Kalandos, mágikus, rejtvényfejtős, gyerekes, versenyes.

A Vadak és a Kíméletlenek küzdelme tovább folytatódik, miközben minden gyerek elveszít egy számára fontos tárgyat. Nem is sejtik, hogy Fanfola tett a nevükben áldozatot. Nem érnek rá a tárgyaik nyomába eredni, az új feladvány miatt. Ehhez együtt kellene működnie a két csapatnak, ami a tábornokoknak nehezére esik. Fanfola egy kommunikációs eszközt ad a két hírvivőnek, Amy és Pit keresik is a megoldást, de a csalás egyik csapattól sem áll messze. Meg kell találniuk egy labirintust, ki is kell jutni belőle, miközben a csapatok tagjai között sincs egyetértés. Fanfola ki is jelenti, hogy a vizek népe nem elégedett azzal, ahogy a csapatok játszanak. De Pit egy olyan rejtély nyomára akad, ami mindent átértelmezhet.

Nagyon könnyen tudnám, akár egy mondatban is összefoglalni a Hold szövetsége kapcsán a tapasztalataim: olyan, mint az első része is volt. Akinek az tetszett, ez is fog, hiszen ugyanaz a recept az alapja.

Még mindig egy gyerekkönyv. A formátuma teljesen megegyezik az első részével, jól is mutatnak egymás mellett a polcon. Egyen magasság, szélesség, azonos design. Belül is: a rajzok ugyanolyan stílusúak, még mindig fekete-fehérek. A betűméret nagy, ahogy a sortáv is. Kifejezetten gyerekbarát olvasóméret.

Gyerekkönyv a felépítésében is: a fejezetek rövidek, gyorsak, könnyen olvashatóak. A cselekményvezetés lineáris, és egy szálat követ. Ugyan a végére belebegtet egy sok mindent átgondolni késztető rejtélyt, de ennek még nincs olyan súlya vagy jelentősége, hogy akár a legkisebbeket se zavarja össze. Követhető, érthető, logikus végig.

Még mindig megvan benne a realitás és a mese okos keveredése. Nekem nagyon mozgatja az agyam, hogy milyen összeesküvés lehet a háttérben, de nem élem bele magam. Gyerekkönyv, biztosan nem az illuminátusok szervezkednek valamit a háttérben… fel lesz ez szépen oldva, de a hangulati alapozása jó lett. Kicsit többet látunk a mesevilágból, ha több lénnyel nem is ismerkedünk meg. Fanfola a természetfeletti hírnöke, bár be van lengetve egy új játékos az ír mitológiából… egyelőre még csak várjuk Lugh jelenlétét…

A feladatok még mindig játékosak, gyerekesek. Mindig van benne valami fizikai kihívás is, de elsősorban mentális kihívást és csapatjátékot kívánnak. Új elem viszont, hogy megjelenik a szabályok számon kérése és a határokat feszegető ötletek. A rejtélyt növeli, a feszültséget fokozza, hogy Fanfola nem adja meg a válaszokat. Nem lehet érteni, egyes dolgokat miért kell és így megtenni, amivel eléri, hogy megkérdőjelezik a rendszert.

Ami különben nem rossz tanulságnak sem: nem szabad a szabályoknak sem vakon engedelmeskedni! Érteni kell őket, és kérdezni – ha nem jönnek a válaszok, ha nincs meg a logikája, érvényessége, kutatni kell!

A karaktereket továbbra sem bontja ki jobban, meghagyta a szerző Pit központi szerepét. Nem voltam oda érte, hogy a kötet elején 2-3 mondatba jellemezte a szereplőket. Odatett olyan tulajdonságokat, amiket akkor láttunk arról a személyről először. Azért nem bánnám, ha ennél irodalmibb módon építkeznének a karakterek!

Ötletes, aranyos, még mindig. Jól építi tovább a cselekményt is, várjuk a folytatást!

A Hold szövetsége - Mint gyerekkönyv: 85% kalandos, szív és ész is fontos. Szerethető figurák, kellően rejtélyes.

Szubjektíven: 80% a legnagyobb bajom vele, hogy rövid. Jópofa, ötletes, a csavar is üt.