Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Szabó: A pillanat

2018. május 10. - BBerni86

Mitológiai, áldozatos, női, álcás.

Aeneas, trójai herceg a kijelölt túlélő. Trója bukása elkerülhetetlen, de már előre tudta mindenki, hogy Aeneas sorsa egy új hon elfoglalása, és egy világbirodalom alapjainak lerakása. Priamosz is felmérte, az ő családja akkor vehet ebben részt, ha egyik lányát a férfihoz adja feleségül. Creusa lett a kiválasztott, aki fiút is szült a férjének. Mikor eljön a görög győzelem, ő rendezi össze a családot, és indulna a nagy kalandra. De kihallgat egy beszélgetést: Venus őt halálra szánja, Aeneas nősüléssel fog új földet nyerni Itáliában. Creusa felismeri a pillanatot, amikor eldől a sorsa, amikor férje megölné. Ő lesz a gyorsabb. De a történelmet nem lehet átírni: kénytelen a férjének kiadni magát, és végigcsinálni minden feladatot, hiába anya és nő, most férfinak és honalapítónak kell lennie.

Alapvetően nincs bajom azzal, ha hozzányúlnak az ókori mitológiához, újraértelmezik, vagy átalakítják a a_pillanat.jpgtörténeteket. Egy-egy kreatív ötletet nagyon tudok szeretni is. De azért van pár olyan húzás, amibe enyhén szólva belefájdul a fejem.

A görög mitológia megkerülhetetlen történeteinek egyike Trója eleste. Ez az a történet, amiben Tróját sajnálom, az ő hőseik a számomra szimpatikusabbak. Az Iliász hőse nálam Hektór volt, nem Akhilleusz. Ő a jó ember, a nagy harcos – nem fair, hogy egy sebezhetetlen félisten haragszik meg rá, és végez vele! De most nem Hektór a téma. A másik trójai, akit bírtam. Aeneas. Egy kedvenc fantasy szerzőm, Gemmell írt is neki egy remek sorozatot.

Szabó Magda története talán ezért is vágott annyira fejbe. Ez az Aeneas nem hősies, kifejezetten szerencsétlen és élhetetlen figura. Ezzel még kibékültem volna, de akkor Creusa az életet választja az értelmetlen halál helyett, ami egyben Aeneas végzete. És elmondani nem tudom, mennyire irritált, ahogy a nő mindenkivel beeteti, hogy Venus védelemből tette őt, Aeneas-t, női testbe. Még a fiának is ezt mondja. Aztán csodálkozik, hogy a kicsi nem tud mit kezdeni a helyzettel. Apa, aki anya testében él? Agybaj.

Pedig van benne ötlet. Dido végzete ebben a verzióban sokkal igazabbnak tűnik. Az se semmi, ahogy Creusa megnősül Itáliában. Mégis, mindig van valami, ami miatt mégsem tudtam szeretni ezt a regényt.

Creusa szenved. Mindig kitart, megoldja a dolgokat, de tulajdonképpen az önvallomása nyavalygásnak hat, amit nem bírok elviselni. Ő döntött úgy, hogy megöli a férjét. Ő döntött úgy, hogy mindenkinek azt mondja, ő a férfi, csak női testben. Aztán nem győzi kifejteni a nejének, hogy mennyire szenved.

Nagyon női szemmel, nagyon női sors. Ha elfelejtem a külsőségeket, Tróját és Rómát, akkor ez lehet egy nő kiáltása, aki a férfiak világában kénytelen helytállni. Lélektanilag nagyon kidolgozott és mély a kötet, Creusa sokkal több, mint egy női alak a mitológiából. Ő egy örök nő, egy örök sors, ami Szabó Magda idején, de a mi korunkban is időszerű.

Ha így nézem, ez egy mestermű. Mitológiai parafrázis, nagyon mai mondandóval, az eposzokat idéző formában, de mégis mai fülnek se bántóan.

Csak nekem van pár DE. Nehezen emésztem Aeneas ennyire leépített alakját. Creusa sirámait. És a humorát… ahogy a nejét kis tehénnek hívja, az komolyan fájt. Egyszer érdekes, elég is.

 

A pillanat - Mint alternatív eposz: 75% egy eredeti ötlet, lélektanban nagyon kidolgozott elbeszélésként.

Szubjektíven: 60% feminista Aeneis? Emésztenem kellett, több-kevesebb sikerrel ment.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr213900292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása