Orvosos, lelkiismeret furdalásos, szenvedős, számon kérős.

Dr. Bergelon sok mindenkit szeretne hibáztatni a kialakult helyzetért. A feleségét, amiért folyton a pénz miatt aggódott, és elültette a fejében a gondolatot, hogy sokkal többet kellene keresnie. Dr. Mandalin, aki részegen vezetett le egy problémás szülést, és elvesztették miatta a babát és az anyát is. De magát is emészti, miért nem hallgatott a józan eszére? A kínjait fokozza, hogy a családját elvesztett Cosson is őt hibáztatja, és egyre erőteljesebben fenyegeti. Neje tanácsára az orvos menekülőre fogja, de a nyaralás alatt is emészti magát. Elszakadni sem bír, hiába lesz egy szeretője is: folyton Cosson története emészti, akinek folyamatosan megírja, hol találja, ha szeretne vele leszámolni. A két ember között különös kapocs épül ki.

Georges Simenon neve egybefonódott legismertebb alakjával. Aki Maigret, akinek a kalandjait a BBC folyamatosan újítja fel. Az Agave már a BBC előtt elkezdte az író életművét gondozni, és folyamatosan hozza ki a regényeit.

Még díjazni is tudom, hogy nem csak Maigret kalandjai látnak így napvilágot. A kiadó felvállalta, hogy a szerző pszichés krimijeit, thrillerjeit – nem is tudom, melyik lenne a helyesebb – is kiadja. Ennek a vállalkozásnak a része a jelen kötet.

Ami látszólag nagyon könnyen adja magát:

• Simenon gördülékeny stílusban ír, könnyű olvasni és megérteni.
• maga a kötet is vékony, a fejezetek is alig pár oldalasak.
• cselekménye is van, nem csak a lelkiismeret témakörét boncolja.

Mégis, ahogy olvasni kezdtem, nem volt olyan könnyű olvasmány, mint vártam.

Egyrészt, a logikát nem lehet meglelni benne. Ami különben logikus: érzelmekről szól, bűntudatról, ami nem éppen ésszerű érzelem. Számomra gyakran megfejthetetlen, miért úgy tesznek a szereplők, ahogy.

Simenon erőssége, hogy ennyire összetett karaktereket tud kitalálni, de most ezt éreztem a gyengéjének is. Nem tudtam senki helyzetébe beleélni magam, mert mire megtettem volna, húzott valami olyat, amit nem bírtam értelmezni. Pl. Bergelon viszonya az elutazása alatt. Vagy Cosson, aki az igazi felelős helyett a másik orvos életét kezdi el megkeseríteni. De a kettejük kibontakozó barátsággal se tudok mit kezdeni.

Előbújhatna belőlem a konyha pszichológus, és mesélhetnék arról, hogy menekül minden irányba Bergelon, aminek egyik eszköze a szerető. Mert olyan más, mint a neje, aki a helyzet egyik okozója, akire a férfi tudat alatt mérges. Hogy azért mondja el mindig az özveggyé lett bankárnak a tartózkodási helyét, mert vágyik a büntetésre.

Egy pontig még élveztem is a konyha pszichológus szerepet, de a végére sok lett a szenvelgés. Túllépte azt a szintet, amit még elviselek.

A regény komorsága is nehezíti az olvasást. Nagyon le tud törni, és ha belegondolunk abba, amit olvasunk, még dermesztőbb a kép. Ahogy az orvosi műhiba eltussolása, az anyagi haszonszerzés terítékre, nagyon bele lehet látni a ma korát is. Az aktualitása is egyszerre előny így, de nehezít is. Nem szívesen gondolok ebbe bele.

Látom az értékeit is, de a végére engem elvesztett. Kár érte…

A műhiba - Mint thriller: 65% kevés a krimi elem, de összetett szereplői lelkébe mélyen belemegy.

Szubjektíven: 40% egy darabig lekötött, a lélekrajz jó, de a végére nagyon szenvedős.