Kamaszos, igazságszolgáltatós, küzdelmes.

Martha szabad lett, az igazság kiderült, de ennek nagy ára volt. Ő kész lett volna meghalni a szerelme védelmében, de Isaac elmondta az igazat, ezzel magát juttatva a cellákba. A lánynak 7 napja maradt, hogy felélessze az emberek lelkiismeretét, és változást hozva a rendszerbe megmentse a szeretett fiút. Isaac a cellákban vár, erőt gyűjt és hisz. Martha viszont egyre kétségbe esettebb: az igazságot elferdítik, a bizonyítékokat manipulálják, és a politikai vezetés lejárató hadjáratba kezd ellene. Hiába próbál segíteni Eve, Cicero és Max is, Martha egyre fáradtabb és reménytelenebb. Még Patty őrült javaslatát is komolyan fontolóra veszi, mellyel talán megmentheti a szerelmét, de elveszti a jobb világért folytatott háborút.

Ha egy ötlet sikeres lesz… nincs senki és semmi, ami megállíthatná az írót, hogy a helyzetet kihasználva trilógiává fejlessze a történetét. Le a kalappal azok előtt, akik meg tudják ezt állni, és nem teszik tönkre a saját világuk azzal, hogy elnyújtják feleslegesen.

Kerry Drewery történetének első része, a 7. cella nagyon megnyerő volt. Érdekes volt a történet, szórakoztató és gondolkoztató is. A kamaszoknak, de a nagyobbaknak is tudott mit mondani. Egy olyan disztópia, ami nem is elképzelhetetlen. Nagyon vártam is a folytatást, mert annak olyan lett a vége, hogy zárásnak is elment, de maradtak nyitva szálak.

Meg is érkezett a 7. nap és nagyon próbálom benne azt megtalálni, amiért az első részt annyira szerettem. Nem volt ebben könnyű dolgom, mert fellépett a rétestészta effektus. Vagyis, Drewery nekiállt nyújtani. Olyannyira, hogy most tisztán érzem, hogy ez még nem a vége, ez csak egy átvezető kötet a trilógiává bővíthető sorozat 3. részére.

Bár van olyan vastag, mint az első rész, cselekményben negyed annyi. Plusz, ezt már nem találtam olyan izgalmasnak. Azok a tényezők tűntek el, melyek az elsőt izgalmassá tették: a társadalom bemutatása a börtönből, ahogy a lány szenved, miközben kirakósként egyre többet megtudunk arról, miért került oda, míg a párja igyekszik megmenteni. De most is maradt a fókusz a lányon, aki odakint nem tud mit kezdeni magával. Belekap ebbe-abba, de ez már nem olyan izgalmas és reménytelen is. Nincs rejtély, hiszen Isaac bűne az, ami kiderült a 7. cella végén, nincs meglepetés és rejtély.

Erősebb viszont a disztópia rendszer kritikája. Már nyíltan kimondják, és a szöveg valósággal a szánkba rágja az üzenetet. Ami jó üzenet, kamasznak valószínűleg fel sem tűnik majd a súlyozás, nekem azért sok volt. Nem jó az igazságszolgáltatási rendszer, mely nem foglalkozik az indítékokkal. Ha csak a tettet nézzük, kiveszik az emberiség a világból.

A mai világ fekete tükrét is bele tudom látni, ami még mindig tetszik. Hová fejlődhet az a világ, amelyben az igazságszolgáltatás valóságshow lesz? Már pedig a digitális mindennapok elvezethetnek oda, hogy ez a terület is műsor legyen, és a szenzáció eltompítsa az igazságot és manipuláljon megállás nélkül.

Martha és Isaac még mindig szimpatikusak, de rejtély és fejlődés nélkül unalmasak. Max izgalmasabb karakter ebben a részben, neki kell szembesülni egy titokkal és változni.

Drewery még mindig olvasmányosan is ír, csak sajnos, túlnyújt.

Remélem, hogy a zárásra valami eredetit és izgalmasat kitalál, mert ez gyengébb a vártnál.

7. nap - Mint ifjúsági: 80% elgondolkoztató, szerelmi szállal és kis akcióval. Átvezet a zárásba.

Szubjektíven: 65% ez lassabb, kevésbé érdekes. Már nincs meglepetés a karakterekben.