Fülszöveg: 
Vis Major és Kyra Emett, a Fertő City éji utcáin cirkáló civil ruhás zsaruk és társaik, Ryan, a másodállásban nemzőbanki donor, Juno, a hancúrka-tesztelő, továbbá Lucas, Blick és a többiek ismét akcióba lendülnek.
Mennek, ahová riasztják őket, meghiúsult esküvőre, családi drámához, lövöldözős buliba, ijesztően elhagyatott helyekre, bárhova, ahol szükség van a szakértelmükre, teliholdkor, tébolyult szélviharban és golyózáporban is.
Ott vannak az okosóra-applikáció révén lebukott csapodár fickó majdnem-kivégzésénél, a Csókkirály nevű lebujnál, amikor az öltáncosnőért kergült Kendricet kipenderítik; ott vannak a mások vérén szerzett jachton, és delfinúszásra okítják a közvész tulajdonost, csapadékvízaknába zuhannak bomló tetemek mellé.
Mindezek következtében Kyra megállapíthatja: minél régebben vagyok zsaru, annál kevésbé értem, mit miért művelnek az emberek.
S miután egykedvesét, Vis Majort félig-meddig agyonölik, rádöbben, hogy olykor az élet is úgy elszürkül, mint egy tányérsapka.
Szerintem:
Sokadik Vis Major történet, de nem mondhatnám, hogy
szükséges a korábbiak ismerete. Ami átívelő szál, ebben is el van magyarázva, de különben sem egy folytonos krimi mese.
Talán ez is volt a legnagyobb gondom vele. Krimihez képest számomra ez a történet túlzottan pikareszk volt. Vis Major elvonult gyógyulni, Kyra várja vissza, addig is eljár dolgozni. A regénynek az alapvető szerkezete is körkörös: Kyra munkába megy, és itt pikareszk stílusban egyik eset gyors rendezése követi a másikat. Házastársi összekapás, felháborodott kupi látogató bajkeverései, kocsonyát készítő anyós főzőcskéjének beszüntetése és hasonló esetek követik egymást gyors egymásutánban. Majd Kyra hazamegyek, mereng a szamuráján és alszik is. Majd munkába megy, hazamegy és állatozik és álmodozik, majd alszik és munkába megy és ismétlődik.
Minimálisan igyekszik összefogni azzal, hogy Vis Major esete lebeg a háttérben, de túl kevés ahhoz, hogy lényegi eset legyen. Sok kis történet, agymenés és a séma ismétlődése a regény. Az őrült esetek ugyan adnak neki humort és egy-egy kifejezetten szórakoztató, de túl sok van és gyorsan váltanak, hogy bármelyik tényleg emlékezetes lehessen.
Mivel Kyra járőrözik, nekem az is nehezítette a cselekmény és a krimi vonal élvezetét, hogy minden eset kiragadott és random. Az előzményeket se ismerjük meg, és azt sem, mik lesznek a következmények. Mondjuk, azt lehet sejteni, hogy pl. a férjgyilkos börtönbe megy, bár ott olyan őrület volt amúgy is, hogy a pszichiátriát se tartanám kizártnak. De nem derül ki. A járőr elvégzi a dolgát, és halad is tovább.
Megvan a szokott Fable-őrület minden eleme. A bizarr esetek és személyek sokasága, a még őrültebb nevekkel. Most nem volt hozzá humorom, legalábbis a nevekhez. Komolyan nehezemre esett megjegyezni, hogy ki kicsoda. Még akkor is, ha nagyon sokan beszédes neveket mondhatnak a magukénak.
Fable nyelvújító hajlama most talán kevesebb teret kapott a szövegben, de a nyakatekert mondatok és nyelvi lelemények, szóviccek és egyedi nevek most is tobzódnak. Hű a stílusához, és ha nem is vagyok vele teljesen megbékélve – egy-egy alkalommal már fárasztónak és nem ötletesnek érzem –, azért nagyon is jár az elismerés, hogy van egy kialakított hangja, és ezt minden könyvébe meg is tudja szólaltatni. Ha valaki Fable stílusát szereti, ezt a könyvet is leveheti, olvashatja, megkapja.
Különben szép a borító, vannak benne vicces részek – nekem simán az a kedvencem, amikor a rossz vejét feldolgozza a házi nyanya – és illik a sorozatba. Ami meg nem tetszett, az a pikareszk jelleg és a stílusa is sok volt már egy ponton.
Idézet:
– Mit művel? – firtattam, az ájulási késztetést elfojtva.
A hentelő vállat vont.
– Kutyakaját csinálok – közölte.
Ryan meghökkent.
– A vejéből?
– A volt vejemből!
Rácsesztél, vejecském! Kocsonyát főzök belőled!
