Családos, bűnestes, karakteres, igazat kiderítő.

Charles és Sophia a II. világháború alatt ismerkedtek meg és szerettek egymásba. El mégsem jegyezték egymást, a férfi attól tartott, érheti valami a fronton. De megegyeztek, ha vége a háborúnak, keresik egymást. Charles hazatérve lánykérést tervez 2 évvel később –Sophia is szereti, szeretne igent mondani, de nem teheti. A fiú külpolitikával akar foglalkozni, ahol nagyon megnézik a feleségeket. A lány gazdag nagyapja most halt meg, valószínűleg meggyilkolták. Amíg a gyanú árnyéka rá is vetül, nem lehet Charles felesége. Charles apja vezető a rendőrségen, eléri, hogy fia is belefolyhasson a nyomozásba. Charles a Leonides családhoz utazik, és miközben egyre jobban megismeri a különc családtagokat, tisztázódik az is, ki követte el a mérgezést és miért.

Kevés olyan Agatha Christie regény van, melynek az írónő írt volna előszót. Nem is kell ezen meglepődni, amilyen tempóba gyártotta a regényeket, az a csoda, hogy maradt ideje a férjére és az útjaikra. A ferde ház egyike azoknak, melyek mégis megkapták az előszót.

Méghozzá azért, mert az írónőbe is felvetült egy kérdés, amit nekünk szánt, olvasóknak. Érezzük-e a történetein, melyiket írta szórakozásból, és melyik volt munka? Mert bevallja, 5 regényéből 4 bizony kemény munka, és csak 1 van, amit szeretett írni. Bevallom, én nem érzem ki, melyik volt a kedvenc és melyik a munka. De az előszónak hála azt most már tényszerűen tudom, hogy ezt írni szórakoztató volt az írónőnek.

Amiért előszedtem, a minisorozat, ami készült belőle. Amikor azt néztem, megfogadtam, hogy újra is olvasom. Most kipipáltam ezt az ígéretem.

Bár nem összehasonlító elemzést akarok írni, azt ki kell emelni, hogy lényegesen változtattak az alapbeálláson a sorozatban. Itt Charles és Sophia jegyeseknek tekinthetőek, és nem Charles oldja meg a rejtélyt. Míg a tévében elveszik a jegyességet, és nyomozót csinálnak a fiúból. Mondhatni, krimisebbé tették, mint a regény volt.

Mert, ahogy Agatha Christie megírta, ez egy karakterközpontú krimi. Amiben a hangsúly egyértelműen a szereplőkön és a személyiségeken van, nem is magán a bűnügyön. A második gyilkosság olyan súlytalan is, hogy az egészen meglepő az írónőtől. De ez a magyarázata: a Leonides család tagjai, a különféle könyörtelenség érdekelte az írónőt. Olyan megközelítésből hozta elénk a szociopata jellemet, amely akkoriban teljesen új lehetett, mára viszont divattéma lett a krimiben.

Mondanom se kell, a sorozatot inkább cselekményközpontúvá alakították, és a karakterek mellett kiemelten fontos lett a nyomozás, maga a krimi.

A regényben különben jól felismerhetőek a tipikusan az íróbőre jellemző cselekményszálak: az angol úri népek életébe egy kis betekintés, egy laza szerelmi szál, amit inkább csak jelzés értékűnek lehet nevezni, és a nagy csavar a végére. Christie hagy nyomokat a gyilkos felé, de el is tereli róluk a figyelmet, hogy meglephessen a kötet végén.

Könnyen olvasható, szórakoztató darab ez is, mely a szépirodalomtól messzebb esik ugyan, de a krimik szerelmeseinek tökéletes kikapcsolódás.

Jobban tetszett, mint a film verzió, bírtam a különc karaktereket, jobban a kriminél.

A ferde ház - Mint krimi: 85% karakterközpontú, érdekes, fordulatos, nagyon Christie, nagyon angol.

Szubjektíven: 90% élveztem a defektes családtagok bemutatását, krimi nélkül is jó lenne.