Fülszöveg: 

„Száz évvel az első könyve után még mindig az ő árnyékában állunk.” Andrew Taylor

Ősz… párás reggelek, bekuckózós esték… de amikor a levelek hullani kezdenek, az éjszakák hosszabbakká, az árnyak pedig sötétebbé válnak.

Borzongató kalandozásra hívjuk Agatha Christie rajongóit. A napsütötte Rodosztól és Afrikától a ködös Londonig, vidéki udvarháztól az Old Bailey tárgyalóterméig vezet az utunk. Magányos házikók, baljós kastélyok, kószáló kísértetek, elátkozott családok népesítik be ezt a kötetet, valamint Hercule Poirot, Miss Marple és Agatha Christie további kedves nyomozói.

Szerintem: 

Az újabb Agatha Christie tematikus kötet. Még mindig állítom, hogy nagyon szép kiadvány, remekül mutat a polcon. De ezt nem csak azért volt érdemes beszerezni, mert jól néz ki az Adventi és a Karácsonyi krimik mellett.

Most egészen jól

elkapták a szerkesztők, milyen történeteket válogassanak össze. Igaz, azt nem tudom állítani, hogy annyira fontos lenne benne az időszak, mint a fent emlegetett két tematikus kötet esetében. Egyszerűen nincs olyan kiemelt őszi esemény benne, ami összefogná, és a legtöbb történet töklétesen működne akár tavasszal, akár nyáron. De Agatha Christie őszre írta őket, így bekerülhettek a novelllás kötetbe.

Ahogy a kiadói sorozatban megszokhattuk, minden téren bepillanthatunk kicsit az írónő munkásságába. Itt lesznek a legismertebb nyomozói, vagyis Poirot és Miss Marple is feltűnik. A krimi zsánerből szemezget Tommy és Tuppence, ha olyan nyomozóra és történetekre is utalnak rá, ami nekem ismeretlen volt. Van részlet az életrajzi regényéből. Mr. Quin és a romantika is előkerül, ha azért egy ilyen kötetben még az ő esetében is kell lennie valamilyen bűnügyi színezetnek.

Továbbra is megtartották a kis ikonokkal jelölését a történteknek, és változatosan lettek a kötetbe betéve is e darabok. Ha az sugall is valamit, hogy pl. Poirot vagy Mr. Quin lesz benne a visszatérő szereplő, azért soha nem lehet előre tudni, hogy mit is fogunk kapni. Ok, azért vannak biztos pontok. Valamilyen szinten mindenben ott van a szerelem. Akár indítékként, akár olyan elemként, aminek a lehetőségét meg kell mentenie a nyomozónak. Természetesen a halál és a bűnügy is garantált. Végül, a csavarok. Akármennyit olvasok is a szerzőtől, még mindig nem tudom teljes bizonyossággal eltalálni, ki a történet gonosza, de ezért is szeretem az írónő munkáit. Ez is igaz.

Most jól szórakoztam azzal is, hogy regényben kidolgozott vagy más formában is élő műveinek ötletét megkaptam novellában is. A Rodoszi háromszög nem tudja nem eszembe juttatni a Halál a Níluson alapmotívumát. A gyönyörű, gazdag asszony, akit megölnek, körötte a sok szerelmi sokszög.

Még inkább A vád tanúja, amiből maga Christie is színdarabot írt, ami sikerdarab lett, de aminek a filmes feldolgozásai között is akad egészen zseniális. Erre a bizonyos Marlene Dietrich-filmre szeretem azt mondani, hogy ez a legjobb Hitchcock-film, amit nem Hitchcock rendezett meg. (Hanem Billy Wilder.) Itt pedig elolvasható novellaként, és éppen olyan erőteljes, meghatározó, mint volt színpadon van filmen.

Most szinte minden novellát szerettem ebben a kötetben, és a visszatérők is hozták a legjobb formájukat. Talán nem meglepő, hogy a kedvenceim azok lettek, amelyeket más formában már megszerettem. A vád tanúja egyértelműen a top volt nálam, de a Rodoszi háromszög is dobogós. Hogy legyen még egy, kiemelném A Lemesurier-örökséget. Talán, mert ebben meg Conan Doyle szellemét véltem felfedezni, ahogy a családi örökség megszerzéséért a misztikum felé nyúlnak. Csak itt nem egy démoni kutya, hanem rejtélyes balesetek szedik az áldozatokat. A plusz poén is a végén, ahogy Poirot a kis örökös hajszínével utal egy el nem mondott történetre…

Mert Agatha Christie történetei annyira emberismerettel és tipikus viselkedésekkel vannak tele, hogy nem is csoda, hogy máig faljuk őket. A környezet talán változott, de az emberi viselkedés nem. Miss Marple tanúsíthatná.

Vagyis, a sorozat egy erős darabja lett az őszi, ezt szívesen teszem fel a polcra és ajánlom mindenkinek, aki szereti az angolszász krimit, Agatha Christie történeteit, vagy éppen az emberi jellemet feltáró szórakoztató műveket.

Idézet: 

Van az emberben valami ronda kis ördög, aki örömét leli a balesetekben és katasztrófákban meg jó barátaink kellemetlenségeiben.