Szülő – gyermek kapcsolatos, fenyegetett, zaklatós.

Lindsey mindent megpróbált, hogy összetartsa a házasságát. Pedig Andrew verte is, betegesen féltékeny is volt. De egyben csodás apa is. Mikor Lindsey rászánja magát a menekülésre, Andrew követi, balesetet okoz, és évekre börtönbe kerül. A nő új életet kezd, vállalkozik, Sophie helyes kamasszá érik, és lassan új férfit is enged az életébe. Ám Andrew szabadul, és felbukkan az életükbe. Sophie szép emlékeket őriz, kíváncsi a férfira, és Lindsey nem tudja eltántorítani. Hamarosan fenyegető változások jelennek meg az életükben: figyelik őket, bántották a kutyájuk, betörtek hozzájuk. Lindsey biztos benne, hogy Andrew akarja ilyen beteg módon visszakapni a családját. Újra elmeneküljön, vagy nézzen szembe a férfival? És azért is aggódik, mert Sophie első szerelme, Jared megijeszti. Sophie ismétli az ő hibáját?

Az Álomgyár úgy tűnik, talált magának egy sikerszerzőt. Aminek csak örülök, mert amióta a Nincs menekvés még az Alexandránál kijött, kíváncsi voltam, milyen más könyvei vannak az írónőnek. Most kifejezetten divatos is a zsáner, ami a regényeit jellemzi: Stevens női thrillereket ír sorban.

A Soha nem engedlek el is a bántalmazó kapcsolatokkal, a nők családon belüli tönkretételével foglalkozik. Elsősorban Lindsey kapcsán, de a történet haladásával Sophie kapcsolata is kérdéseket kezd el felvetni. Mikortól beszélhetünk bántalmazásról? Meddig kell eljutnia a párnak, hogy valaki elmeneküljön? Mit lehet megbocsátani, és mi az, ami már bűntett? Miért tűr egy nő, ha szabályosan retteg már?

Stevens mindezekre úgy igyekszik választ adni, hogy beenged két női hőse lelkébe. Felváltva adja nekik a fejezeteket, és a helyzeteket sorra átszűri rajtuk. Nem csak az tud érdekes lenni, hogy reagálnak ugyanarra a szituációra, de hogyan értelmezik és a kapcsolatukra milyen hatással lesz. Mert nem értenek mindenben egyet.

Tetszett az a vonal is, ahogy Sophie és Jared kapcsolata komolyodik, ahogy a fiú elkezd aggasztó jeleket küldeni. Ahogy Lindsey agya kattog, hogy mennyire bízhat a fiúban, ahogy maga Sophie érzi a történéseket, jól eljátszik Stevens, hogy kedveljük-e a fiút vagy menekülni kellene. Sejtet, utal, és olyan feszültséget teremt, amit aztán nem is tud teljesen zárni.

Mert Andrew és Lindsey életében levő férfiak szála, a múltbeli titok átveszi a vezető szerepet, és még nagyobb feszültségeket, veszélyeket generál. Ahogy egy jó thrillerben kell, erős csavart is tett a végére. Külön öröm, hogy nem a semmiből veszi elő. Vannak ráutaló nyomok korábban is, csak Stevens ügyesen vonja el róluk a figyelmet. A szereplők érzelmei más aspektusra vezetnek rá, és csak a végén derül ki a sok kis epizód igazi tartalma.

A történet cselekményben is sűrű, de lelki oldalról is jól megfogott. Ugyan van, aki ezt mesteribben űzi, pl. Paris regényei szerintem nagyobbat ütnek, de Stevens is nagyon korrekt.

A stílusa olvasmányos, kellően képszerű. Még úgy sem unja el az ember, hogy sok a belső narráció és elsősorban a lelki folyamatok leírása. Sikerül egy-egy olyan képet megfestenie, hogy szinte beleég az olvasó retinájába.

Nem hagyományosan szórakoztató, ahhoz túlzottan dráma és thriller, de lekötött. Jobban tetszett, mint a Végzetes örökség. Jöhet az Aznap éjjel is! (Őszre tervezik kiadni.)

Soha nem engedlek el - Mint thriller: 80% női, sok lelkizéssel, erős csavarral a végén, női szereplőkre kihegyezve.

Szubjektíven: 70% tetszett, de volt némi hiányérzetem. Túl sok volt a konyha pszichológia.