Harcos, új világot építős, testvéri kötelékes.

A Máshol létezik, ami egyszerre ad reményt az Omegáknak, és megtestesíti az Alfák rémálmát. Mert ott képesek lennének megszüntetni az ikrek létét, de ennek az lenne az ára, hogy mindenki olyan lenne, mint az Omegák. Így a lázadók, az élükön Cass-szel, védik az álmot, míg az Alfák a régi kor technikájával felrobbantanák az egész Másholt. A kulcs Zach, Cass egyszerre szeretett és gyűlölt Alfa ikre. Aki náluk kér menedéket, mert vezértársa, a Tábornok már akár őt is feláldozná, ha ezzel megállíthatná Casst. A testvérek kénytelenek szembenézni egymással és mindazzal, amit elkövettek. A köztük dúló ellentétek pedig eldöntik, merre haladjon a világ sorsa.

Ezzel a kötettel a Libri egy újabb posztapokaliptikus, ifjúsági sorozatának a végére tesz pontot. Nem tudom, hogy vagytok vele, de én még szeretem a műfajt. Ugyan a divatból már kiment, és nem történt meg az Éhezők viadalának trónfosztása, szívesen olvasok még egy-egy olyan világról, melyben egyszer már minden elpusztult és jött valami zsarnoki a helyére.

Sajnos, ez a sorozat nem nőtt fel a zsáner jobbjaihoz. Pedig nagyon erősen indult. Volt egy jó alapötlete, szimpatikus hősei, és nem is a szokványos módon csavarta az eseményeket. Most komolyan, hány ifjúsági sztori vállalja be, hogy egy trilógia első része azzal ér véget, hogy a hősnő élete szerelme feláldozza magát, és meghal?

Most itt a zárlat, és ezt érzem a sorozat leggyengébb tagjának. A vége ugyan most sem szokványos, de ennél több jót nehezen tudok mondani a cselekményről. Ami szinte nincs is. Francesca Haig nem tud izgalmas csatajeleneteket írni, így nem is nagyon próbálkozik vele. Akkor mégis, mi maradt? A szereplők tépelődése egy-egy harci lépés megtétele előtt. Lelkiismeret-furdalás és gyötrődés. Azt kell mondanom, nem maradt értelmes cselekmény erre a kötetre.

Azért meg külön haragszom, hogy alig történik benne valami, a lelkizés se értelmes, és mégis el lett nyújtva közel 500 oldalasra! Mégis minek? A bevételért? Ennél nagyobb kiszúrás az olvasóval nincs is. Azt kellett volna tenni, amit Cecilia Ahern meglépett. Írt két kötetet trilógia helyett, nem húzta túl, mindent lezárt, és én se érzem magam becsapva, mint most.

Azon túl, hogy a cselekmény foghíjas volt, sikerült a szereplőket is tönkretennie a szememben. Anno még értettem, mi volt Cass lényében, amiért Kip képes volt az életét áldozni. (Akinek a halála különben a sorozat nagy hibája – ő volt az egyik legizgalmasabb karakter, és Haig megölte az első rész végén.) Most viszont keményen nyavalyog. Mert valamivel ki kellett tölteni az 500 oldalt, és mivel egyéb megoldás nincs, mindenen emészti magát és töpreng. Korábban cselekvő volt, most nyavalygó. Jaj!

Kip mellett a másik izgalmas karakter Zach lenne, akit szintén sikerül tönkretenni az írónőnek a végére. Annyira nem hiteles, amin keresztülmegy, és amilyen véget kapott a sorozatban, hogy sikítani tudnék. Most komolyan ez kellett?

A stílust is megöli a nyújtás. Legalább nem nyálas, de a semmiről oldalakat megtölteni se éppen olvasóbarát módszer.

A kezdet jó volt, a vége viszont siralmas. Örülök, hogy végre nem lesz folytatása!

A tűz hajója - Mint ifjúsági fantasy: 30% jó világ, de kevés cselekmény, elcsépelt fordulatok, ötlettelen.

Szubjektíven: 10% nem maradt benne, amit szeressek. Elnyújtott, és akiket bírok, halottak.