Rejtélyes, fenyegetett, eltűnt személyes.

A nő mindig is jó színésznő volt. Lopott és hazudott – egyszer rajtakapták egy üzletben, a rendőrséggel fenyegették. Egyik megszokott trükkje sem jött be, nem láttak benne többet egy szánnivaló szemétdarabnál. Ekkor jutott eszébe, hogy a legutóbbi barátja szerint kísértetiesen hasonlít egy 11 éve eltűnt lányra. Végső mentsvárként azt mondja, ő a 11 éve elrabolt Rebecca, aki végre meg tudott szökni. A rendőrség ugyan gyanakszik, de Rebecca ikertestvérei és szülei hisznek neki, ösztönösen védeni kezdik. A nő hazamegy velük, játssza a szerepet és kezd összejönni Rebecca egyik gyerekkori barátjával. De a fenyegetés, ami a kamasz Rebecca feje felett lebegett, most őt kezdi el nyomasztani. Valaki figyeli, valaki ártani akar neki. Rá kell jönnie az igazságra, mielőtt Rebecca története megismétli önmagát.

A Tericum Kiadó Lélekvesztő sorozata pontosan olyan regényeket tartalmaz, melyeket már elkereszteltem női thrillernek. Ezekben általában egy sebzett női karakter a főhős, akinek sok mindent kellett elviselnie olyanoktól, akiknek védelmezni és szeretni kellett volna. A terror ugyan ölt fizikai formát is, de még erősebb a lelki része. A lelkizés, ahogy a sorozat címe is sejteti, különben sem áll távol a regényektől. A lelkekbe akar kulcsot adni.

E jellemzőket szépen fel lehet írni a Hasonmás mögé is. Itt is az egyik főhősnő egy olyan lány, akit a családi otthonban érnek sorra a traumák. Itt is fenyegetettség van, és az írónő ezt lelki oldalról közelíti meg. Nem a cselekmény az elsődlegesen a fontos, hanem a szereplők lelki útja, néhol fejlődése és a fenyegetettség megélése.

Szerencsére Snoekstra azért cselekményt is ír, ha lassan is, de történnek dolgok a történetében. Ahogy a Rebecca helyét átvevő nő veszélyesen közel kerül a lebukáshoz, egyre erősebben fenyegetik is, lépéskényszerbe kerül, és a cselekmény is gyorsul. Ha izgalmas akció nem is kerekedik ki belőle, alakulni kezdenek az események.

Érdekes az is, hogy e nő nem kap nevet. Ettől személytelenebb, és még nehezebb azonosulni vele. Pedig ez amúgy is nehéz feladat, mert nem egy jó emberről beszélünk. Nekem kifejezetten ellenszenves alak volt, aki másokat kihasználva próbálja fenntartani magát. Nem egy stílusos szélhámos, azt a zsánert még bírom is, hanem az a típusú ember, aki kullancsként telepszik rá a társadalomra és a normális emberekre. Mondanom se kell, nem hullattam volna könnyeket, ha a gyilkos elkapja és átsegíti a másvilágra.

De van egy másik hősnő is, az igazi Rebecca. Váltakozó fejezetekben a múlt is megelevenedik, az a 16 éves lány, akinek 11 éve nincs nyoma. Ő sem egy ártatlan virágszál, de neki a rosszaságai mellé jó tulajdonságok is jutnak.

A két rész közül a múlt a jobb – ott erősebb a thrilleres feszültség, és ott van egy olyan karakter, akinek a túlélésért drukkolni is lehet. A két idősík lassan kiadja a válaszokat együtt, és Snoekstra mer olyan véget írni neki, ami happy end is, meg nem is. Mondhatni, életszerű azzal, hogy mindenki el is nyeri a büntetést, meg nem is.

A stílusa nem rossz, könnyen olvasható és világos. A sejtetései, a baljós hangulat fokozható lett volna, de a műfaj kereteibe szépen elfér így is.

Nem a kedvenc részem a Lélekvesztő könyvek közül, de egyszer el lehetett olvasni.

Hasonmás - Mint thriller: 65% jó alapötlet, nincs is túlírva. De kevés a szimpatikus szereplő és a rejtély.

Szubjektíven: 55% hiányzott a félelem. Senkiért nem izgultam, inkább ellendrukker lettem.