Fülszöveg: 

Az első írás, Az átváltozás című novella a szerző talán legismertebb műve. A reggelre kelvén szörnyű féreggé változó Gregor Samsa történetében Kafka egyszerre tárgyilagos és groteszk módon mutatja be azt az elidegenedett, egyre embertelenebbé váló világot, amelyben élnie adatott. A második írás, A fűtő Kafka töredékes és befejezetlen, Amerika című regényének első fejezete. Ezt az akár önálló novellaként is olvasható szöveget az teszi különösen érdekessé, hogy Kafka a jegyesének, Felice Bauernek írt egyik levele tanúbizonysága szerint ezt tartotta regénye legsikerültebb részének: Végül arra a cáfolhatatlan meggyőződésre jutottam, hogy regényemben csak az első fejezet (A fűtő) formálódott, mint egész, a belső igazság elve szerint.

Szerintem: 

Egy kötetben kettő és nem bírok rájönni, mi a

kettő közti kapcsolat. Talán ez az első rejtély, amivel most foglalkozni akarok.

Mert annyival nem akarom elintézni, hogy mindkettőt Kafka írta. Csak éppen, a történetben nincs közös elem. Legfeljebb annyi, hogy mindkettőben egy fiatalember a központi szereplő. Gregor Az átváltozás nyitányában úgy ébred, hogy rovarrá változott. A fűtőben szereplő fiatalember viszont éppen New Yorkba érkezik, ahova a szülei küldték, hogy a cselédlány ne nyaggathassa őket gyerektartásért. Teljesen más a vagyoni hátterük, a személyiségük. Az egyik a családért élt, a másik magának. Az egyik előtt nyílik a világ, a másik előtt zárul.

Az átváltozás önálló történet, teljesen bevégzett zárlattal. A fűtő csak egy nyitófejezet egy nagyobb történetből, így befejezve sincs. Legfeljebb annyiban, hogy a fiú a végén elhagyja a hajót, megérkezik New Yorkba és a fűtőtől is elköszön a cselekmény.

Az átváltozás abszurd és fantasy elemet tartalmaz. A fűtő semmilyen extrém elemet nem használ, teljesen elképzelhető az egész története.

Szóval, itt kiteszem a pontot és erre nincs válaszom. Összerakták a szerkesztők ezt a kettőt, de nem tudom, minek és miért.

A fűtőről különben sem akarnék sokat írni. Van benne egy kis társadalomkép és egy mihaszna fiatalember éles portréja. Furcsa a története is, ahogy a fiú rákattan a fűtő esetére, akinek meg akarja menteni az állását. Még a lényegét se találom, gyanítom, ahhoz ismernem kellene azt is, mi van még az Amerikában.

Az átváltozás viszont a nagybetűs klasszikus. Nem jó olvasni, roppant nyomasztó és nem is találom örvendetesnek, hogy benne van a kötelező irodalomban a középiskolában. Magyar fakton esetleg, de különben ez sokkal komolyabb téma, mint amit egy 17-18 évesnek a kezébe akarnék adni.

Mert ez a sztori számomra keményen az elidegenedésről szól. Ha teljesen kiveszem belőle a rovarrá változást, és csak egy fiatalembert látok, aki kizáródik a világból, akkor is megvan a tragédia és a lényeg. Hogy a felesleges emberek nem kellenek. Nem számít, mi van belül, ha csoportosan kell léteznünk. Kommunikálnunk, alkotni, beolvadni a közösségbe. Gregor mindezekre alkalmatlanná válik, és belül hiába érzékeny, szenvedő lélek, teher lesz a családnak és ezt érzi is. Nem véletlenül az a megoldás, hogy elpusztul és a család megkönnyebbül. Itt extrém az ok, de sok mai dolgot is tudunk mondani, ami miatt valaki már nem önmaga. Ha a rovarrá válás helyére drogfüggővé válást teszünk, ugyanígy mehetne ez a történet.

Ez nem jelenti azt, hogy ne éreznék benne igazságtalanságot is. Mert Gregor ott van, belül jelen van, de a család már nem őt látja. Elviselik, de egyre több mindentől megfosztják, korlátozzák és már nem tekintik Gregornak. Ők állatiasítják végleg el, és kirekesztik. Közben meg ott vannak az olyan kis beszúrások, amelyekből megtudjuk, hogy Gregor mennyire értük élt. Tulajdonképpen Gregor volt évek óta a családfenntartó. A végén is egy olyan lakásba készülnek elköltözni, amit még Gregor talált nekik. Az meg annyira szívtelen, hogy értük élt, és majd halt is, és ennyire ki tudják zárni, elfeledni.

Kafka nagy érzékkel jeleníti meg Gregor érzéseit, a beszűkülő világát. Lélektani történetként is lehetne olvasni, csak éppen fel kell készülni akkor a depresszív mélyrepülésre. Még egy ok, amiért nem biztos, hogy egy alakuló személyiségnek olyan jó, ha ebbe merül bele.

Tömör, gondosan szerkesztett és csattanó történet. Jobban ül, mint A per vagy egyéb dolgok, amiket olvastam tőle. Itt nem éreztem úgy, hogy felesleges részek vannak, vagy érthetetlen, valami miért került bele a történetbe.

Azt nem tudom mondani, hogy szerettem ezt a történetet, mert nem szerethető. Nyomasztó, tragikus, fájdalmas sokkal inkább. De egy modern életérzést nagyon átad, és érteni a klasszikus voltát.