Kómás, újrakezdős, szerelmes.
Vale és Crawford igazi középiskolás álompár voltak, akik az érettségi után boldogan tervezték a közös nyarat és egyetemet. De nem értek haza: autóbalesetet szenvedtek. Vale felébredt utána, de Crawford kómába esett. A szép nyár helyett Vale mellette ül a kórházban. Felfigyel a lányra a nőcsábász Slate is, aki a nagybátyját jár be látogatni. Összebarátkozik a lánnyal, aki egyetemi kollégiumi társának a húga is egyben. A család beszéli rá a lányt, hogy az egyetemet ne adja fel, kezdjen bele! Itt újra találkozik Slate-tel, akitől még a bátyja is óvja. Slate egy lányt egy estére szed fel, nem kezd kapcsolatot. Vale mégis azon kapja magát, hogy egyre kevesebbet gondol a kómában alvó barátjára. Slate is viszonozni látszik az érzéseit, már boldogok együtt – ám egy kómából ébredés mindent összekuszál.
Ha valamit szeretek egy könyvben, az egy jó csavar. Legyen meglepő, döbbenetes, nyugodtan átírhat mindent, amit addig gondoltam. De könyörgöm: ne a levegőből jöjjön! Azzal elrontja magát az élményt, hiszen csak 
beleerőltetésnek fogom érezni. És miért írok erről?
Mert az Álmomban szerettelek hiába new adult, az egésznek a legfontosabb része a valamivel felén túl megejtett csavar. Amire utaltam feljebb: a kómából ébredés. Bizonyos vagyok benne, hogy nem azt értem ez alatt, amit most ki tudtok belőle találni. És direkt nem leszek világosabb, mert akkor lelövöm a poént. De akkor is! Derült égből villám az a csavar, és annyira betett nekem!
Addig egy korrekt new adult. Nem túl jó, nekem túl édes és szenvedélyes is, nagyon mese, de azért a dráma is benne volt, és hozta azt, amit a zsánertől várok. De jött az a csavar – egyáltalán, mióta divat az ilyen csavar a new adult, YA és romantikus világban? Meg kell állapítanom, itt és így, nagyon nem voltam vele kibékülve.
Én konkrétan fejezetekig nem fogtam fel, mi történt. Még most sem hiszem el, hogy így alakult a cselekmény, pedig már emésztem egy ideje. Egész máshogy lesz mese, mint addig. És utáltam, amilyen a fordulat után lett a cselekmény.
Akármiről akarnék írni, az a csavar felülírná a mondandómat.
Még a stílusnál is! Ahogy fentebb írtam, romantikus, szenvedélyes és nyálas a regény első fele. A második realistább próbál lenni, de a cselekménye annyival meseszerűbb nekem, hogy ez a kettő már eleve kizárja egymást. Itt nem, furcsa is nekem nagyon.
Vagy a szereplők! A regény első felében Slate a tipikus megjavuló rosszfiú. És tényleg volt honnan hova jutnia, ha regénybeli álomfiú is, volt fejlődése és rossz tulajdonságai is. A második felében? Marad a kész állapot, és már nem helyes rosszfiúból indulunk, hanem meg nem éretett álom pasiból. Ezt is visszaesésnek érzem.
Vale karakterét csak azért nem vesézem ki jobban, mert ő mindig egy mesebeli, elvarázsolt hercegkisasszony, aki semmi fejlődést nem produkál.
Mivel jobb nem jut eszembe, és nagyon nehéz úgy magyarázni a kiakadásom okát, hogy a csavart nem sejtetem, inkább elhelyeztem a regényt Abbi Glines más munkái mellett. Azt kell mondanom, tipikusan beleillik. Annyi a váltás, hogy ez az első, amiben ilyen csavart találtam.
Egy ponton, a csavartól már fáj is. Addig new adult regényként elment.
Álmomban szerettelek - Mint new adult: 50% olvasmányos, van dráma is, szerelem is, de az a nagy csavar sok(k).
Szubjektíven: 35% még az első fele ok, ha nekem nyálas is. De a vége… nem is értettem.
