Elgondolkoztató, politikai, világnézetes, életképes.
Az állathangokat utánzónak nem jut állás, kiment a divatból. Amikor ezt közlik vele, mivel van benne önérzet, hiszti helyett csak kirepül az ablakon. (Szakmai önérzet) Petőfi kap fél órát, amíg telefonálhat egy élőnek. Egy olyan embert választ, aki előadást is tartott róla, a rajongója. Mégse tud a költőnek egyetlen kérdést sem feltenni, éppen nem jut az eszébe semmi. (Hajnali telefon) Egyik ember kérdezi a másikat, hogy van. Válaszol, jól. Majd kiderül, a kötél, amit húz maga után, igazából a belei. (Hogylétemről) Pereszlényi újságot akar venni, de nincs se mai, se tegnapi. Akad viszont egy holnapi. Megnézi benne a moziműsort, elolvassa a saját halálhírét, majd siet a filmre, és pont úgy végzi, ahogy a lapban meg volt írva. (Az autóvezető)
Lenne arra egy tippem, hogy Örkény István olyan része az irodalmi tananyagnak, akit sok diák akár érettségin is szívesen húzna. Van abban valami, hogy minimális szövegekkel is olyan sokat tudott átadni. A lusta diák barátja is: a novelláit akár óra előtt is át lehet futni.
Pedig pont ez a kihívás Örkény egyperceseiben, amitől azért mégse olyan egyszerű befogadni őket! A műfaj különben Örkény saját találmánya. Minimális szöveggel novellák, direkt törekedve az egyszerűségre – mert a nagyrészt az olvasónak kell beletenni. Köré építeni egy történetet, jellemeket, tanulságokat. Így lehet, hogy az emlegetett lusta diákunk pillanatok alatt átfutja egy-egy történetét, de hogy az értelmét is lássa, mozgatnia kell az agyát!
Ugyan én nem voltam ez a kényelmes, óra előtt átfutok a művön henyélő gimnazista, de Örkény művészete az én szívemhez is közel áll. Az egyik kedvenc drámám a Tóték, és sokat mond a szerzőről, hogy ezt még az öcsém is olvasta, és neki is jelent valamit a dobozolás, pedig a testvérem nem éppen a kötelező olvasmányok megismerésének bajnoka volt…
De amiért ezt most ide hozom, a Helikon életmű sorozatba kezd, és az első Örkény darab volt az Egyperces novellák. Felettébb örültem nekik, rég szerettem volna a polcomon tudni, és nem csak válogatásokat. Mert a legismertebbek kerülnek azokba: az élelmes budapesti, aki hozott szalonnával egérirtást vállal, vagy a telefonfülke, aki életre kel pár verssortól. De most mindet megszerezhetjük, és érdemes is! Mert sokkal több és másabb az összkép, mint amit szelektálva megkaptunk belőlük!
Igaz rájuk, hogy a szöveg minimum, az olvasó értelmezése maximális. De sokkal több témában, és sokkal aktuálisabban. Van politikai hang, van közhangulat. És amit a középiskolában nem tanultam, talán a Tótékban érezhettem csak kicsit, hogy bizony a rendszer rossz. És Örkény úgy tud kritikát mondani, hogy ő nem mondja ki, csak az olvasó érzi bele, ha akarja. Én akartam, és a ma magyar emberében szerintem benne van ez a hang.
De tetszett az is, ahogy a modern kor fricskát kap tőle, vagy éppen olyan jelenségekre világít rá, ami ma is zajlik. Van egy, ami a technika rohamos fejlődéséről szól, és az erre rákapó emberről. Ha a számológépet mobilra cserélem, szólhatna a máról is…
De téma a világháború, holocaust is. Gimnáziumban egy ilyet kaptam, itt vannak sokkal durvábbak. Az ember némelyikbe bele se mer gondolni, vagy a szívét tépik.
Az nem tetszik, amikor a hétköznapi szövegekre kellene rádöbbenni. Értem, de nem tetszik.
Egyperces novellák - Mint szépirodalom: 95% ötletes, igényes, sokat mond, ha az olvasó hajlandó befogadni.
Szubjektíven: 80% egy része: mindennapi szövegek, mint művészet, nekem sok. A többi OK.
