Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Alsaid: Soha mindig néha

2018. május 23. - BBerni86

Kamaszos, első szerelmes, játékos, felnövős.

Dave és Julia gyerekkoruk óta legjobb barátok. Az általános után középiskolába is együtt mennek, és már előre jót mosolyognak a klisés egyedeken. Megfogadják, ők aztán nem lesznek átlagosak! Írnak is egy listát, mit nem tesznek meg, hogy elkerüljék az összes közhelyet. Már végzősök, megvan az egyetemi felvételi is, amikor felbukkan a lista, és Julia felveti, csinálják meg! Dave meg belemegy, hiszen ő egy pontban már bűnös. Ne vágyakozz egy lányra 4 éven át – ő mégis azt tette. Julia rég nem csak a barátja a szívében. És mivel van egy olyan pont is, hogy soha ne randizz a legjobb barátoddal, ha addig kibírja, ráébresztheti a lányt, hogy ők nem csak barátok. Így jöhet hajfestés, sörivós buli – pár nem várt fordulattal, amely mindkettejüknek tanít pár dolgot életről és szerelemről.

Ennek a könyvnek sikerült azzal meglepnie, hogy nagy kliséket vártam. Már eleve az, hogy a lány legjobb barátja soha_mindig_neha.jpgtitkon rég szerelmes a lányba. Meg a kihívások is, tucatnyi regénybe és filmbe úgy jönnek össze a szereplők, hogy ki kell lépniük a komfort zónájukból, és a közös feladatok alatt egymásba is esnek.

Mégis, a történet nem klisékkel van tele. Ha annak is indul egy-egy része, valami másra sikerül kilyukadnia a szerzőnek. Pl. a szerelmi szál is. Ugye, mindenki azt várja már a leírásból, hogy eljutnak addig a bizonyos randiig, és a végére Julia is rádöbben, hogy Dave nem a legjobb barátja, hanem a szerelme? Mindenkit azonnal le is intek: nagyon nem ez fog történni! ÉS ez szerintem nagyon is jó.

Ugyan ifjúsági regény, érezhetően lányokat megcélozva a történettel, és használ is jellegzetes fordulatokat, de nem az a romantikus lányregényes nyál, amit nem szeretek és már nagyon unok. Adi egy fiatalember, és roppant jót tett a zsánernek, hogy nem nő az író, és nem lányálmokat elégít ki! Van benne romantika, de nem olyan elvakultan és magas hőfokon, amit a YA és new adult regények tucatjai hoznak.

Nekem tetszett, hogy ez reálisabb, sokkal hitelesebb. De maguk a kalandok, az iskolai helyzetek is így jellemezhetőek. Ez nem akar mese lenni, csak egy olyan szórakoztató sztori, ami akár meg is történhetne. Jár a pont érte.

Még úgy is, hogy ez az első szerelmes, naiv romantikus történet a mai agyammal már gyerekes. Cinikus vagyok én ahhoz, hogy ezt komolyan tudjam venni. (Nekem egy jó kis dráma feloldaná, a YA még leköt, de ez nem olyan.)

A karakterek sok esetben viszont nagyon klisések. Dave van jobban megírva, talán azért is, mert a szerző is volt egyszer kamasz fiú. Julia sokszor nekem szimpatikus sem volt, de ez fakad abból is, hogy ő még sok gyerekes dolgot csinál, ami különben fel sem tűnik neki. Közben meg nagyon felnőtt akar lenni.

De igazából az, amire itt együtt rájönnek, az már a felnőtté válás egy komoly lépcsőfoka. Együtt leszámolnak a nagy romantikus mesékkel, és találnak valami pozitív, de egyben igazi, reális tanulságot. Ez tetszett benne, és ezért érdemes is elolvasni a kamaszoknak is.

Olvastam már gördülékenyebb, szórakoztatóbb szöveget is, de korrekt ez is, csak nem jó.

Sokkal rosszabbak is vannak a piacon, kamasznak nagyon jó lehet, akkor tetszett volna.

 

Soha mindig néha - Mint ifjúsági: 75% játékos, olvasmányos. A problémák felnagyítva, de valósak. Szerethető.

Szubjektíven: 60% díjaztam, hogy nem nyálas rózsaszín a vége, de kicsit gyerekes nekem.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr5313993892

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása