Kalandos, kosztümös, romantikus, nemeseket halálból kimentős.

A Francia Köztársaság vérre szomjazik: az arisztokratáknak nincsen menekvés, az őseik bűneiért is ők fizetnek, várja őket a guillotine. De újabban sokan kicsúsznak a kezükből: feltűnt a titokzatos Vörös Pimpernel, aki ravasz álcáival és merészségével szökteti meg a nemeseket, menti őket Angliába. Chauvelin ered a nyomába, és tudja, kit használhat kémként. Lady Blakeney neves párizsi színésznő volt, Európa legokosabb asszonya, aki az egyik leggazdagabb angol nemes felesége lett. Őt zsarolja meg a bátyja életével, aki a Pimpernel embere. Marguerite, aki szenved attól, hogy a házassága egyre inkább csak látszat, mindenre kész a bátyjáért. Későn ébred rá, hogy férje látszólagos közönye és ostobasága csak látszat, mögötte maga a Pimpernel rejtőzik. Marguerite így harcba indul a szerelméért és testvéréért.

Az Atlantic Press új sorozatba kezdett, ami a Női remekírók címre lett keresztelve. Nyitókötetül megkaptuk a XX. század első felének egyik nagy közönségsikerét, a Vörös Pimpernelt. Akkoriban ponyvának lehetett olvasni, ma már könnyeden besorolom a romantikus kalandregények közé. Ha az a klasszikus érték nincs is meg benne, mint egy Jókai kötetben, de szórakoztató irodalomként működik ma is.

Amire rá kell állnia az olvasó agyának, az a nyelvezete. Nem sokban tér el, de sokkal körülíróbb, testesebb, mint amit ma olvasunk és használunk. De közben hangulatot és ízt is ad ez a történetnek – és Orczy marad a köznyelvnél. Nem használ idegen kifejezéseket, nem kell latin szótár, hogy képben maradjunk. Nekem simán adta a korszak hangulatát a nyelvezete is, ami illett a francia forradalom korabeli nemességhez, legyenek azok franciák vagy angolok.

A cselekmény a romantika stílusjegyeit hordozza: kalandos, szenvedélyes, nagy fordulatokkal és hőssé tett főszereplőkkel. A személyes kedvenceim azok a részek voltak, amikor Pimpernel álcát öltött és kicselezte a franciákat, de emellett volt benne bőven ármány, színfalak mögötti mesterkedés és a szerelmi szál is erős. De egészen másképp, mint ami ma lenne egy regényben. Bár Marguerite és Percy házasok, van köztük egy titok, és ettől olyan a viszonyuk, mintha nem is házasok, csak ismerősök lennének – a felszín alatt sok elfojtott érzelemmel. De amikor ezek ki is törnek, akkor sem kapunk nyálas jeleneteket. Mai szemmel még csak romantikusakat sem. Bár a regény ezzel nem foglalkozik, de nekem az is megfordult a fejemben, egyáltalán elhálták-e ezt a házasságot, mert tényleg úgy viselkednek sokáig, mintha nem és nem is lenne ez téma.

A szereplők a meséket idézik. A gonosz ármányos és sötét, a jók hősiesek és hibátlanok. De itt nem bántam ezt sem, valahogy benne van az egésznek a hangulatában egy népmesei, lánymesei jelleg. Eredetileg valóban egy k9s könnyed női olvasmány volt.

Nem tudom figyelmen kívül hagyni az örökséget sem, amit a regény gyakorolt a kultúrára. Tulajdonképpen az egyik archetípusa volt a többieken segítő gazdag nemesnek, aki álruhában végezte áldásos tevékenységét, a világ előtt felelőtlen világfinak álcázva magát. Orczy Emma ihlette meg a Zorro írónőjét. És ennek az archetípusnak a modern változata személyes kedvencem, Batman.

Nekem összességében tetszett, kalandos és szórakoztató – a belőle készült film is tetszett.

A Vörös Pimpernel - Mint történelmi kaland: 80% zsáner mintapéldány kalanddal, szerelemmel, ízesen elbeszélve.

Szubjektíven: 85% a filmet szerettem, a regény is tetszett. Lehetne kalandosabb, de így is OK.