Fülszöveg:

Két fiatal rivális szerelemre talál egy mágikus kapcsolaton keresztül, és szembe kell nézniük a pokol bugyraival egy istenek közötti háború viharában, ami örökre megpecsételheti a sorsukat.

Évszázadokig tartó álmukból felébredve az istenek ismét háborúznak. De a tizennyolc éves Iris Winnow csak a családját próbálja egyben tartani. Az anyja függőségével küzd, míg a bátyja eltűnt a fronton. Iris egyetlen reménye, hogy megszerzi a rovatvezetői előléptetést az Oathi Közlönynél.

Hogy megbirkózzon aggodalmaival, Iris leveleket ír a testvérének, majd becsúsztatja őket a szekrénye ajtaja alatt, azonban eltűnnek – és egyenesen Roman Kitt, a rideg, de jóképű vetélytársa kezébe kerülnek. Amikor a férfi névtelenül visszaír Irisnek, kettejük között olyan kapcsolat alakul ki, ami elkíséri a lányt egészen a testvéréért, az emberiség jövőjéért és a szerelemért vívott háború csatájának frontvonaláig.

Szerintem: 

Elég nagyot ment ez a könyv és a folytatása, kíváncsi lettem. Ha minden igaz, filmesítik is. Én meg

bajban vagyok, mert nem találok magamban semmi lelkesedést vagy tetszést.

Pedig ez nem egy rossz ifjúsági, csak éppen az a plusz nincs benne. Nekem teljesen átlagos és így nem is értem, miért a nagy hype. Miért szerették ezt a könyvet annyian? Mert egynek elmegy, de többnek…

A szereplők tipikusak. A jómódú, helyes és okos fiú, akit az apja vaskézzel fog. Akinek látszólag aranyélete van, de tulajdonképpen a családja ketrecben tartja. A helyeske, lelkes lány, akit a bátyja eltűnése a háborúban, az anyja alkoholistává züllése megtör. Akik ugyanazért az állásért versengenek, emiatt Iris ellenségként gondol Romanre és úgy is viselkedik vele. Közben meg mágikus úton egymás titkos levelezőtársai és nagyon össze is barátkoznak. Csak éppen Iris nem tudja, ki kapja meg és válaszol a leveleire. Roman tisztában van vele, kivel levelezik és majd ennek hatására mer végül szembemenni a családjával is, kiállni magáért.
A munkahelyi ellenségből szerelmesek románcok ifjúsági verziója, ha nagyon le akarom rövidíteni.

Az elején alig van bármi történés. A háború zajlik a háttérben, ők meg leveleznek. Az érzelmi rész, hogy lesznek barátok, majd többek. Iris haditudósítóvá válása, majd Roman csatlakozása megpörgeti a cselekményt, de ott is az érzelmi rész lesz a lényeg. Hogy állnak ők ketten egymással?
Kicsit mintha alibinek lenne a cselekmény. Valami van, de nagyon messze egy kalandregénytől vagy izgalmaktól.

Az igyekezetet viszont látom. Nem csak a kis eseményekkel, hanem a világépítéssel is. Egyfajta rejtély, miért is háborúznak, mi zajlik a fronton. Mi történt az istenekkel? Itt is megvannak a hiányérzeteim. Eddig másban nem merült fel, hogy kiderítsék, miért is van a háború? Sok mindenre nincs is válasz, de gondolom, majd a folytatásban az isteni szintre is jobban rálátunk. Vagyis, mint a cselekménynél. Kapok is valamit, de maradt vissza hiányérzetem is.

A szerelmi szál. Az viszont annyira ifjúsági regényes… Le is húzta nekem a könyvet, amikor a fronton rögtönzött esküvőt csapnak. Az egy dolog, hogy 18-19 évesek és ez az első szerelem az életükben. És egyből összeházasodnak? Éppen csak megvan a felismerés, ki-kicsoda és szerelmesek, már mennek is a pap elé. Itt legalább láttam, hogy miért szeretnek egymásba. Kapnak némi időt ismerkedni, a másikba látni. De ezzel együtt is gyors. Alig vannak ténylegesen együtt, mondhatni, normális randi se jutott nekik, csak levelek, de már itt tartanak?

A formátum kapcsán is megvan a kettős érzetem. Valahol értem, miért kellene plusz értéknek látni a levelezésüket, mert megkapunk mi is minden levelet, amit a cselekmény jelenében írnak. Ettől kicsit más, újabb formában látjuk a szereplőket és más módon kommunikálhatnak írásban, mint tennék szóban. Megtöri a hagyományos elbeszélést ez a kis beépített levélregény jelleg.
Csak. Utálom a levélregényeket. Ez abszolút szubjektív, nem szeretem a zsánert. Így ez a választott kapcsolattartási forma a szereplők között engem inkább ellökött a kötettől.

Nagy nyitott vége van, lehetőség is akad még benne. Két komolyabb kötet között elkopik majd a folytatás is, de egyelőre messze vagyok a könyv szeretőinek körétől.