Kalandos, mágikus, versenyes, gyerekes.

Egy apa nézi, ahogy a kisfia elindul első önálló kalandjára. Nehéz elengedni, és mégsem. Mert még emlékszik, amikor maga volt ekkora, és amikor ő is belevágott ebbe a kalandba. A kis Pit a rokonaihoz megy nyaralni, hiszen meghívták. Henley Creek nehezen elérhető, még egy szabálygyűjteményt is kapott, melyik buszra és hogyan szálljon, mit vigyen magával. Tim és Flora, az unokatestvérei ugyanilyen meghívót és szabályokat kaptak. Egy kis feladat megoldása után meghívást kapnak a kezdethez, éjfélre, az Akasztott ember fájához. Ott Fanfola, egy erdei nimfa fogadja a 10 gyereket, akik versenyezni jöttek ide. Két csapatra osztja őket, és indulhat a játszma! Nyerhetnek, varázst, és cserébe a győztesek megmenthetik a folyót a következő nemzedéknek.

Gyerekkönyvek. A legnagyobb siker a Harry Potter a korunkban, és ez szépen rá is nyomta a bélyeget az újabb alkotásokra. Percy Jackson félisten mágikus képességekkel, ahogy a barátai is. Az Árnyvadászok mágikus rúnákkal vadásznak a démonokra, miközben a fiatalok még képzés alatt is vannak, mentoraik vannak. A Magisztérium is varázsiskola, ahol a főhős lelke egyenesen a főgonoszéból származik – miért is jut erről Harry Potter eszembe, nem is értem. Vagy ott a Hex Hall sorozat a lányoknak.

Szeretem a mágikus meséket, de azért néha vissza tudom sírni a Gombháborút vagy a Pál utcai fiúkat, amikor verseny és játék volt, és jó volt úgy is, hogy a kreativitásukat kellett használniuk a varázslat helyett.

Ez a gyerekkönyv azért tetszett, mert valahol mindkettő benne van. A varázslatos mese is, de az olyan gyerekversengés is, amiben nem a mágia a fontos, hanem a saját képességeik és ötleteik. Jól is esett a sok varázsiskola után…

Azt azonban hamar le kell szögezni, hogy ez egy gyerekkönyv. Én szeretem a gyerekkönyveket is, elvoltam vele, de a célközönség elsősorban a 6-7 évesek. Talán a kicsit nagyobbak is. Ennek van alárendelve a formátum: nagy betűk és nagy sortávok. A fejezetek rövidek, de maga a kötet is vékonyka. Mondhatni, pillanatok alatt kivégeztem. De egy kisiskolásnak remek olvasási gyakorlat lehetne.

A történetében is sok olyan elem van, ami nagyon gyerekekre van szabva. De ez jó benne, áthatja az a gyermeki ártatlanság és hit, ami ma már ritka. Még azt is tudtam díjazni, hogy a fiatal szereplők miatt a szerelmi szálak se tudnak dominálni.

A verseny jópofának tűnik, és jó arányban vannak benne a kihívások. Kis túlzással akár ötlettárnak is szolgálhat, hogyan dobja fel a nyarat a gyerekeknek a szülő. Ebben az első részben megfejtett rejtvény kis módosítással a valóságban is kivitelezhető lenne.

A rövidsége miatt minden szereplőt nem tud bemutatni, de kijelöli a fő karaktereket, és őket elkezdi felépíteni. Szerettem benne, hogy még a jók között is van, aki nem tisztán példakép. Tim például elsőre ellenszenves is volt.

Tetszettek benne a nevek is. Egyszerre valószerű, de mesés is. Mint a Floraleda.

Simán beletenném abba a kategóriába, amibe elsősorban a gyerekkönyvek vannak, de a szülő se lesz rosszul, ha olvasnia kell a csemetéjével.

A folyó őrei - Mint gyerekkönyv: 90% ötletes, gyerekbarát. Könnyen olvasható, szórakoztató, értékekkel.

Szubjektíven: 80% bár gyerekkönyv, van annyira szerethető, hogy tetszett. Csak rövid!