Kamaszos, film premier előtti, önmagával szembenézős.

Caitlin a tipikus jó kislány, aki mindenkinek igyekszik megfelelni. Singleberry gyerekként ő az egyike a 10 testvérnek, akik szüleikkel keresztény dalokat énekelnek. Még nem csókolózott, nem ivott, nincs tetoválása, nem is vezetett. Van viszont egy Heller nevű unokanővére, aki a nagy hollywoodi karrier kapujában áll. A héten lesz a filmje bemutatója, ami sztárt csinálhat belőle. Csak éppen Heller zűrös lány, alkohol és fiú gondokkal, akinek felügyeletre van szüksége, valakire, aki a bemutató előtt józanon tartja. A nagynénje Caitlint kéri meg erre, aki gyerekként még Heller legjobb barátnője volt, de egy baleset óta nem is beszélnek. Caitlin elvállalja, és mire észbe kap, egy börtöncellában vár a tárgyalásra festett hajjal, tetoválással a karján – mégis, mi siklott ennyire ki?

Mióta olvasta, hogy a szerző, Paul Rudnick, igazából forgatókönyv és színpadi író, nem regényszerző, azon kattog az agyam, milyen film lenne ebből a regényből. Így, olvasva tetszett, azon még agyalnom kell, moziba hogyan működne, és tetszene-e.

Bírtam, hogy alapvetően két olvasatát érzem a regénynek. Egyrészt, simán tudom olvasni ifjúsági regénynek. Amiben van egy unokatestvér páros, akik segítenek egymásnak. A merev, mindentől félős felszabadul, a balhés pedig újra kap egy igazi barátot, aki segít neki a nehéz pillanatokban. Egyszerre vannak benne olyan mindennapi kamasz gondok, mint az egyetem kiválasztása, vagy olyan sztárosak, mint a gyűlölködő trollok kezelése.

Rudnick végig jól egyensúlyoz azon a határon, ami a mindennapi és a sztár életbe betekintős között van. Megengedi, hogy belessünk a kulisszák mögé, és ha figyelmesen olvasunk, ott van a sorok között a szerző véleménye a sztárokról és erről a világról. Nekem nagyon tetszett, pl. amikor Heller szájába adja, hogy milyenek a színészek. De tudunk azonosulni is, mert Caitlin a másik oldalt, az utca népét jeleníti meg ebben a közegben, aki velünk együtt csodálkozik rá a kulisszák mögötti titkokra.

Tetszett a cselekményben, hogy nem romantikus ez a regény. Ez tényleg két lányról szól, akik nem is tudják, de szükségük van egymásra. Ebben a regényben nem a szerelem a válasz a kérdésekre, ha elő is kerül a fiú téma. De nem úgy, mint egy tipikus YA sztoriban.

Ugyanakkor a regényt lehet úgy is olvasni, mint a YA sztorik és filmek paródiáját. Én nagyon jót szórakoztam azon, ahogy görbe tükröt tart a siker sztoriknak, én meg rájuk ismertem. Pl. Heller egy tini sorozattal lett híres, amelyben egy világsztár modellt játszott, aki a saját nevén szinte lúzerként járt iskolába, míg modell énjéért mindenki rajongott. Ez itt az Anna Banana – mi ugrik be? Hannah Montana. Az Angyalok háborúja történetében nagyon az Angyalsors, a szerzője és a rajongás körötte, tiszta Alkonyat. De pl. a lányok ügyében ítélő bíró lányunokái a következő nevekre hallgatnak: Katniss, Bella és Hermione.

Vicces ez a könyv, még a drámai részeken is. Nekem a tini zsánert szivató poénjai tetszettek legjobban – az Angyalok háborújában az egyik karakter hobbi keramikus, aki bögrékből készít magának páncélt – de helyzetpoénok, beszólások tömkelege van benne.

Abszolút napsugaras, mosolygós könyv, tele pozitív üzenetekkel. Olvasmányos, könnyed.

Azt hiszem, adnék a mozinak is egy esélyt: a történet jó, én szerettem.

Minden a te hibád - Mint ifjúsági: 90% mókás, miközben komoly kérdéseket tárgyal. Jó karakterek, olvasmányos.

Szubjektíven: 95% díjaztam, hogy ez csajos, felnőtté válós sztori, nem nyálregény. Vicces is.