Fülszöveg: 

Ki akarna előre reklámozni egy gyilkosságot? Meglepő módon mégis ez a hirdetés jelenik meg a Gazette napilapban: „Ezúton tudatjuk, hogy október 29-én, pénteken du. fél hétkor a Little Paddocksban gyilkosság lesz elkövetve. Minden külön értesítés helyett.” Ez meglepi a városka lakóit, de feltételezik, hogy valamiféle tréfáról van szó. Éppen ezért sokan felbukkannak a megadott partin, egy rejtélyes gyilkosos mulatságra számítva. De a legnagyobb megdöbbenésre, amikor kialszanak a fények, tényleg elkövetnek egy gyilkosságot. Az áldozatot senki sem ismeri, és a helyi rendőrség tanácstalan. Szerencsére Miss Marple éppen a környéken jár…

Szerintem: 

Miss Jane Marple nem az a hölgy, akiről a

kópé szó eszembe jutna. Most mégis azt írom, hogy eddig ebben a történetében éreztem a leginkább játékosnak. Ahogy csapdát állítanak a gyilkosnak a végén…

Addig pedig az ismert recept alapján készült krimit olvashattuk. A szereplők szokás szerint középosztálybeliek, akad közöttük egy-egy gazdagabb is. Vannak zűrös családi viszonyok, és nem a fő vonalban, de szerelmesek is, akiknek a végjáték az lenne, hogy egybekelhetnek.
A társadalmi vetületből, ami új volt és ettől izgalmas, az egyik női szereplő emelkedik ki. Ő az, akinek az otthonában meghirdetik a gyilkosságot. Korábban egy milliomos titkárnője és bizalmasa volt, maga is szenvedélyes játékosa a tőzsdének. Akkor vonult vissza, amikor a húgát kellett ápolnia. Egy férfias nő, aki egy férfias szakmáért rajong. Ettől kissé különc is, és érdekes volt megnézni, hova helyezi Christie a társaságban. Nincs férjnél, nincs gyereke, és van, aki férfiasként is jellemzi.
Simán szembe lehet állítani az olyan női szereplőkkel, mint Duci, a lelkész felesége. Kissé butácska, de nagyon kedves és szerető szívű asszonyka, akinek a férje és a gyerekek töltik ki a mindennapjait.
Christie mindkettőnek írt egyféle boldog életet, de azért ha választanom kellene, boldogabbnak és kiteljesedettebbnek Ducit választanám. Őt teljesen elfogadja a társadalom, míg a másik nő neménél fogva nem lehetett olyan üzleti cápa, mint a főnöke volt.

De Agatha Christie, a krimi az, amin inkább elmélkedni kellene. A helyi lapban megjelenik, hogy egy háznál gyilkosság lesz. Mindenki meglepődik, de persze lesznek, akik odamennek estére. Aztán tényleg lesz gyilkosság, majd szaporodnak is a tetemek. Jön a rendőrség, és besegít miss Marple is. Sokaknak lesz titka, játszanak a személyazonosságokkal, és a múltat is fel fogják feddni.
Leginkább azt mondanám, van már elég Christie olvasás mögöttem, hogy egyes tipikus elemeket megismerjek. Pl. mi a legjobb módja annak, hogy valakit ne gyanúsítsak a gyilkossággal? Ok, a legjobb a Tíz kicsi négerben volt, amikor a gyilkos megrendezte a saját halálát, és a cselekmény nagyjában már halottként gondoltunk rá. De a második legjobb ebben van, és ez volt pl. a Gyilkosság a Nílusonban is. Vagyis, a gyilkos úgy rendezi az eseményeket, hogy ő is célpontnak tűnjön, aki éppen csak túlélt egy merényletet. Christie pedig ebben a legnagyobb, hogy az a gyilkos, akire nem is gondolt az ember. Nekem ezt most kissé koptatta, hogy maga a módszer ismerős.

De cserébe miss Marple játékosan kontárkodik bele az eseményekbe.
Cserébe van egy szép nagy és kerek múltbéli történet, ami majd magyarázza, miért és hogyan történtek az események. Az magában felér egy kisregénnyel, amikor a végén a nagy összeülésen és leleplezésen elmondják a történetet és az indítékot.

Cserébe azon a szeretett hangon szó a történet, amiért szívesen olvasok a szerzőtől. Bár nő, nem érzelmesen ír. Mesélős, de tárgyilagos. Fontosak az indítékok és érzelmi motivációk, de nincsenek oldalakon át kesergő vagy szerelmes szereplők.

És lassan tényleg fordul az ízlésem. Bár nagyon sokáig Poirot volt a kedvenc Agatha Christie kitalálta nyomozóm, Jane néni lassan a helyébe lép. Talán csak azért nem biztos ez még, mert a top3 AC regényemben Poirot történet, és nem Marple van.

Idézet: 

De nekem részem volt mindenben, amiért érdemes élni… igaz, elmúlt… de valamikor részem volt benne. Csinos, vidám lány voltam, ahhoz mentem hozzá, akit szerettem, és ő is mindvégig szeretett. A gyermekem meghalt, de két boldog éven át az enyém volt… Sokat szenvedtem fizikailag, de ha az embernek fájdalmai vannak, annál jobban élvezi a közbülső pillanatokat, amikor a fájdalom szünetel. És mindenki mindig kedves volt hozzám… Elmondhatom, hogy szerencsés nő vagyok.