Életrajzi, művészettörténeti, festészetes.

A nehéz kezdet után Claude Monet elért a festészeti magasságok csúcsára. Az egykor nélkülöző művész kortársai szerint is a legnagyobbá lett, akinek a képei vagyonokért kelnek el, és már életében szó van róla, hogy a Louvre is befogadja a képeit. Egyik legismertebb témái a vízililiomok voltak, és a kerti tájképek. Giverny eleinte családi nyaralások helyszíne volt, ahol kilógott a környezetből a festő, két fia és szeretője, valamint annak 6 gyermeke társaságában. Majd otthonná lett, és Monet olyan kertet hozott benne létre, melynek csodájára jártak a látogatók, ha Monet volt kegyes körbevezetni őket. Ám az élet nehézségeket is lökött még az idős festő útjába: második felesége, majd elsőszülött fia halála, a látásgondjai, mely azzal fenyegetett, hogy megvakul. De mindig voltak mellette hű barátok is.

Mivel ez már a második Ross King kötet, amit végigolvastam, kicsit utánajártam a szerzőnek is. Nem elsősorban író, bár rendszeresen jelennek meg az ehhez hasonló ismeretterjesztő dokumentumregényei. Várostúrákat vezet, olyan városokban, mint Firenze és Párizs.

Nem véletlenül ezt a kettőt emeltem ki, hiszen köteteiben is e kettő és két korszak jelenik meg: Firenze és a reneszánsz. Párizs és az impresszionisták.

A Párizs ítélete után vettem kézbe a Dühödt ámulatot. Hamar észre is vettem, hogy akaratlanul is eltaláltam a sorrendet. Ugyan a Párisz elsősorban Manet története és az impresszionizmus felemelkedéséé, abban is megjelenik már Monet. Mint fiatalember, küszködő festő, akinek gyereke lesz szeretőjétől és egyben modelljétől.

A Dühödt ámulat hőse már idősebb ember, befutott festő. Mintha egészen más karakter is lenne, mint akit korábban megismerkedtünk. Mondhatni, a siker rajta is otthagyta a kézjegyét, de szerencsére ez nem állt rosszul neki.

Számomra kifejezetten érdekes volt annak a története, ahogy Monet híres kertje megszületett. Ahogy már életében nem csak az egyik legnagyobb festőnek tartották, hanem nagy kertésznek is. A kötetben vannak képek is – fotók. Ezek fekete-fehérek, de ha mellétesszük a kötet színes festménymellékletében látottakat is, határozottan érzékelni fogjuk, milyen csoda lehetett Monet kertje. A szerzőnek van érzéke ahhoz, hogy szóban is érzékeltesse a színek és árnyalatok játékát, így a kötet is növeli a hatását a képeknek. Fel is írtam a bakancslistámra, hogy Giverny és Monet kertje nem maradhat ki az életemből!

King odafigyel arra, hogy ne csak a festészet és művészet legyen az előtérben. Ugyanennyire igyekszik megragadni a személyt is, aki ezeket a képeket megalkotta. Alapos abban is, hogy a korszakot és a történelmi személyeket is elhelyezze és bemutassa. Tablót fest, aminek ugyan Monet a középpontja, de sok kis részlettel érdekessé és színessé teszi a tabló többi részét is.

Nagyon alapos, leveleket és leírásokat emel be a szövegbe, de olyan finoman, hogy ne legyen túl hivatalos és dokumentumszagú.

Valamiért mégsem éltem meg azt a varázslatot, mint a Párisz esetében. Azt regényszerűbbnek éreztem, ez közelebb van a dokumentarista stílushoz.

Mindkét King bemutatta korszakot és várost nagyon szeretem magam is, így a második impresszionista kötet után hamarosan belekezdek a reneszánsz kötetekbe is.

Dühödt ámulat - Mint dokumentumregény: 75% alapos, sok forrásból dolgozik, olvasmányos munka.

Szubjektíven: 55% ez most kevésbé ragadott meg. Korrekt, szakszerű, de a varázs nincs meg.