• Látod ott azt a magas hegyet? Egy pasas a feleségéről nevezte el.
• Ez kedves.
• Hacsak nem azt üzente ezzel, hogy a nő frigid és barátságtalan. (Adams: No exit)

A rajongók értékelik és nagyra becsülik azt a sportolót, aki folyamatos, kitartó edzés eredményeképpen fejlődik, és sok szép történet szól róluk. De az őstehetséget, aki pont arra született, amit csinál, azt egyenesen imádják. (Blakeslee: Az amerikai farkas)

Gyanakodni kezdtem, a táskájában turkáltam, mobiljában ellenőrizgettem az üzeneteket, időnként követtem az utcán. Nem születtem detektívnek, nyomkeresőnek sem, mert mindig kiszúrt valaki, egyszer majdnem meg is vertek, zsebmetszőnek véltek. Még jó, hogy a heti két fallabdával kondiban tartom magam, futottam, akár a nyúl. (Lackfi: Tervezett kapcsolat – 2050)

Először is: jól mondod, itt, New Jersey-ben nincs halálbüntetés, mivel ez egy humánus és könyörületes állam. Ha lenne halálbüntetés, a Feleségek luxuskivitelben összes szereplője eltűnne a Föld színéről. (Rudnick: Minden a te hibád)

A rómaiak olykor úgy nevezték a hajnalt, hogy inter lupum et canum, vagyis a farkas és a kutya között. A nappalt a kutyák, az ékszakát a farkasok uralták. Az emberiség leginkább imádott és legjobban rettegett állata gyakorlatilag egy és ugyanaz. (Blakeslee: Az amerikai farkas)

Az alkimista vonzó arcán nyoma sem volt gúnynak vagy rosszindulatnak, ahelyett elmélyülten, lelkesen és lenyűgözve tanulmányozta a szöveget. Márpedig ez sokkal, de sokkal rosszabb volt, mint bármi, amitől Lazlo tartott. Mert ha a könyvtáros azt hitte, hogy egy álmot nem lehet ellopni, akkor alábecsülte Thyon Nerót. (Taylor: A különös álmodozó)

• Valójában a Hellernél sokkal rosszabb neveket szánt volna annak a kislánynak, de még időben sikerült lebeszélnem róluk.
• Miket talált ki?

Anya felsóhajtott, majd elnevette magát.

• Írt egy listát. Mielőtt közbeléptem volna, éppen a Heroin és a Hurrikán között vacillált. (Rudnick: Minden a te hibád)

Csak, amikor nagyon boldogok vagyunk, akkor tekintünk vidám szemmel a végtelen víztükörre, mely kitartóan, egyenletesen görgeti hullámait, és kíséri komoly vagy vidám gondolatainkat. Ha vidámak, a hullámok is visszhangozzák derünket; ám, ha szomorúak, minden egyes hullám újabb szomorúságot hoz, reménytelenségről beszél, és arról, hogy örömeink végesek. (Orczy: A Vörös Pimpernel)