Fülszöveg: 

A londoni Stroke Newington Road 77-es és 79-es számú házának lakóiban nem sok közös van. A helyi boltban dolgozó Winston párkapcsolati gondokkal küzd, miközben mély gyászával is birkózik. A frissen elvált Bernice próbál mindent megadni a kisfiának, és kiállni az igazáért a volt férjével szemben. Az életük egy helyen találkozik: a közös kertben, amely a két házhoz tartozik. Az egykor szebb napokat látott terület gazos és gondozatlan – ám ez épp megfelel a két szomszédnak, akik ki nem állhatják egymást.
Egy nap különös küldemény landol Winston lábtörlőjén: egy nagy köteg régi fotó, szórólap és újságkivágás, amely arról tanúskodik, hogy ez a kert valaha tele volt emberekkel és élettel. A közösségi kertről készült képeken rendre feltűnik két női alak. Jó barátnőknek tűnnek.
Mit üzenhet a titokzatos csomagok küldője? Felébreszthető-e a kert a téli álmából, és felengedhet-e Winston és Bernice fagyos viszonya? Vajon rátalál a közösség ismét a kertjére? És meglelheti-e a kert az új közösségét?

Szerintem: 

Néha összejön egy könyvnek, hogy egyszerre legyen szomorú is, de felemelő is. Amelyek valami olyan emberit adnak át, ami szívet is tör, de

össze is olvasztja azt. A szerző már másodszor képes volt erre egy-egy könyvével.

Igaz, A lélekkert az, amely témájában távolabb áll tőlem. A középpontjában két ember áll, újdonsült szomszédok. Winston a barátjával él egy közös kertes házban, és melléjük költözik a válása után az életbe visszatérő Bernice. Ahogy lenni szokott, és komédiát is sejthetne a dolog, nincs meg a jó viszony. Bernice megfélemlíti az indiai származású fiatalembert, és a kert lesz az a terület, ahol az ellentétek össze is tudnak csapni.

A trükk pedig az, ahogy Adams elkezd ezen átlépni. Felépíti, miért ilyenek ezek az emberek és hogyan kellene gyógyulniuk. Egymásnak is tudnak támaszt adni, és ott lesz közös pontnak a kert is. Nincs is sok cselekmény, de ez a könyv nem is igényli. A nagy feladatok, nagy változások belül kell, hogy lejátszódjanak. Winston szembe kell nézzen azzal, hogyan akarja az életét élni. Magáért, és nem a szülői elvárásokat kiszolgálva. Közben meg ez árulásnak is tűnik akkor, amikor az imádott anya meghal, és tudni véli, mit szerettek volna a szülei neki. Bernice meg a férjével néz farkasszemet, aki elnyomta, bántotta, aki a közös gyereken keresztül még mindig élete szerves része.

Adams remekül elkapta, mennyire más az ember attól függően, ki áll vele szemben. Bernice Winstonnal szemben eleinte elnyomó, erőszakos, agresszív. Finoman szólva a frászt hozza rá. Viszont, amint Simon, a volt férj áll vele szemben, mintha egy másik nőt látnánk. Mintha nem is lenne ereje, csak egy báb lenne, akibe Simon beletörölheti a lábát. Ettől igaznak is éreztem a könyvet, valóságszagú, ahogy és amiért viselkednek a szereplői.

Szépen van vezetve a kert motívuma is. Mert van egy fizikai kert is, amit Winston kezd el gondozni, majd ahogy elkezdik megismerni egymást és elsimítani az ellentétek, Bernice és a kisfia is segédkeznek. Növényeket ültetnek, gondoznak, felvirágoztatnak. Ez tényleges, fizikai cselekmény a történetben. A cím azonban rámutat, nem is rejtetten, hogy egészen más szinten is értelmezhetjük azt a kertet. A fizikai kert gondozása közben a lelkük is elkezdik rendbe tenni és feldolgozni az érzéseiket. Ők maguk lesznek a növények a lélekkertben, akik kivirágozhatnak.

Bár Bernice kapcsán is sok aktuális témát lehetne boncolni – feminizmus, bántalmazó kapcsolatok – Winston érződött számomra a fontosabb szereplőnek. Ő még jobban elvesztette magát, és olyan mélyre ásta a gödrét, hogy magtától ki sem tud jutni belőle. Párkapcsolat, munka, családi kapcsolatok, önértékelés. Minden a mélypontra száll, és neki kell a legtöbbet dolgoznia magán. Az, ahogy magát keresi, ahogy az anyja elvesztésével küzd, azok érződtek nekem a regény legfontosabb pontjainak.

Szépen van megírva. Átérezhető, nagyon emberi és értelmes is. Általában nem szeretem, ha egy könyv ennyire érzelmi szinten mozog, de itt van létjogosultsága. Van üzenete, pozitív elemei, annak ellenére, hogy a negatív pillanatokat is megragadja, átélteti. Nem is kell túlmagyarázni, egyszerűen elsodor azzal, amin a szereplői keresztülmennek.

Egy-egy mellékszereplőből többet is elviseltem volna, de így sem panaszkodom. Ha nagyon Winston, már kevésbé Bernice története is, mellettük azért bőven vannak emberek. Sebastian és Lewis voltak a kedvenceim közülük, ők viszonylag többet meg is jelennek, ha nekik nincsenek is olyan kérdéseik és gondjaik, mint a másik kettőnek.

Hangulatos, pozitív olvasmány. Jól is esett.

Idézet: 

Az okostelefonok időnként hátborzongató dolgokat művelnek.