Végvári, harcos, romantikus, kardos, történelmi.

Küsgergő lassan nagykamasz lesz, akinek a gyereklétből dolgozóvá kell válnia, folytatni apja halászmesterségét Dunaszentandráson. Ám mióta a fiú hallotta a vándortanítót, a szíve fáj, többre és messzebb vágyik. Ám azt soha nem kívánta, hogy az álma így teljesüljön: a török rajtaüt a falun. A fiú családját megölik, őt rabláncra fűzik. A törökökön rajtaütő Hunyadi János szabadítja ki, és viszi magával apródnak a megárvult Gergőt. A tehetséges fiú barátságot köt ura kisebb fiával, Mátyással. Örök ellenséget szerez a főapród, Boromissza Gábris személyében, akivel ugyanabba a lányba szeretnek bele, az intéző Anna lányába. Boromissza addig mesterkedik, míg a fiút hamis vádakkal száműzik és megalázzák. Gergő kalandjai között sóbánya, erdei lovagság, egy olasz mutatványos is sorra kerül, míg Nándorfehérvár ostromakor minden gazságról lehull a lepel, elnyeri jutalmát a fekete lovag.

A történelmi regényeknek szép hagyományai vannak Magyarországon is. Ahogy megérkezett a regény, a maira emlékeztető műfaji jellemzőkkel, szinte azonnal születtek is a történelmi témájú történetek. Különösen érdekesnek találom, ahogy ma történelmi regénynek tudunk olvasni olyan regényeket, mint „A kőszívű ember fiai”. Jókai idején az még keményen kortárs téma volt: neki a forradalom és szabadságharc, az utána következő megtorlás a jelen volt.

Nem véletlenül emlegetem Hunyady József regénye kapcsán a nagy magyar mesemondót. Annyira Jókai jutott eszembe folyamatosan a regényt olvasva, hogy azt csak valami nagyon felsőfokba levő és fokozó melléknév fejezhetné ki.

Stílusában ez ugyanis hamisítatlanul egy romantikus (korstílus, nem szerelmes értelemben) történelmi regény. Hunyady József, talán a neve miatt is, vonzódott a Hunyadiak korához, több regénye is szól róluk. János, László, Mátyás – visszatérő alakok az életműben. De romantikus regényhez illően egy kalandos, szerelmes történetet rakott itt össze, melyben a szegény, de lélekben nemes fiú magasra emelkedik a Hunyadiak oldalán.

Jellemző ez a fogás: vesz egy kitalált alakot, akit szinte mesés kalandok során emel a szerző magasba, elnyerve neki vagyont, nevet, a szeretett nőt. Közben történelmi fordulópontokon van jelen, nagy történelmi alakok alakítják a sorsát – miközben ő maga fikciós karakter. Mondhatni, így a kecske is jól lakik, meg a káposzta is megmarad. Kapunk valódi történelmet és hírességeket, miközben a fikciós karakter miatt a mese is belefér. Kell is, hogy pozitív lehessen a véghang: talán Hunyadi János nem sokkal élte túl a nándorfehérvári diadalt, és azt is tudjuk, milyen sorsra jutott szeretett László fia, de Gergő rangot és jó feleséget kap tőle.

A történeten végighaladó romantikus fordulatok, ármányok és kalandok miatt is mindig Jókai jutott eszembe. Mondjuk, inkább a korai romantikus, aki nagyon a franciák nyomain haladt még. Plusz, elemek sora ismerős az Egri csillagokból. Gazdag lány, szegény fiú. Amulett. A töröktől megmentett pórfiú felemelkedése a nagy törökverő mellett, akit nem értékel a kora.

A karakterek is a romantikus irodalom termékei. Szélsőségesen jók és szerethetőek, vagy pokolfeketék. Se a jellemfejlődés, se a szürke karakterek nem jellemzőek, ettől is mesei kicsit.

Ifjúsági regénynek is nagyon működne, tele van hazaszeretettel és romantikus kalandokkal. Csak a nyelvezetét kell emészteni, de azért abba is bele lehet jönni.

A fekete lovag - Mint történelmi: 70% romantikus történet, ízes nyelven, a cselekményben Gárdonyit idézve.

Szubjektíven: 65% a történetet szerettem, de a nyelvezettel nehezen barátkoztam meg.