de ebben a regényben találtam valamit, ami tüskeként befurakodott az agyamba, és nem tudok a gondolattól szabadulni. Mégis, mit keres David egy szimpla középiskolába? Neki itt minden unalmas. Csak végigüli az órákat, sokkal többet tud alapból, mint amit itt leadnak neki. Miért nem léptetik feljebb? Nincs értelme az ő ilyenfajta kínzásának. Legalább egyetemi kurzusai lennének az órái mellett, de az se! Szerintem simán hagyják kárba veszni a fiú tehetségét.

És ezzel eljutunk a tehetséggondozás és zseniképzés problematikájához. Akkor jobb-e a tehetséges gyereknek, ha a kortársai között tartják, esélyt kap közösségbe illeszkedni, vagy ha hagyják a képességeit kibontakozni? Én a vegyes megoldás mellett vagyok. Maradjon, esetleg 1-2 évet ugorjon, és mellette képezzék kurzuson, különórán. És ezért nagyon bosszant, hogy David meg csak unatkozik az iskolában és ennyi!

És el kell mondanom, ez nem a regény témája, még csak szóba se kerül a cselekménybe, csak annyira, hogy David okosabb mindenkinél az iskolában. Ez a személyes heppem a történetből.

Ami saját jogon is jól ki van találva. Nagyon eltalált a címe, mert tényleg arról szól, ki hogyan folytassa az életét, a jelen helyzetét. Kit, akinek az életét kellene folytatnia, de az apja halála és a titka miatt képtelen ugyanott felvenni a fonalat. David, akinek most esélye van egy barátra, talán szerelemre, de mindig ki kell találnia, hogy folytassa a tetteit.

A kötet elsősorban a drámáikra koncentrál. Mindketten küzdenek a problémáikkal, és mindkettőt jól át is érezteti a szerző. Akár David, akár Kit helyzetébe el tudja képzelni magát az olvasó, a kettős elbeszélő – a mindentudó fókuszban hol Kit, hol David áll – is ezt segíti. Empátiára nevel a kötet, és a szereplők felnagyított, de nem túlzott problémáiból mindenki levonhat következtetéseket a saját, nem ennyire filmes bajaira.

A szerelmi szál megvan, de olyan finom szálakkal szőve, hogy ne ússzon se nyálba, se giccsbe. Néhol még humort is éreztem benne – azt kifejezetten viccesnek találtam, amikor David nővére hazajön az egyetemről, és elviszi ruhát venni meg fodrászhoz az öccsét. A tini filmek nagy átalakulása, csak itt a fiúnak. A reakció sem marad el: kiderül, hogy David helyes és mindjárt fordul is a megítélése az iskolában. A helyesek menők. Eltalált szociológia.

Ugyan Kit rejtett fájdalma és oka sok volt nekem, de tudtam szeretni a karakterét, Davidét még jobban. Jól megírt, érdekes, nem erőltetetten nevelős könyv, ez tetszett.

Hogy folytassam - Mint ifjúsági: 80% olvasmányosan megírt, empátiára késztető, szimpatikus szereplőkkel.

Szubjektíven: 70% pöröghetett volna jobban, de bírtam a szereplőit. Szerencsére nem nyálas.