Összeesküvéses, történelmen átívelős, jóslatos.

Egy megfejthetetlennek tartott kézirat rejtélye felderült: nagy esemény a leleplezés, a fiatal tudósok izgatottan készülnek az előadásra. De egy túszdrámába csöppennek hirtelen, melynek gyökerei évszázadokra nyúlnak vissza. Az 1500-as évekbe, amikor egy fiatal francia a leendő apósával és menyasszonyával tagja lesz a majákat leigázó hódítóknak, és az erőszak válaszául egy ősi varázs véres elszenvedőivé válnak. Az 1980-as évekbe, amikor a fiatal Adam vallási fanatikus anyja és erőszakos mostohaapja elől egy szekta karmaiba csöppen. Akik fontos szerepet szánnak neki, hiszen a vérvonala választ adhat minden kérdésükre. Idővel a fiú rádöbben, milyen szerepet szánnak neki, és harcolni kezd magáért. Nem sejti, hogy 27 évvel később a gyermekeiért kell újra harcolnia, akikkel a világvégét irányítanák a fanatikusok.

Simon Bright ezzel a regényével egy sorozat kezdeteit alapozta meg, nagyon tudatosan és okosan szerkesztetten. Bízhatunk abban is, hogy magyarul is megkapjuk a folytatást, hiszen a kötet hátulján már ott a következő rész reklámja is – az Életek éneke lesz majd a címe. De ennyire ne ugorjunk előre!

A Próféták vére nem forradalmasítja a műfajt, és nincs meg benne az a meglepetés, nagy ötlet, ami a da Vinci kódot akkora sikerré tette. De a zsáner elemeit jól használja, és korrekt iparos munka lett, amit könnyen élvezhetnek a műfaj szerelmesei. Meg azok is, akik szeretik a kalandos, a végére összeálló sztorikat.

A nagy trükk, hogy három idősíkot mesél el folyamatosan, hogy a végére minden abban a jelenetben érjen össze, amit elkezd az első fejezetben. Mire újra itt tartunk, nagyon másnak láthatjuk az eseményeket és a szereplőket is benne. Megvilágosít, miközben újraértelmeztet is dolgokat, amiket az elején hittünk.

Ehhez kell az is, hogy minden idősík története – talán a jelen kivételével, mert az csak pár morzsa, mert ezzel fog folytatódni a sorozat következő része – megáll a maga lábán és érdekes. Vannak morzsák, amelyekből össze lehet rakni köztük a kapcsolatot, és jól vannak beletéve az utalások, amellyel tényleg lehet kitalálni az összeesküvést, ami onnan indul, és a jelenre jut a tetőpontja. Ugyan azt sajnálom, hogy a nagy heuréka pillanat nincs meg: amin a végén kellene meglepődnöm, én kitaláltam korábban. De azért nem rossz így sem.

Az 1500-as évek története olyan, mint egy történelmi kalandregény. Van benne szerelmi szál, indián átok, szabadító akció. Sokat ad neki az E/1-es elbeszélés is, könnyen beleéli magát az ember, pedig nagyon messze vagyunk már a hódítóktól, akik nekiestek Dél-Amerikának. A csavarja, amikor kiderül, hogy mi az elbeszélő neve, pedig ül. Ott lehet igazán sejteni, mennyire nagyívű lesz a történet, és mennyire ki van találva, mikor mit fed fel a szerző.

Az 1980-as évek története egészen más. Drámaibb, máshogy kalandos. Könnyen egy ifjúsági regény is lehetne, az általam emlegetett kamaszos fájdalmas, ha máshol lennének a hangsúlyok benne. De itt van karakterfejlődés, összeesküvés, érdekes figurák.

Tetszett, hogy hangjában is mások a részek. Olvasmányos mind, de azért az 1500-as évek embere más stílust kapott, mint az 1900-asé.

Annyira nem jó, hogy a legjobbak közé kerülhessen, de nagyon korrekt. Várom a folytatást!

Próféták vére - Mint kalandregény: 75% jól összefűzött, más hangú idősíkok, érdekes figurák, korrekt kezdet.

Szubjektíven: 70% korrekt, de tucat elemekből áll össze – sajna sok minden kitalálható előre.