Rendőrös, különleges egységes, korrupttá válós.

Denny Malone soha nem gondolta volna, hogy egyszer a börtönnel néz szembe. Kitűntetett, hős rendőr volt. Egy másik hős rendőr fia. Szeptember 11-i hős tűzoltó bátyja. Az elit egység főnöke, Észak-Manhattan királya. Aki rendet tart az utcákon, és szállítja az eredményeket. Ő és emberei a legjobbak között is a legjobbak. Nem csak barátok, de testvérek is. Ám most visszanézve látja, ahogy egyik lépés követte a másikat a bűn felé. Ahogy a kenőpénzek nőttek, ahogy az ügyeket úgy rendezte, hogy meglegyen a maga haszna is. Ahogy a társai vele tartottak az úton. Mert a rendszer, az utcák mocskosak, kinek fáj, ha az életükért és vérükért cserébe kapnak is valamit? Ahogy alkut köt, és árulóvá válik, egyre reménytelenebbnek tűnik a megváltás is – pedig, ő csak jó rendőr akart lenni.

Ahogy olvastam, gyakran eszembe jutott Hank Voight. Ő a Chicago PD központi karaktere, szintén egy különleges osztag feje, akik lazán kezelik a szabályokat a jó ügy érdekében. Amit Hank megfogalmazott, hogy korrumpálódni is kétféleképpen lehet, ez van e regényben is. Csak Denny már átlépte azt a vonalat, amit Hank nem. Mindketten segíteni akarnak az embereken, mindketten tesznek érte bűnöket, de Denny már magért is.

A regény úgy meséli el ezt a folyamatot, hogy közben folyamatosan fenntartja a figyelmet. Tulajdonképpen két idősíkon halad egy végzetes tetőpontba: az alkut megkötő Denny, aki a maradék elveit is sorra elárulja, míg átgondolja, hogy jutott ide. A jelen és a múlt akciói lassan összemosódnak, és eljutunk oda, hogy már Denny sem látja a kiutat. Amikor legalább kénytelen magának beismerni, hogy mocskos rendőr lett belőle, magáért, és nem a rendért. Akkor még igyekszi megváltani magát, de az kemény harc.

Így a regény abban is kettős, hogy miről olvasunk. Egyszerre karakter- és cselekményközpontú. Folyamatosan követjük Denny logikáját, az érzéseit és döntéseit. Miközben a rendőrségi akciók történetei követik egymást. Rendőrségi rajtaütések, nyomozások, akciók. Így az is megkapja az élményt, aki a rendőri lélekre, és az is, aki a munkára kíváncsi. Pörögnek az események rendületlenül, végig a regényen.

Winslow emlékezetes szereplőket és kapcsolatrendszereket teremt. Képes átéreztetni bajtársiasságot, árulást, csalást, szerelmet, veszteségeket. Nincs a világában fekete vagy fehér, csak nagyon sok szürke. Mert ezek az emberek tesznek nagyon durva dolgokat, de mellette hősieseket is. És ahogy ki tudnak tartani egymásért… annál csak az keményebb, amikor elárulják egymást. És mindennek megvannak a következményei.

Nagyon komoly kritikát kap az egész rendszer a szerzőtől. Olyan szinten mocskos és korrupt, tönkretett minden ebben a New York-i képben, hogy az ember komolyan úgy látja, kellene egy olyan igazságosztó az utcákra, mint Batman vagy a Zöld Íjász, akit nem korrumpálhat maga a rendszer. Mert nagyon kemény, ahogy a rendőrök a mocsokban állnak minden nap, amiket látnak, ahogy bánnak velük és mennyi eredményt tudnak csak elérni.

A stílus nagyon Winslow, talán mesélősebb a szokottnál. Frappáns, még trágárságában is hiteles, és most nem csak tőmondatokkal büntet a humora sem. Visz előre a szöveg is.

Nem olyan könyv, ami feldobja a napom, de nagyon elgondolkoztat.

Az egység - Mint akció krimi: 85% elgondolkoztató, reális, éles helyzetekkel teli. A világa kőkemény.

Szubjektíven: 90% mocskos, nehéz is olvasni, de hiteles, érdekes is volt, mozgatta az agyam.